Szerző: KOLOZSI ÁDÁM
2023.10.15.
Szlovákiában két hete a Fidesznek kedvező eredmény született, de hasonlóra Lengyelországban egyáltalán nem lehet mérget vetni: Kaczyński nyolc év után akár el is veszítheti a hatalmát.
A korábbi választásokon Lengyelországban viszonylag jól vizsgázó közvélemény-kutatások szerint a PiS által dominált jobboldali szövetség stabilan tartja az előnyét. A reprezentatív mérések átlaga szerint hét százalékponttal, 37-30 arányban vezetnek a legnagyobb ellenzéki tömb, a Tusk-féle Polgári Platform (KO) előtt, és ez a különbség a kampány végére sem látszik csökkenni.
Hogy mégsem mehetnek biztosra, mégiscsak a saját visszaesésükből fakad. Négy éve, a 2019-es választásokon Kaczyńskiék 43,6 százalékot szereztek, amivel akkor, ha szűken is, de megszerezték az abszolút többséget (ezt mára formálisan elvesztették a koalíción belüli eróziók miatt). Erre most nem sok esélyük van, bár ha valamelyik bejutásra esélyes párt meglepetésre a bejutási küszöb alatt maradna, még akár ez is előfordulhat.
A polgári-baloldali ellenzék azonban együttesen a szavazók 50-51 százalékára számíthat papírforma szerint. A KO 30 százaléka mellett egyaránt 10-11 százalékon áll az egyház megadóztatásával és a 35 órás munkahéttel kampányoló baloldali tömb (Lewica), valamint a Harmadik Út nevű, sajátos összetételű választási szövetség. Utóbbit a volt tévés műsorvezető, a politikába a 2020-as elnökválasztáson berobbanó, egy időben Tusk potenciális kihívójának látszó Szymon Hołownia centrista platformja, valamint az agrárius Parasztpárt alkotja.
Ők, a baloldal és Tuskék együtt jelentik a “demokratikus ellenzéket”. Ők négy éve még közösen indulva szenvedtek vereséget. Most külön vágnak neki (bár ezek a tömbök egyenként is több párt együttműködésén alapulnak, a lengyel pártstruktúra kifejezetten sokszínű), de még így is lehet esélyük.
Ez az arányos, listás választási rendszerből is következik, ami sokkal kevésbé jutalmazza a győztest a magyarnál, bár a jelenlegi kormánypártok felé torzít így is: a nemzeti választási bizottság hiába javasolja régóta a vajdaságonként kiosztható képviselői helyek számának demográfiai korrekcióját, ennek a Szejm évek óta nem tesz eleget, ezért Varsónak például csak húsz hely jut a népességszám alapján reális 34 helyett. Ha a PiS és a Polgári Platform ugyanannyi szavazatot szerezne, a kormánypártok vidéki bázisainak felülsúlyozottsága miatt Kaczyńskiék egyértelműen több képviselői helyet szereznének a kritikák szerint.
Akár egy-két százalékpontnyi eltolódás is jelentős különbségeket hozhat a Szejmben, a területi választókerületenkénti külön számítások miatt a mandátumbecslések rendkívül bizonytalanok. A parlamenti többséghez 231 képviselő kell a 460 fős Szejmben, a baloldali-polgári ellenzék pedig együttesen éppen ennek a környékén áll az utolsó hét kutatásai alapján. A közvélemény-kutatók közül az Opinia24 szerint 226 helyre számíthatnak, vagyis a kritikus határ alatt maradnak. Egy másik cég, a Kantar modelljei alapján viszont 250 képviselővel egész simán meglenne a többségük. Az állami CBOS legutólsó becslései alapján szintén az ellenzéki tömb többségét hozta ki 234 hellyel.
Az ellenzéki térfélen azzal biztatják a szavazókat, hogy itt a valós esély a nyolc éve kormányzó jobboldal leváltására, ennek pedig a beállításukban egzisztenciális tétje van. Donald Tusk az október eleji, 6-800 ezres nagy varsói demonstráción i szokás szerint azzal vádolta régi ellenfelét, Kaczyńskit, hogy ki akarja vezetni az Európai Unióból Lengyelországot – vasárnap pedig szerinte civilizációs választás, “Kelet” és “Nyugat” közötti döntésről van szó.
A magyarországihoz hasonlóan élesen megosztott közvéleményt a PiS eközben Tusk démonizálásával tartja kézben, idegen érdekek képviseletével, sőt azzal vádolva az ellenzék vezetőjét, hogy Lengyelországot német és orosz gyarmattá akarja tenni, és győzelme esetén megnyitná a kaput a tömeges migráció előtt.
Utóbbi volt a kampány fő témája, a hajrában nemzetközi bonyodalmakat is okozva. A PiS fő kampányüzenete (“Biztonságos jövőt a lengyeleknek”) az anyagi stabilitáson és a haderőfejlesztésen túl a tömeges migráció elutasításán alapszik, aminek szimbóluma a Belarusz határra épített határkerítés. Ezért is támadták élesen és rendelték el a mozikban egy kormányzati figyelmeztető videó lejátszását Agnieszka Holland filmje előtt, hiszen abban a rendező a kormányzati keretezéssel elég markánsan szembehelyezkedve ábrázolta a menekültsorsokat.
Ez összességében ugyanúgy nem befolyásolta a párttámogatottságokat, mint az, hogy kiderült, az elmúlt években Lengyelország több mint félmillió munkavállalói vízumot adott ki Afrikában és Délkelet-Ázsiában, a gyanú szerint 5000 eurós nem hivatalos árfolyamon. A botrányra hivatkozva Németország is visszaállította részlegesen a határellenőrzést, de az ügyet a lengyel kormány a szokásos németellenességre rájátszva semlegesítette, a közmédia pedig lényegében elhallgatta az egész témát...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.