Szerző: ÉS
2019.12.19.
Váncsa István: Van egy apró problémánk
1975. január tizenhatodikán délelőtt tíz körül beléptem akkori munkahelyem, a Légiközlekedés című üzemi lap szerkesztőségének ajtaján. A szemben lévő ablakon át a futópályára lehetett látni, mellette pedig egy repülőgép roncsaira. Pontosabban a függőleges vezérsíkra, ennyi volt az, ami a Malév előző este szerencsétlenül járt HA‑MOH lajstromjelű Il–18‑as repülőgépéből megmaradt.
Ezt követően vagy tíz évig légi katasztrófákkal álmodtam. Nem túl gyakran, évente talán négyszer vagy ötször, és nem érintettje voltam a baleseteknek, hanem külső szemlélője, de az se volt egy rózsalugas.
A tragédia oka mindmáig tisztázatlan. Persze a gép és az irányítás közötti kommunikáció tartalma ismert, a repülőgép térbeli mozgása, a fékszárnyak és a futóművek helyzete, a kormánykitérítések és még sok más egyéb dokumentálva van. Csak azt nem lehet tudni, hogy a hajózószemélyzet mért csinálta azt, amit csinált. Feltételezések persze vannak, de hát feltételezések mindenre vannak. A közforgalmi repülés egyebek közt abban különbözik az élet más területeitől, például a politikától, hogy a repülésben minden a lehető legpontosabban szabályozott, transzparens, visszakereshető és racionális, már amennyire az, amire egy emberi lénynek ráhatása van, racionális lehet...
Fleck Zoltán: Hogyan beszéljünk a jogállamról?
Gadó Gábor: Az őrmester örök
Vásárhelyi Mária: A ház falán a jel
Várhegyi Éva: Mindent fölülír az „új normalitás”?
Európa gazdaságát az „új normalitás” kísértete járja be. Másféle jelenségeket és összefüggéseket tapasztalunk, mint amiket megszoktunk. A gazdag országokban eltűnőben van a korábban rettegett infláció, többségükben a növekedés is alig érzékelhető, hiába ösztökélnek költekezésre a jegybankok negatív kamataikkal és pénzinjekcióikkal. A fejlett világban megjelent „új normalitás” azt a tévhitet kelti a magyar döntéshozókban, hogy nekik sem kell olyan „régimódi” inflációs tényezőkkel számolniuk, mint az árfolyamgyengülés, a béremelkedés vagy a hitelbőség...
Kozák Márton: A hiányzó konzervatív minimum
Rajk László emlékére
Bokros Lajos: Az alapját vesztett felépítmény
Hogyan akadályozta meg a bolsevik kommunizmus a marxi ihletésű szocializmus előretörését a huszadik században?
Kovács Zoltán: Kik ezek a férfiak?
(Az év közéleti fotója sorozat)
Földvári Zsuzsa: Türkiz–zöld osztrák karácsony?
Merőben eltérő nézetű és stílusú pártok – a kereszténydemokraták és a zöldek – próbálnak kormányt alakítani Ausztriában. Közel húsz éve egyszer már tárgyalóasztalhoz ültek, ám akkor nem tudtak egyezségre jutni. Ma viszont nagyobb a félelem a klímaválságtól s a migrációtól. De talán egymástól is...
Szenczi Tóth Károly: Orvosi történetek
Kenesei István. 70+1 év a magyar tudományban
Lezárult az MTA kutatóhálózatának elvétele, legalábbis jogilag, bár utójátékok még láthatók lesznek az Alkotmánybíróságon, esetleg az Európai Bíróságon is. Ebben az írásban a magyarországi tudományszervezés és menedzsment állapotáról adok rövid áttekintést: az előzmények ismertetése után a 2010 utáni, azaz a Fidesz‑kormányok alatti változásokat, majd nagyobb részletességgel a 2018. áprilisi választások utáni helyzetet foglalom össze...
Lipovecz Iván: Vaku
Hanák András: Ötven év magány
Ebben az évben tartotta középiskolai osztályunk (a hitelesség kedvéért: a II. Rákóczi Ferenc Gimnáziumból) az ötvenedik érettségi találkozóját. Készültünk rá, laza keretek között terveztük, megkíséreltük a múltat egyensúlyba hozni a jövő alakításával. A lehetőségek és a realitások keretei között ez sikerült is...
Hegyi Iván: Hosszú, hideg tél
Majtényi László: Bibó ébresztése
Tóth Mihály: Titkok és precedensek
A mögöttünk hagyott évet értékelve rövid s nyilván nem is minden aktuális büntetőjogi kérdést érintő zárszámadásra vállalkozom. Két, különböző tárgykört érintő törvénymódosításról lesz szó. Mindkettő a kormány jogalkotáson keresztül érvényesülő erős központosító törekvéseit tükrözi: egyik a titkos nyomozások felügyelet nélküli lehetőségének újabb kiterjesztését érinti, a másik a „korlátozott precedensjog” elvének és gyakorlatának meghirdetésével kapcsolatos. Az is közös jellemzőnek tekinthető, hogy ezúttal is mellőzték a javaslatok érdemi szakmai egyeztetését és vitáját...
