SZABAD SZEMMEL: A DEMOKRÁCIÁT, A SZABADSÁGOT ÉS A CIVILIZÁCIÓT FENYEGETI AZ ANTISZEMITIZMUS ÉS EGYRE NAGYOBB A BAJ - A NÉPSZAVA NEMZETKÖZI SAJTÓSZEMLÉJE

NÉPSZAVA ONLINE
Szerző: SZELESTEY LAJOS
2020.01.28.

Financial Times 

A vezércikk arra mutat rá, hogy Európában egyre nagyobb csapást jelent az erősödő antiszemitizmus., mind gyakrabban érhető tetten az erőszak és a gyűlölet, miközben a világ az auschwitzi tábor felszabadításának évfordulóját ünnepli. Egyben felhívja a figyelmet, hogy lágert, az európai zsidóság tömeges legyilkolásának és az emberiség elképzelhetetlen aljasságának jelképét ma többen keresik fel, mint korábban bármikor. Ám ezzel párhuzamosan nagymértékben erőre kap a zsidóellenesség. Valami hibádzik az erőfeszítések körül, hogy felhívják a figyelmet a holokausztra, főleg a legfiatalabb nemzedékek körében, illetve hogy megvédjék a zsidó közösségeket az erőszakkal, a gyűlölettel és előítélettel szemben. A rengeteg fajta próbálkozás nem tud megálljt parancsolni az interneten a gonosz, antiszemita hazugságok és félrevezető információk terjedésének. Még kevésbé képes megakadályozni a gyilkosságokat. Ahogy fokozatosan távoznak köreinkből az utolsó túlélők is, úgy válik nyilvánvalóvá, milyen nehéz bizonyítani az összefüggést, mármint hogy korunk közvetlen előzménye a nácik által elkövetett förtelem volt. Ráadásul politikusok és aktivisták is visszaélnek a világháború nyújtotta lehetőséggel, így a közösségi média táptalajul szolgál az intolerancia, a tudatlanság és a zsidóellenesség számára. Az elmúlt kb. 10 évben ez a dögvész fokozatosan politikai formát öltött, mert a szélsőjobb, illetve szélsőbal belülről indított támadást a nyugati, liberális rend ellen. Az antiszemitizmus alapja az, hogy visszaszorul a liberalizmus a társadalmakban, amelyeket megoszt a gazdasági válság, kikezdenek a militáns nacionalisták, összezavarnak az összeesküvés elméletek, és amelyek a faji és vallási közhelyekhez nyúlnak vissza, ha magyarázni kell a bajokat. Ez a légkör veszélyes a muzulmánok és más kisebbségek számára is. Amikor annak idején Zola kiállt a világ elé a Dreyfuss-ügyben –„J’accuse” -, akkor arra is rámutatott, hogy az antiszemitizmus a demokráciát, a szabadságot és a civilizációt fenyegeti. Szavai 1945 óta még sosem voltak annyira időszerűek, mint napjainkban.

Spiegel 

A német államfő arra figyelmeztetett Auschwitzban a Holokauszt emléknapján, hogy ma is fennáll a túlhajtott nacionalizmus és a völkisch ideológia veszélye, vagyis a gonosz korunkban is jelen van. Így megismétlődhetnek a szörnyűségek, ezt tudni kell itt és most. És fel kell készülni ellene. Steinmeiner rámutatott, hogy az egykori megsemmisítő táborban, amely a rémület és a németek felelősségének helyszíne, nem csupán a múltról kell megemlékezni, hanem látni kell a kötelességet, tehát hogy a rosszat már csírájában el kell fojtani és ez vonatkozik Németországra is. Mint mondta, keresi a szavakat, hogy ha le akarja írni a borzalmak mértékét.

Der Standard 

Paul Lendvai túlságosan protokollárisnak tartja a Holokauszt Nemzetközi Napja alkalmából megrendezett jeruzsálemi fórumot. Mert ugyan a német államfő megrendítő szavakkal ecsetelte országa bűnösségét a zsidók ipari szintű kiirtásában, ám a 800 meghívott vendég között csupán 30 túlélő volt. A politikai túlélésért kapaszkodó Netanjahu, valamint Putyin ugyanakkor kisajátította az eseményt. A szalagcímekben inkább az orosz-lengyel történelmi vita és az szerepelt, hogy a lengyel államfő lemondta a részvételt, mivel nem kapott volna szót, hogy kifejthesse országa álláspontját. Ily módon az egész emlékünnepség valahogy lélektelennek tűnt. Pedig az egyre erősödő antiszemitizmus miatt mindennél fontosabb, hogy a fiatalok megismerhessék a tanulságokat. Joggal mondta azt az osztrák elnök, hogy Auschwitz a végpontja volt egy hosszú, téves útnak, amit a tudatlanság, az uszítás és az erőszak övezett. De napjainkban már az veszedelmes, hogy a történelemhamisítók leértékelik az emlékezés kultúráját. Mert ugyan sokan látogatják az egykori lágereket, csak éppen igazából fogalmuk sincs, mi történt ott egykor, nem érinti meg őket a hely. És minél nagyobb számban távoznak e földi világból a szemtanúk, annál inkább fontos, hogy kellő felvilágosítást kapjanak nem csupán a diákok, hanem a tanárok is. És emlékezni egész évben kell, nem csupán túlzsúfolt emléknapokon.

