EURÓPAI ÉRDEK LETT VOLNA, HOGY LEHÍVJÁK AZ ORBÁNI BLÖFFÖT

HÍRKLIKK
Szerző: N. VADÁSZ ZSUZSA
2020.12.25.

„Nekem Orbán nagy csalódás, mert tudom, hogy képességei alapján Magyarországot Finnország, Ausztria szintjére hozhatta volna fel” – mondja Simonyi András, akivel ugyan elsősorban Amerikáról terveztem interjúzni, de óhatatlanul szóba került a „vétópaktum”, ami komoly indulatokat váltott ki benne, s ez meglepő mederbe terelte a beszélgetést. A volt magyar NATO-, majd washingtoni nagykövet, aki évek óta elemzőként, tanácsadóként, oktatóként él és dolgozik az USA-ban, rendkívül csalódott az Európai Unió gyávasága miatt, s nagyon szomorú, amiért „az EU számára és különösen a németek számára a magyar demokrácia másodlagos kérdés”. Orbán egy lépéssel a többiek előtt jár, csak ő kezelte és kezeli az ilyen ügyeket súlyos politikai kérdésként, s „ebben az EU-Magyarország játékban ő az egyedüli, aki tisztában van azzal, hogy csak akkor fognak tisztelni, ha a túlerővel szemben is bátran felveszed a harcot” – állítja Simonyi, aki szerint Orbán ugyanakkor alaposan mellétrafált az USA-val. „Mindeközben pedig a novemberi választásokon az USA bebizonyította, hogy a demokratikus intézményei erősek, a választási rendszer integritása szent és sérthetetlen, és sikerült is azt megvédeni...továbbra is Amerikai a demokrácia őre a világban”.

– Habár rendre amerikai ügyekben szoktam kikérni az Ön véleményét, de mint Brüsszelt is (Magyarország NATO-nagyköveteként) megjárt és a transzatlanti kapcsolatokat is kiválóan ismerő korábbi diplomatától nem tudom megállni, hogy elsőként ne kérdezzek rá: hogyan ítéli meg „vétópaktumot”? Véleményére azért is kíváncsi vagyok, mert Ön már hosszú évek óta az USA-ban él és dolgozik, nincs magyar függése, és így félig-meddig kívülről látja, s ítélheti meg a helyzetet.

– A fizikai távolság valóban ad lehetőséget arra, hogy egy kicsit távolabbról nézze és lássa az ember a dolgokat. Bár az az igazság, hogy ugyanazokból az információkból táplálkozom, mint mindenki más – igaz, esetenként megspékelve részletesebb és kicsit borzalmasabb hírekkel, de ez nem változtat a lényegen. Biztosan sokan nem örülnek majd annak, amit mondani fogok: nekem alapvető, nagy problémám van a paktummal és azt mondom, hogy ne nagyon örüljünk ennek a brüsszeli döntésnek. Ezt a „betegséget”, durván fogalmazva, kisebb beavatkozással nem lehet már kezelni, csak csonkolással. Van egy jó kifejezés az angolban, ami erre a helyzetre kiválóan illik: „too little too late”. Ugyanis valóban túl kevés született és túl későn. De azért ennél sokkal nagyobb probléma is akad. Az én meglátásom szerint gyáva döntés született az EU részéről, a kompromisszum chamberleini...

ITT OLVASHATÓ