LÉTMINIMUMOT GARANTÁLÓ ALAPJUTTATÁS SEGÍTENE A SZEGÉNYEKEN

TELEX
Szerző: BOROS TAMÁS
2023.01.05.

A magyarországi szegénységgel kapcsolatban a közvélemény általában két narratívával találkozik. Az egyik szerint az utóbbi időszak „Európa-bajnok” GDP-növekedése és foglalkoztatásbővülése miatt alapvetően nincs teendő; aki akar, az tud dolgozni és pénzt keresni Magyarországon. A másik narratíva sosem látott jövedelmi szakadékokról, a szociális háló lebontásáról, a magyarországi szegénység egyre mélyülő bugyrairól beszél.

Az igazság – szokás szerint – persze nem fekete-fehér. Az elmúlt évtizedben Magyarországon – a 2020-as Covid-évet leszámítva – valóban folyamatos és jelentős volt a gazdasági növekedés, a reálbérek pedig számottevő mértékben emelkedtek. Az is igaz, hogy mindezek következtében minden létező magyar és európai uniós statisztikai adat alapján csökkent hazánkban a szegények aránya és száma.

Ugyanakkor a javulás messze nem jelent áttörő sikert: Magyarország továbbra is az Európai Unió legszegényebb tagállamai közé tartozik, és a növekvő infláció, az energiaválság, a költségvetési kiigazítások, az uniós források befagyasztása, valamint a magyar gazdasági növekedés várható stagnálása nagy valószínűséggel megakasztja a korábbi tendenciákat. Mindez már középtávon is a magyarországi szegénység újbóli növekedéséhez vezethet. Mit tehetne és hogyan ennek megakadályozására az állam?

A szegénység csökkentése: erkölcsös és racionális

A szegénység csökkentésének fontosságát felfoghatjuk erkölcsi, lelkiismereti kötelezettségként, de annyit is elegendő felismernünk, hogy az egyes egyének nyomora a társadalom egészének lehetőségeit is rontja. Ha az ország lakóinak jelentős része pénzügyi okokból nem képes képezni magát, egészségben élni, eljutni a munkahelyére, hatékonyan dolgozni, a gyerekeit nevelni, gondoskodni a szüleiről, valamint összességében a társadalom produktív tagja lenni, akkor annak mindannyian megfizetjük az árát.

A túlzott mértékű szegénység árát mindannyian megfizetjük, amikor a cégek nem találnak megfelelően képzett hazai munkaerőt;

megfizetjük, amikor drágábban kell szolgáltatásokat és termékeket vásárolnunk, mert túl kevesen és nem elég hatékonyan termelünk; megfizetjük, amikor a lecsúszottak egy része a bűnözés útjára lép; megfizetjük, amikor szolidaritásból mi fizetjük az egészségügyi ellátásukat olyan betegségek gyógyításakor, amelyek megelőzhetők lettek volna;

megfizetjük, amikor a kényszerűségből szeméttel és nedves fával fűtő házakból ömlő káros anyagok mérgezik a tüdőnket; és persze megfizetjük, amikor azért furdal minket a lelkiismeret, mert egyénekként, külön-külön nem sokat tehetünk a szegénység csökkentése érdekében...

ITT OLVASHATÓ 

LEGFRISSEBB HÍREK A TELEXEN