A PÉNZ FÜTYÜL A DEMOKRÁCIÁRA - BESZÉLGETÉS STEPHEN HOLMESSZAL, A NEW YORK UNIVERSITY PROFESSZORÁVAL

ÉLET ÉS IRODALOM / INTERJÚ
Szerző: FÓTI TAMÁS
2020.01.24.

A magyar miniszterelnök elutasítja a liberális demokrata modellt, mert az hatalma megőrzésének útjában áll. A nyugat-európai gazdaságok hozzájárulnak az illiberális berendezkedés fenntartásához, a kormányaik, ha akarnák sem tudnák befolyásolni őket, az üzleti életet pedig nem érdekli a szabadságjogok korlátozása. Ezt, ha előbb nem, akkor 1989-ben láthattuk, a nagy befektetőknek eszük ágában nem volt otthagyni Kínát a Tienanmen téri vérengzéseket követően. A kelet-európai illiberalizmus okaival foglalkozik a közelmúltban az Egyesült Államokban megjelent, A kihunyt fény – számvetés, Ivan Krastev, a bécsi Humán Tudományok Intézetének (IWM) kutatója és Stephen Holmes közös könyve. Utóbbi szerzővel készült az interjú.

– Könyvükben azt állítják, hogy a közép-európai országokban tapasztalható idegenellenességet egyfajta frusztráció táplálta, amiért 1989 után a nyugati modell lemásolására sürgették őket. Kissé sommásnak tűnik a vélemény...

– Az idegenellenességet természetesen sokféle forrásra vezethetjük vissza. De ha a dimenzióit vizsgáljuk, ebben az értelemben arra az elégedetlenségre vagy adott esetben dühös jelenségre gondolunk, amelyet a brüsszeli kormányzás, diktátum váltott ki. Az emberek úgy érzik, hogy korábban Moszkva, most meg Brüsszel diktál. Az európai uniós jogharmonizációs folyamatban Brüsszel azt várta el a kelet- és közép-európai országoktól, hogy legyenek demokratikusak, miközben meghatározta az ezen országok által meghonosítandó törvényeket. Ami ellentmondást keltett: nem lehetsz demokratikus, ha közben idegenek írják elő a törvényeidet, és ez Brüsszel-ellenes légkört teremtett. A másik, a térségben tapasztalható idegenellenesség a bevándorlókra vonatkozik. Ezekben az országokban nagyon kis számban vannak jelen afrikai vagy szíriai menekültek, nem itt élnek, nem ide jönnek. Az interpretációnk szerint a Nyugat követése az emberek szabad költözésében demográfiai elvándorlást eredményezett, különösen a 40 alattiak körében. Az identitáspolitika, vagyis a csoporthoz tartozás politikája szerint, ha egy adott csoportot például megszűnés veszélyeztet, akkor a tagjai ellenségessé válnak az újonnan csatlakozókkal szemben, mert attól félnek, hogy elfoglalják az ő helyüket.

– A közép-európaiak ellenérzéséről írnak, mert rájuk erőszakolták a Nyugat másolását. Az acquis commu­nau­taire, vagyis az európai uniós joganyag átvételének folyamatát is idesorolják?

– A kommunista uralmat felváltó liberális demokrácia megteremtésében kulcsszerepe van az uniós joganyagnak. A kelet-európai reformerek, akik az EU-hoz való mielőbbi csatlakozást, a csatlakozási feltételek minél gyorsabb teljesítését tűzték zászlajukra, elfogadták a nemzetállamok feletti unió nyelvezetét. Nem hangsúlyozták, háttérbe szorították nemzeti kultúrájuk egyedi örökségét, ami feszültséget keltett, bizonyos fokú elidegenedést váltott ki az emberek részéről a liberális reformerekkel szemben...

ITT OLVASHATÓ

ÉLET ÉS IRODALOM 2020/4. SZÁMÁNAK TARTALOMJEGYZÉKE (1. RÉSZ)

ÉLET ÉS IRODALOM 2020/4. SZÁMÁNAK TARTALOMJEGYZÉKE (2. RÉSZ)