EGY MAGYAR SINCS EGYEDÜL, KIVÉVE AZOK, AKIKET EDDIG SE VETT EMBERSZÁMBA A KORMÁNY

MÉRCE
Szerző: CSENGEL KARINA
2020.05.09.

A koronavírus-járvány okozta gazdasági megtorpanás a társadalom jelentős részét nehéz helyzetbe hozta. Míg a szerencsésebbek dolgozhatnak otthonról, sokan egyik pillanatról a másikra veszítették el munkahelyüket és vele együtt létbiztonságukat. A magyar kormány ennek ellenére úgy döntött, nem követi a régiós példákat: míg a környező országokban az állam állja a fizetések nagy részét azoknak, akiknek megszűnt a munkája a koronavírus miatt, Magyarország eddig nem lépte meg ezt – és minden jel arra utal, hogy nem is fogja. Orbán Viktor nemrég leszögezte: csak munka és teljesítmény után járhat bér, és az április elején bejelentett „történelmi” gazdaságvédelmi akcióterv eredményeképp mindenkinek lesz is munkája.

A munkanélküliség százezresre ugorhat a következő hetekben, ami már csak azért is borzalmasan aggasztó, mert egy friss felmérés szerint a magyar háztartások harmada (vagyis több mint 3 millió ember) egyáltalán nem rendelkezik annyi megtakarítással, amiből váratlan kiadásokat tudna fedezni. Közülük is az egy vagy több gyereket egyedül nevelő szülők vannak a legrosszabb helyzetben, 66 százalékuknak ugyanis semmilyen tartalékuk nincs.

Bár a kormány gazdaságvédelmi akciótervének részeként elrendelték a hiteltörlesztések és a kilakoltatások felfüggesztését, a végrehajtásokat nem állították le azok esetében, akik csökkentett bért kapnak, így

sokaknak továbbra is leemelik a bérük maradékának akár 50 százalékát is, a munkájukat elvesztő több tízezer ember pedig semmilyen segítséget nem kap.

És persze arról sem feledkezhetünk meg, hogy az anyagiak mellett rengeteg emberre nézve jelent súlyos egészségügyi kockázatot a vírus – sok esetben pedig a kettő nem független egymástól. Társadalmunk legkiszolgáltatottabb tagjai voltak azok, akik elsőként érezték meg a koronavírus okozta veszélyhelyzet viszontagságait. Ők eddig sem igazán számíthattak állami segítségre, de most úgy tűnik, végérvényesen magukra maradtak. Mindeközben Orbán Viktor legújabb győzelmi videója és a teljes kormányzati kommunikáció is minduntalan azt sulykolja belénk: „egy magyar sincs egyedül”.

Ezt már csak azért sem könnyű komolyan venni, mert eddig is rengeteg (pl. beteg, vagy épp beteg hozzátartozóját otthon ápoló, hajléktalan, munkaképtelen, vagy épp a feketemunka világában kizsákmányolt, hitelcsapdába esett stb.) embertársunk élt nyomorogva, valódi szociális ellátás nélkül, tökéletesen magára hagyva ebben az országban. Miért pont most ne lenne ez így?

Hogy hogyan változott meg társadalmunk legsérülékenyebb tagjainak élete az utóbbi másfél hónapban, arról az őket segítő, sok esetben állami feladatokat ellátó civil szervezeteket kérdeztük meg.

Alapvetően két csoportra oszlanak az ügyfelek. Az egyik részük rossz egészségügyi állapotú, idősebb, általában valamilyen krónikus (pl. tüdő vagy szív- és érrendszeri) betegséggel küzd és egyébként is minimális jövedelméből él, a most – és várhatóan az elkövetkező időben – emelkedő élelmiszerárak mellett viszont ez a kis jövedelem egyre kevesebbet ér, ezért egyre nehezebben jön ki belőle. Másik részüket olyan fiatalabb, alacsonyan képzett emberek alkotják, akiknek eddig volt rendszeres munkajövedelmük, vagy épp a próbaidejüket töltötték valahol, a koronavírus miatt viszont az elsők között veszítették el megélhetésüket. Jövedelmük egyébként is alacsony volt, jelentős részük pedig most semmilyen segítségre nem számíthat, tekintve, hogy sokan közülük feketén dolgoztak. Sokan dolgoznak konyhai kisegítőként, takarítóként, illetve az építőiparban, most viszont nincsen se nyitva tartó étterem, se kitakarítható iroda, se építkezés – vázolta a helyzetet a hajléktalan emberek lakhatásáért küzdő Utcáról Lakásba! Egyesület munkatársa, Molnár Viktória...

ITT OLVASHATÓ