ÍGY ÜLDÖZIK A VALLÁSOKAT NAPJAINKBAN

MANDINER BLOG
Szerző: Redakció
2015.12.26.

Zsidók, keresztények, muszlimok egyaránt hajlamosak azt hinni, hogy őket üldözik leginkább világszerte. Valójában azonban egyetlen felekezet sem birtokolja sem az agresszor, sem pedig az áldozat monopóliumát. Az egyének vallási alapon történő üldözése sokszor nem hitbeli vitákat, hanem politikai érdekeket és gazdasági erőviszonyokat tükröz.

Vallásszabadság visszavonulóban

Ha hihetünk a Religion and State Project elnevezésű egyetemközi kutatóprojekt nemrég közölt kimutatásának, a világon egyre jobban terjed a vallási kisebbségek diszkriminációja. Az amerikai kutatók objektív vizsgálata szerint a világon – a negyedszázaddal korábbi állapothoz képest – egyre több országban korlátozzák a kisebbségi csoportok vallásgyakorlását. A hittérítő munkásságot korlátozó országok száma 1990 óta 79-ről 99-re nőtt. A huszonöt évvel ezelőtti 53-ról 73-ra nőtt az imahelyek építését korlátozó, 36-ról 65-re pedig a nyilvános helyen történő vallásgyakorlást tiltó országok száma. Ezzel párhuzamosan egyre több állam teszi kötelezővé a kisebbségi felekezetek tagjainak regisztrációját.

A Religion and State Project által vizsgált 177 állam közül összesen kilencben tekinthető teljesen szabadnak a vallásgyakorlás. Ezek pedig Benin, Burkina Faso, Kamerun, Guinea-Bissau, Namíbia, Pápua Új-Guinea, Salamon-szigetek, Suriname és Új-Zéland. Meglepő módon a vallási kisebbségekkel szemben legtoleránsabb, keresztény többségű országok sem Európából, hanem a harmadik világból, Fekete-Afrikából és Latin-Amerikából kerültek ki. A legtoleránsabb muszlim többségű országok pedig ugyancsak fekete-afrikaiak: Burkina Faso, Gambia, Niger, Szenegál, Sierra Leone hatóságai szinte semmilyen mértékben nem szólnak bele az eltérő hitűek vallásgyakorlásába.

Politika és vallás kéz a kézben

A fenti listából is látszik, hogy egy adott ország demokratikus berendezkedése vagy éppen annak hiánya nem feltétlenül befolyásolja az adott államnak a kisebbségi felekezetekhez való hozzáállását. A vallásüldözés, vallásgyakorlásban való korlátozás ugyanis amennyire teológiai, legalább annyira politikai és gazdasági kérdés is. A mindenkori uralkodó társadalmi csoport elsőszámú célja saját hatalmának hosszú távú biztosítása, amiből az következik, hogy a rendelkezésére álló minden legitim eszközzel igyekszik semlegesíteni azokat a riválisokat, amelyek rövid, közép vagy akár hosszú távon veszélyeztethetik pozícióját.

Így aztán ahol a vallás fontos eleme akár az uralkodó, akár az ő hatalmát megkérdőjelező társadalmi csoport identitásának, ott szükségszerűen vallásüldözés alakul ki, melynek eszközei és mértéke az érdekkonfliktus nagyságától, valamint az adott ország kulturális hagyományaitól függően változhat...

ITT OLVASHATÓ