TOVÁBBRA SEM EGYEZTETNEK VELÜNK AZ UKRÁNOK EGY FÉLBEHAGYOTT ATOMERŐMŰ BEFEJEZÉSÉRŐL

ÁTLÁTSZÓ
Szerző: ÁTLÁTSZÓ
2020.01.20.

Ahogy júliusban részletesen beszámoltunk róla, az ukrajnai Hmelnickij-ben olyan atomreaktorokat akarnak üzembe helyezni, amelyeket még 1985-ben kezdtek el, de aztán a csernobili katasztrófa hatására félbehagytak. Azóta ott rozsdásodnak, vetemednek a félkész szerkezetek esőben, hóban, szélben, fagyban. Ez a magyar határtól csak 500 km-re van. A terjedési modellek szerint egy Csernobil-szintű baleset esetén Magyarország is nagyot kaphatna a sugárdózisból, attól függően, hogy éppen milyen akkor az időjárás. Azaz kicsit sem mindegy nekünk, mi épül Hmelnickij-ben, viszont egyelőre nagyon úgy tűnik, hogy erről fogalmunk sincs. A jelek szerint az ENSZ sem kap kielégítő tájékoztatást Ukrajnától.

Ukrajnának a nemzetközi jog értelmében tájékoztatnia kell a projektről és a beruházás lehetséges környezeti hatásairól a potenciálisan érintett országokat. Vagyis környezetvédelmi hatásvizsgálati eljárást kell lefolytatnia: ebben azt vizsgálják a hatóságok, hogy a felépítésük és üzemeltetésük során milyen hatással lehetnek a környezetre a nukleáris blokkok. Mivel egy atomerőmű esetében ezek a hatások az adott ország határain is túlnyúlhatnak, ezért ebben az eljárásban más országok is részt vehetnek.

Ez úgy zajlik, hogy a beruházást végző ország (jelen esetben Ukrajna) értesíti az eljárás megindításáról a potenciálisan érintett országokat, akik jelzik, hogy részt kívánnak-e venni az eljárásban. Ha igen, akkor megkapják a vizsgálati anyagokat, ami alapján kérdéseket tehetnek fel, állást foglalhatnak, vagy adott esetben jogi lépéseket is tehetnek. A lakosság pedig közmeghallgatás keretében kap tájékoztatást a projektről, és szintén kérdezhet, véleményt nyilváníthat.

Az ENSZ a földi halandók számára egy átláthatatlan konglomerátum, rengeteg egyezménnyel, protokollal és bizottsággal. Az egyik ilyen az UNECE, az ENSZ Európai Gazdasági Bizottsága (van ilyenje Afrikának, Ázsiának stb. is). Tevékenysége laikusok szintjén ugyancsak nehezen követhető: az UNECE a statisztikától az erdőgazdálkodásig mindenfélével foglalkozik. Környezetvédelemmel, környezeti politikával is. Ezen belül több fontos nemzetközi egyezményt is tető alá hoztak, cikkünk szempontjából az Espoo-i Egyezményt kell megemlíteni.

Az 1997-ben életbe lépett Egyezmény arról szól, hogy hogyan kell lefolytatni a környezetvédelmi hatásvizsgálati eljárásokat. Emellett azt is előírja az aláíró országok számára, hogy nagyobb beruházások tervezésekor értesítik egymást, és konzultálnak az esetleges nemzetközi hatásokról. Ha ez nem teljesül, akkor az UNECE-hez lehet fordulni – ezzel a lehetőséggel környezet- és jogvédő szervezetek előszeretettel szoktak is élni. Ilyenkor az UNECE vizsgálatot indít, és indokolt esetben felszólítja a renitens országokat a megfelelő viselkedésre és a jog betartására. Egy-egy ilyen vizsgálat évekig is el tud húzódni, és valójában nem jár szankciókkal a jogsértés.

A Hmelnickij-i atomerőmű esetében komoly zavarok mutatkoznak ebben a folyamatban, és egyelőre úgy tűnik, hogy senki nem érti igazán, mi történik ebben a projektben. Azt a legutóbbi cikkünkben is megírtuk, hogy az illetékes agrárminisztérium állítása szerint Magyarország évek óta nem kap semmilyen információt az ukrán féltől. Az ukránok ugyanakkor informális keretek között állítólag azt mondták, hogy Magyarország elmulasztott valamilyen határidőt. Az Agrárminisztérium ezt tagadta. Ezzel szemben Ausztriában viszont annak rendje-módja szerint lezajlott az egyeztetési folyamat, közmeghallgatással meg mindennel...

ITT OLVASHATÓ