Szerző: VAJNA TAMÁS
2021.09.27.
A 2014. januárjában elhunyt Jancsó Miklós Cannes-i rendező- és életműdíjas, kétszeres Kossuth-díjas és Balázs Béla-díjas filmrendező 100. születésnapjára a Nemzeti Filmintézet Filmarchívuma digitálisan felújította a filmtörténet egyik legnagyobb hatású magyar életművét. A celluloidnegatívok digitalizálása és az egykori alkotótársak bevonásával, muzeológiai alapossággal elvégzett újbóli utómunkák a mester munkamódszerének mélyebb rétegeit is feltárták.
A Qubitnek Fazekas Eszter filmtörténész főrestaurátor és Ráduly György archívumigazgató beszélt az életmű felújításáról és az egyetemes filmművészetben megkerülhetetlen jancsói filmnyelv egyediségéről, a technológiát dramaturgiai eszközzé avató hosszú snittről.
Hosszú snitt
A hosszú snittek egyik úttörője Orson Welles 1941-es Aranypolgára volt, de Michelangelo Antonioni is előszeretettel élt azzal a módszerrel, amikor a kamera együtt mozog az eseményekkel. Ehhez a technikához többnyire vasúti hajtányhoz hasonló, fahrtsíneken futó kamerakocsit (dollyt) használnak a filmesek; a felvevőgép teljesen körbeforgatható, a kránnak nevezett kameradaruval pedig több méteres magasságba emelhető is. A világ filmművészetében long take-nek vagy long shot-nak nevezett, magyarul hosszú snitt néven emlegetett kamerahasználat Jancsó Miklós meghatározó rendezői eszköze, alkotásainak összetéveszthetetlen stílusjegye...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.