Szerző: ÁGHASSI ATTILA
2021.01.17.
Volt olyan játékostársa, aki szerint veszélyes pszichopata vált volna Bobby Fischerből, ha nem sakkozik. A világ egyik legnagyobb hatású sakkozója lett, aki 1972-ben világbajnoki címet nyert, majd három év múlva 32 évesen visszavonult. 1992-es visszatérésében jelentős a magyar szál.
1951. január 17-én, napra pontosan 70 éve játszotta első feljegyzett sakkjátszmáját Robert James Fischer, aki Bobby Fischerként lett később világbajnok, és a világ egyik legismertebb sakkozója.
Amikor még gyerek volt, édesanyja, Regina újsághirdetést adott fel New Yorkban, hogy megfelelő sakkpartnert szerezzen fiának. Ő maga nem vonzódott a sakkhoz, ahogy a másik gyereke, Joan sem, aki a sarki boltban egy dollárért vásárolt egy készletet, mert olyan játéknak hitte, mint a többit. Az édesanyának azt ajánlották, január 17-én lesz egy szimultán, oda vigye el a fiát. Egy skót mester, Max Pavey játszott ott a kihívóival, és a nyolcéves Fischer ugyan jól tartotta magát, és egyre többen nézték, mire jut, 15 perc után megadásra kényszerült, miután elfogták a királynőjét. A partit látva a Brooklyn Sakk Klub elnöke, Carmine Nigro felajánlotta, hogy tagsági díj nélkül térhet be hozzájuk.
Regina egyedül nevelte a gyerekeit, a hat évvel idősebb Joannak Gerhard Fischer fizikus volt az apja, akivel még Moszkvában ismerkedett meg a második világháború előtt. Bobbynak viszont nem lehetett ő az apja, mert 1939-ben bizonyítottan Dél-Amerikában telepedett le, és soha nem lépett az Egyesült Államok területére. Bobby Fischer valódi apja ugyanis Neményi Pál fizikus volt, az FBI aktái is erre világítottak rá. Neményi hetente küldött 20 dollárt nekik, míg Gerhardt Fischer nem támogatta a családot. Regina az egyszerűség kedvéért diktálta be első gyerekének apját a másodikhoz is...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.