Mihályi Péter: A HungarHotels-botránytól a Bokros-csomagig
Standeisky Éva: Múltjelenek
Az 1943 as szárszói tanácskozás a rendszerváltás után
Gyáni Gábor: Trianon – a veszteség természete
A központi hatalmak, benne Magyarország számára váratlan véget ért a Nagy Háború, amely nyomban előrevetítette az addig elképzelhetetlen jövőt, a Monarchia felbomlását, vele együtt a Magyar Királyság határainak radikális megváltozását. A háború során, majd a felbomlás heteiben és hónapjaiban, sőt azt követően is, rendületlenül élt a hit, hogy az ország területében sértetlenül kerülhet ki az eseményekből; korábban még abban is bíztak, hogy akár nagyobbodhat is. Ami viszont ezután történt, az homlokegyenest ellentmondott mindenki várakozásának. A senki által nem sejtett jövő bekövetkezte mint igazi balsors idézte elő és képezi mindmáig Trianon traumadrámáját...
Kőszeg Ferenc: A felháborodás ereje
Molnár Erzsébet: Élő hal
Nagy Boldizsár: A betlehemi tranzit
Van-e különbség Libanon és Magyarország morális kötelességében a szíriai menekültek védelmét illetően?
Jézus a betlehemi tranzitban született. Családja migránsként érkezett Názáretből, és menekültként futott tovább Egyiptomba. Lévén ez nyílt tranzit, az állatok melengethették, a pásztorok és a királyok látogathatták. A nagy vallásalapítók gyakran kényszerültek menekültlétre, Mohammed is kényszervándorként érkezett Medinába. Nem sorolom, invokációként is csak azért idéztem fel, mert ez a karácsonyi lapszám, s mert ennek apropóján erkölcsi kérdésekről írok...
Lezárult az MTA kutatóhálózatának elvétele, legalábbis jogilag, bár utójátékok még láthatók lesznek az Alkotmánybíróságon, esetleg az Európai Bíróságon is. Ebben az írásban a magyarországi tudományszervezés és menedzsment állapotáról adok rövid áttekintést: az előzmények ismertetése után a 2010 utáni, azaz a Fidesz‑kormányok alatti változásokat, majd nagyobb részletességgel a 2018. áprilisi választások utáni helyzetet foglalom össze...
Lipovecz Iván: Vaku
Hanák András: Ötven év magány
Ebben az évben tartotta középiskolai osztályunk (a hitelesség kedvéért: a II. Rákóczi Ferenc Gimnáziumból) az ötvenedik érettségi találkozóját. Készültünk rá, laza keretek között terveztük, megkíséreltük a múltat egyensúlyba hozni a jövő alakításával. A lehetőségek és a realitások keretei között ez sikerült is...
Hegyi Iván: Hosszú, hideg tél
Majtényi László: Bibó ébresztése
Tóth Mihály: Titkok és precedensek
A mögöttünk hagyott évet értékelve rövid s nyilván nem is minden aktuális büntetőjogi kérdést érintő zárszámadásra vállalkozom. Két, különböző tárgykört érintő törvénymódosításról lesz szó. Mindkettő a kormány jogalkotáson keresztül érvényesülő erős központosító törekvéseit tükrözi: egyik a titkos nyomozások felügyelet nélküli lehetőségének újabb kiterjesztését érinti, a másik a „korlátozott precedensjog” elvének és gyakorlatának meghirdetésével kapcsolatos. Az is közös jellemzőnek tekinthető, hogy ezúttal is mellőzték a javaslatok érdemi szakmai egyeztetését és vitáját...
Mihályi Péter: A HungarHotels-botránytól a Bokros-csomagig
Standeisky Éva: Múltjelenek
Az 1943 as szárszói tanácskozás a rendszerváltás után
Gyáni Gábor: Trianon – a veszteség természete
A központi hatalmak, benne Magyarország számára váratlan véget ért a Nagy Háború, amely nyomban előrevetítette az addig elképzelhetetlen jövőt, a Monarchia felbomlását, vele együtt a Magyar Királyság határainak radikális megváltozását. A háború során, majd a felbomlás heteiben és hónapjaiban, sőt azt követően is, rendületlenül élt a hit, hogy az ország területében sértetlenül kerülhet ki az eseményekből; korábban még abban is bíztak, hogy akár nagyobbodhat is. Ami viszont ezután történt, az homlokegyenest ellentmondott mindenki várakozásának. A senki által nem sejtett jövő bekövetkezte mint igazi balsors idézte elő és képezi mindmáig Trianon traumadrámáját...
Kőszeg Ferenc: A felháborodás ereje
Molnár Erzsébet: Élő hal
Nagy Boldizsár: A betlehemi tranzit
Van-e különbség Libanon és Magyarország morális kötelességében a szíriai menekültek védelmét illetően?
Jézus a betlehemi tranzitban született. Családja migránsként érkezett Názáretből, és menekültként futott tovább Egyiptomba. Lévén ez nyílt tranzit, az állatok melengethették, a pásztorok és a királyok látogathatták. A nagy vallásalapítók gyakran kényszerültek menekültlétre, Mohammed is kényszervándorként érkezett Medinába. Nem sorolom, invokációként is csak azért idéztem fel, mert ez a karácsonyi lapszám, s mert ennek apropóján erkölcsi kérdésekről írok...
V I S S Z H A N G
Nemes Gábor: Spanyol vagy katalán Borrell?
Dobozi István: Kína, Világbank
Meggyes Máté: Befellegzett
P Á R A T L A N
Simonovits András: A FRANCIA NYUGDÍJ
Gyárfás Endre: HOGY IS HÍVTÁK?
(avar): AZ ÉV MONDATA
-pé-: LIGETEK
Lévai Júlia: IZGALOM
Ladányi András: MEGHALLGATÁS
pá-ti-: SZÜRREÁL
(celebrálta Nyerges András): HETI TEXTUS
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.