2020. július 9., csütörtök

KÓBOR KUTYÁK ÉS EMBEREK

ÉLET ÉS IRODALOM / PUBLICISZTIKA
Szerző: SZILÁGYI GYULA
2020.07.03. 


1. Tudósítás Németalföldről (2019 őszén)

Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) becslése szerint körülbelül 200 millió kóbor kutya él a világon. Hollandiában viszont már egy sem – adta hírül internetes közleményében a dutchreview.com. Vajon hogy sikerült ezt az idilli állapotot elérni?


Elsősorban szigorú törvények bevezetésével az állatok jogainak védelmében, másrészt pedig szemléletformálással, illetve közösségi összefogással, minek révén az utolsó kóbor kutya is eltűnt az utcákról. A jogi szövegek egy állatvédelmi rendőrség felállítását is előírták, így Hollandiában ettől kezdve külön e célra szakosodott testület lép fel az állatok sérelmére elkövetett bűncselekmények elkövetőivel szemben, egyben azonnali segítséget is nyújtanak a bajba jutott kutyáknak. A kormány által finanszírozott kampányoknak köszönhetően a menhelyekről az állatok 90 százalékát fogadták örökbe az új gazdák, ezzel gyakorlatilag annulálva a menhelyen lévő kutyák számát. Mindennek persze az is a hátterében áll, hogy a kutyatenyésztésre az állam magas adókat vetett ki, ezzel érdektelenné téve mind a tenyésztőket, mind a gazdákat, hogy kisebb vagy nagyobb „állatgyárakat” működtessenek. De az állam nem csak a fenti intézkedéseket hozta: a tettek mezejére lépve begyűjtötte az országban kóborló összes kutyát (CNVR – Collect, Neuter, Vaccinate and Return), majd ezeket egészségügyi ellátásuk után sterilizálta, hogy felesleges szaporulat a későbbiekben ne keletkezhessen. Ezen intézkedések révén már semmi sem akadályozta az ebek gazdára találását, így a menhelyek gyakorlatilag kiürültek. De ez még nem minden! Hollandiában a gyermekeket már kiskorukban a felelős állattartásra tanítják a szülők és a pedagógusok, így természetes, hogy Németalföldön minden kávézóba vagy étterembe bemehet a gazda négylábú barátjával.

Hollandiában tehát a kutyáknak (még az egykor gazdátlan kóbor ebeknek is) aranyéletük van. Külön rendőri egység felügyel a jólétükre, a bajbajutottak sürgős segítségre számíthatnak, nincs fagyoskodás átázott bundában, nem kell a tengerről érkező hideg szélben, kocsma elé kötve vacogniuk. Emellett a holland állam tapintatosan gondoskodik arról, hogy a kutyalányok – a tavaszi nagy meggondolatlanságokat követően – ne lepjék meg új gazdájukat egy váratlan családtaggal. Magyarországon a szűkösebb életkörülmények között élők a falusi háztartásokban az ilyen anyától született kölyköket vízbe fojtják, esetleg agyonütik. Egyik állatvédő barátom mesélte, hogy egy vizslaszerű kutyakölyköt komoly küzdelem árán tudott csak megmenteni egy gyerekfalkától, amelynek tagjai azzal szórakoztak, hogy víz alá nyomták a néhány napos kölyköt, és fogadást kötöttek, meddig bírja ki a víz alatt, levegő nélkül. Amikor pénzt ajánlott a nekik (200 Ft), megkegyelmeztek a kutyának, de figyelmeztették, hogy a patakpart az ő területük, és ne nagyon járkáljon erre, mert „ide magyarok nem szoktak jönni”. Bella már kétéves, túlméretezett házőrző, durva és erőszakos. Az erős lécekből ácsolt kertkapun szűkszavú figyelmeztetés olvasható: Csengess! Tévedni nem ajánlatos...


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.