2022. április 11., hétfő

A TANÁR DOLGA - MŰVELTSÉG, TEKINTÉLY, KÖZÉLET

TANÍ-TANI ONLINE
Szerző: KNAUSZ IMRE
2022.04.09.


Az előadás a Magyartanárok Egyesületét köszöntötte 25. születésnapján a 2022. április 9-én a budapesti Kossuth Klubban rendezett konferencián.


...Azt a tézist szeretném megfogalmazni, hogy az igazi nagy veszélyt a demokrácia lehetőségére nem a műveltség hiánya jelenti, hanem a műveltségbe vetett bizalom megingása, a műveltség tekintélyének szétporladása. Ennek a folyamatnak néhány összetevőjét mindenesetre meg tudjuk fogalmazni.

Először is a műveltség, elsősorban a tudományos műveltség ahhoz nyújtana fogódzókat, hogy megértsük, miért történnek a dolgok. Hogy észrevegyük világunk működésének szabályszerűségeit. Ha ilyen tudásunk nincs, nemcsak az történik, hogy nem tudunk helyes magán- és közéleti döntéseket hozni, talán ennél is nagyobb baj, hogy befolyásolhatóvá válunk, és nemtudásunkat tudásnak fogjuk érezni. Viszont olyan világban élünk, ahol egyre kevésbé látszik szükségesnek az oksági összefüggések keresése. A világot egy grafikus felhasználói felület takarja el, és legtöbbször elég azt tudni, hogy mikor melyik gombot kell megnyomni. Hogy a gombnyomás hatására pontosan mi történik, az legtöbbször meghaladja az érdeklődésünk határait. Az esetleges problémák megoldását szakemberekre bízzuk, az ország problémáit például politikusokra. Nemcsak arról van szó, hogy nem látjuk az okokat, sokkal inkább arról, hogy nem is keressük azokat, így nincs szükségünk arra a tudásra, amely ebben segítene.

Másodszor a műveltség arra volna való, hogy észrevegyük a lehetőségeket. Mert a világ olyan, amilyen, és okkal olyan. De ebből nem következik, hogy ne lehetne másmilyen. A történelem, a földrajz, az antropológia arról is szól, hogy a világnak sok arca volt és van, hogy nem minden húzható rá egy kaptafára. Az irodalom és a művészetek pedig egyenesen lehetséges világokat mutatnak fel. Sőt, a narratív műveltség azt a lehetőséget is megteremti, hogy ugyanazokat a tényeket különböző módokon beszéljük el. És mindez a demokratikus cselekvés kultúráját alapozná meg, ha… Ha mindennapi kultúránk és mindennapi életünk struktúrái nem arra tanítanának, hogy „könnyebb elképzelni a világvégét, mint a kapitalizmus végét”. A szlogent ezúttal nyilván nem szó szerint kell érteni, ugyanúgy vonatkozik bármely tejipari termékre minden fennállóra.

Harmadszor a műveltség abban segítene, hogy megértsük egymást. Egyrészt azzal, hogy közös nyelvet teremt, közös metaforákat és közös allúziókat. Másrészt azzal, hogy – és megint elsősorban a narratív műveltségről van szó – megtanít arra, hogy keressük és megtaláljuk a szavak és tettek mögötti szándékot, azaz képesek legyünk olvasni felebarátaink gondolataiban. Valójában meg is valósul ez, de a kortárs – azaz nem a hagyományban alapozott – tömegkultúra hozza létre azok között, akik hasonló tapasztalatokkal rendelkeznek, és hasonlóan gondolkodnak. Ami ebben a szegmentálódásban elvész, az egyrészt a nemzet, azaz azok, akikkel országos kérdésekről kellene kommunikálnunk, másrészt minden, ami túlmutat a nemzeten, a radikálisan más kultúrák megértése, ami pedig égető szükséglet a világméretű migráció körülményei között...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.