Financial Times 

Ivan Krasztev szerint minden egyéb feltételezéstől eltérően Kelet-Európában az elnéptelenedés jelenti a legsúlyosabb gondot, és szoros összefüggés van a demokrácia, illetve a demográfia válsága között. A nyugati vezetők persze a jogállam leépüléséről akarnak tárgyalni keleti kollégáikkal, utóbbiak számára viszont a népességszám zuhanásának megállítása mindennél előrébb való. Olyannyira, hogy az EU soros elnöki tisztét betöltő Horvátország miniszterelnöke már létveszélyről beszél. A neves bolgár elemző megállapítja, hogy a feljövő illiberalizmust nem a régi nacionalizmus és tekintélyelvűség elkerülhetetlen visszatérésének kell tekinteni. Itt sokkal inkább olyan, új próbálkozásról van szó, aminek célja, hogy megőrizze a zsugorodó etnokulturális többség hatalmát, mert többen halnak meg, mint ahányan születnek, és rengetegen vándorolnak ki. Az ENSZ azt mutatta ki, hogy 1990 óta odalett a lakosság 6 százaléka a, vagyis 18 millió ember. Ily módon viszont mind inkább felbukkan a kulturális-etnikai sokszínűség. Ha a térség nem akarja, hogy ebből baj legyen, akkor el kell felejtenie, hogy a jelenséget biztonsági fenyegetésnek tekintse. Másfelől az újfajta illiberalizmus megvan a határok lezárása nélkül is. A lengyel kormány 3 éve több munkavállalási engedélyt adott ki külföldi vendégmunkásoknak, mint bármely más tagállam. Az illiberalizmus inkább azt ígéri, hogy saját maga dönti el, ki szólhat bele a politikába. Hogy ki lehet szavazópolgár, és ki nem. Idegenek ennek megfelelően nem kaphatnak alapvető politikai jogokat. Ez persze semmi ahhoz képest, ahogyan az Öböl menti államok bánnak a migráns munkavállalókkal. Az etnikai többség uralmának megőrzése természetesen problémákkal jár. A legnyilvánvalóbb következmény egy kétszintű társadalomban, hogy elkerülhetetlenül ütközések alakulnak ki. Továbbá a fiatalok közül sokan elmennek, ez viszont azzal a veszéllyel jár, hogy az idősebb nemzedékek túlsúlyba kerülnek a rendszerben. Ők – joggal – a rendszerváltás legnagyobb áldozatának tekintik magukat, és megakadályozzák a jövőt célzó beruházásokat. Ez azután újabb exodust válthat ki. A kormányok törhetik a fejüket, hogy miként vegyék rá az éltesebb embereket az áldozatvállalásra. Az pedig, hogy a vendégmunkásoknak nem adnak szavazati jogot, pár évtizeden belül oda vezethet, hogy vagy a demokrácia veszít jelentőségéből, vagy maga a rezsim lesz kevésbé demokratikus. Az illiberális vezetők részére eljött a brechti pillanat, hogy leváltsák-e a népet.

Guardian 

A vezércikk úgy ítéli meg, hogy a civileket képviselő Szardínia mozgalom miatt vallott kudarcot Salvini, mármint hogy a szélsőjobbos olasz politikus meghódítsa a baloldal bázisának számító Emilia-Romagnát. Voltak ugyan előzetes hírek, hogy a Liga vezére beveszi a tartományt, de továbbra is áll a vörös fal, bár egyes részei azért leomlottak. A kampány során a politikus egyértelművé tette, hogy itt országos jelentőségű erőpróbáról van szó. Azt remélte, hogy nyer, és utána ki kell írni az országos választásokat. A vége azonban az lett, hogy pártja a korábbinál jobban szerepelt, de nem elég jól. Így most Salvini nem tehet mást, minthogy megalázottan visszavonulót fúj. A középbal viszont erkölcsi támaszt kapott, amire nagy szüksége is van, mivel szeretné meghosszabbítani Rómában a törékeny koalíciós kormány életét. De lehet, hogy a fellélegzés csak átmeneti, mert a kisebbik partner, az 5 Csillag Mozgalom katasztrofálisan szerepelt vasárnap. 5 százalék alá esett Emilia-Romagnában és rettenetes eredményt ért el korábbi erődjében, Calabriában is. Ily módon Salvininak azért van oka az örömre. A Liga a felmérésekben 10 százalékkal vezet a Demokratikus Párt előtt, ugyanakkor saját szövetségese, a szélsőséges Olaszország barátai rendre 10 százalék fölött teljesít. Így most a hatalom nagyobbik pártjának tanulnia kell a Szardíniától, ha el akarja kerülni a katasztrófát. Utóbbi civil szerveződés Salvini megfélemlítő nyelvezete és agresszív populizmusa ellen. Karizmát és találékonyságot tud felmutatni. A Demokratikus Párt és a középbal jól teszik, ha magához öleli a mozgalmat. Mert azért tudott állva maradni Emilia-Romagnában, mivel együtt úszott a szardíniákkal...

...

ITT OLVASHATÓ