2023. április 12., szerda

KARDOS ANDRÁS A DIKTATÚRA "TÜNDÖKLÉSE" ÉS BUKÁSA – ELSŐ RÉSZ

SZABADSÁG KLUB
Szerző: KARDOS ANDRÁS
2023.04.11.


A mostani század sajátsága az, hogy Európában létrejöhetett egy a valóságot felfüggesztő diktatúra. Tudomásul kell venni, hogy a (pszeudo-) kommunikatív diktatúrában a liberális demokráciából megörökölt többpártrendszer nem működik. Sőt: egypártrendszer sincs, ugyanis a Fidesz nem párt valójában, hanem az önkényuralom transzmissziós szervezete, egyetlen dolga a párt látszatának legitimálása és az Első Ember mindenkori akaratának végrehajtása.

Az alábbiakban arra teszek kísérletet, hogy az Orbán rendszerének megértéséből fakadó fogalmi és egzisztenciális következmények egy részét felvázoljam, és a „zsákutcás magyar történelem” (Bibó) jelen tragikusnak tetsző helyzetében legalább felvillantsam a lehetőségét annak, hogy igenis van esélyünk még kifarolni a zsákutcából.

Tudományos korrektséggel a Magyar-Madlovics szerzőpáros nyomán patronális autokráciának hívjuk Orbán rendszerét, közérthetőbben pediglen (pszeudo-) kommunikatív diktatúrának. Azért így, mert a 21. századi Nyugaton vagy annak vonzáskörében alapított diktatúrák nem lehetnek a szó hagyományos, 20. századi értelmében vett önkényuralmak. Az önkény eredeti működésmódjához ma már egy másik látszatvilág tartozik, mint a múlt századi diktatúrákhoz.

Ott is volt egy álnyelv, melyet kvázi hivatalosan használni kellett, mondjuk „elvtárs” volt a tanár is, meg a tanácselnök is, ám az intézményrendszer egyáltalán nem volt látszat: minden az államé, illetve a Párté volt, (igaz, azt is „társadalmi tulajdonnak” becézték), minden és mindenki őket szolgálta, senki nem rejtette véka alá, hogy a „szocialista demokrácia” voltaképpen diktatúra, rosszabb éveiben proletárdiktatúra. (Soha nem volt az: mindig csak a nómenklatúra diktatúrája volt, hol véresebb, hol enyhébb.)

A rendszerváltás utáni, 21. századi autokráciák azonban kétfenekű látszatrealitásba kénytelenek csomagolni a diktatúrát. Egyfelől a nyelv orwelliánus használata szükségeltetik, másfelől az intézményrendszer látszatdemokratikus átbábozása. Vagyis: formálisan, látszat szerint, nem tudják megszűntetni a demokratikus intézményrendszert (választás, többpárti parlament, Számvevőszék, Alkotmánybíróság, Független Ügyészség stb.), ezért egyfelől kiüresítik őket, valójában az önkényúr szolgálatába állítják, és a klientúra érdekkörének védelmére használják...

ITT OLVASHATÓ 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.