BALOG PÁTER PRÓFÉTA LETT

REZEDA VILÁGA BLOG
Szerző: Rezeda
2021.11.24.

Nagy valószínűséggel azt még maga Balog páter is tudja, ha belenéz lelkének legmélyebb, titkos bugyraiba, hogy a büdös életben nem lett volna püspök, ha előtte nem a NER minisztere. Egyháza azonban volt annyira haszonelvű – ami egy egyháznak nem dicsekedni való tulajdonság –, hogy püspökké válassza őt a vele járó hozomány reményében, és nem is kellett csalatkoznia. Ömlik az apanázs, amit Balog páter immár püspökként természetesnek tart, mondván, hogy el tudják végezni a rájuk rótt feladatokat. De láttuk már Balog pátert árva gyerekeket etetni, amiben nem volt semmi köszönet egyáltalán.

Berekfürdőn tartottak zsinati ülést a reformátusok, ott örömködött megnyitó beszédében püspökünk, utalva egyházának normálisabb tagjaira, mert – mondta Balog – vannak, akik attól tartanak, hogy az állami pénzforrások elfogadása valamifajta lelki függéshez vezet a mindenkori kormányzattól. Ez azonban belső szabadság kérdése, a támogatást pedig úgy kell elfogadni, hogy “ez nekünk jár”. Érdekes nézet ez a XXI. században, ám nem ezzel foglalatoskodunk ma, hanem csak utalás szintjén érintjük kies hazánk állam-egyház viszonyát, ami szöges ellentétben áll azzal, ami kívánatos volna.

Hogy az egyházakat tartsák el a hívek, és ne a más pénzén ájtatoskodjanak. Úgy én is tudok, illetve jónak lenni is, mégpedig hitetlenül és a sajátomból. Nem vagyunk egyformák, miniszter sem voltam Orbánnál, nagy valószínűséggel ezért pislákol még bennem a lét türelme, míg Balog páter nyílegyenesen halad előre a sötétségbe. Nem volna ez kötelező, nem is kívánalom, de vannak alkatok, hogy úgy ne mondjuk, gyenge jellemek, akik lubickolnak a szellemi sivatagban, mint például Kásler is, aki tízparancsolattal akar gyógytani, akárha maga volna Jézus.

Vannak ilyen lélekállapotok, amelyek fölbuknak az árból. Balog páter a pénzügyi örömködések mellett prófétai állapotba került, akárha a Brian életében emelvényeken szónokló bozontos alakok („boldogok a sajtkészítők”, illetve súlyosabban „és akkor eltűntek a dolgok”), így a járványról is kifejtette a véleményét, miszerint ugyan nem Isten büntetése, de az istentelen élet folyománya, és innen nézvést tök mindegy, a lényeg a hatalmas, lázas látomás. „A határokat nem tisztelő embert figyelmezteti a járvány, aki azt gondolja, hogy büntetlenül át lehet lépni a teremtési rendben gyökerező határokat, lehet röpködni a világban, át lehet lépni a tudományok, a nemzet, a család határait”...

ITT OLVASHATÓ