Szerző: MAJTÉNYI LÁSZLÓ
2019.08.16.
... Az alkotmány rózsája a tiétek,/ Tövíseit a nép közé vetétek”. Augusztus 20-án, a sokféle emlékezni való mellett ideje van az alkotmányosság Rákositól, Kádártól örökölt, újból időszerű hiányaira is gondolnunk. Akkor is indokolt ez, ha az Alaptörvény Napja a negyedik alaptörvény-módosítás óta már április 25-e. Amely Alaptörvény Napjára az illetékes urak akkoriban tekintélyes tudományos konferenciákat és önfeledt népünnepélyeket is ígértek, de, noha bepróbálkoztak a kultusz felszításával és ébren tartásával, az egészet mára betakarta az unalom és a feledés köde. Mintha nem érdekelné már őket sem, vagy közel sem olyan nagy fontosságú számukra ez az egész alaptörvényesdi. Holott annak idején a legnagyobb lendülettel indult az Alaptörvény kultuszának felépítése. És hát lehetetlen észre nem venni a kultusz egyezéseit az átkos pártállamival, konkrétan annak gyomormozdítóan hazug, csinnadrattás, az éjszakát évente bevilágító alkotmányünnepeivel. Ugyanebben a sorban említhetők a NER-nek ezekre a régen volt alkotmányünnepekre hajazó, agyzsibbasztó giccsömlenyei. Gondolhatunk az Alaptörvény Háromezer Asztalára vagy akár a Nemzeti Galériában 2012‑ben prezentált alaptörvény-festészeti kiállításra, és ott is mindenekelőtt Szkok Iván feledhetetlen Új Alkotmány születik címmel bemutatott (később I. és II. sorszámmal azonosított), a falról először leakasztott és utóbb megújultan visszatett (két) festményére, amely opusok közül a kiállításról eltávolított első azt a szinte meseszerű pillanatot ábrázolja, midőn Szent István a fellegekből aláereszkedve, csupasz tenyérrel szent pallosának pengéjét(!) szorongatva – jobbján a mobiltelefonozó angyallal, esetleg királyi titkárral? – keresztüldöfi a Magyarország Alaptörvénye című iratot. Ugyanezen művésznek ez Új alkotmány születik II.című festményét az alkotó személyes vallomása szerint már „a törvényalkotás drámájának katartikus élménye ihlette”. A festő itt nyilván azt a jelenetet szublimálta művészi erővel, amint Szájer József, ölében az alaptörvényes iPad-jével, drámaian utazik a brüsszeli vonaton. Másodjára egyébiránt olyan megfogalmazás került vászonra, amelyben az alaptörvény mai alkotói felett ott szorong II. Rákóczi Ferenctől Petőfi Sándoron (!) át Széchenyi Istvánig mindenki, aki a történelem lapjain szerepelni szokott. Ez olyan extenzív változat, amely ugyancsak értelmezési problémát okoz, véges értelmünkkel mi például nem is gondoltuk volna, hogy II. Rákóczi Ferencnek és a hatalom minden kiszolgálását gyűlölő Petőfinek (akitől fentebb a címet kölcsönöztem) köze lenne az Alaptörvényhez. Pedig ezek szerint nagyon. Az sem kizárt amúgy, hogy Szkok két képe (vö.: a realizmus diadala) éppen az Alaptörvény szubsztancia nélküliségét ábrázolja.
Ha már az előképeknél tartunk, ide kívánkozik ez a szónoklatrészlet is: „A polgári demokrata államok, melyek olyan szívesen oktatnak ki bennünket a demokrácia, »az igazi demokrácia« alapelemeire, ebben a tekintetben is vizet prédikálnak és bort isznak. (...) A burzsoá bírálók túlnyomó többsége az alkotmányt az első betűtől az utolsóig elveti és nem talál benne semmi jót. Emellett azonban szép számmal találhatunk olyan bírálatokat is, amelyek fanyalogva elismerik, hogy alkotmánytervezetünk valóban demokratikus. Ahogy az egyik nyugati tudósító írta: »Benne van minden, ami a demokráciában szem-szájnak ingere«. De mindjárt hozzáteszi: csak az a kérdés, hogy szerkesztői végre is hajtják-e majd, amit a tervezetben lefektettek. (...) Az alkotmány új bizonyítéka lesz annak, hogy a mi szavunkra építeni lehet, mint a kősziklára.” Ezt Rákosi Mátyás mondotta (A dolgozó nép alkotmánya, Beszéd az Országgyűlés 1949. augusztus 17-i ülésén). Vajon ha a manapság nem használt „burzsoát” lecseréljük valami korszerűre... mit kapunk? Orbán idén Tusványoson, a skandináv alkotmányos kultúrával kapcsolatos totális tájékozatlanságával kérkedve – nehogy már egy finn demokráciából őt oktassa – a NER demokratikus fölényét hirdetve, hosszasan gúnyolódott a finn közjogi rendszeren: „Képzeljék el, amikor a magyar jogállamiságban mi egyszer csak azt mondanánk, fölszámoljuk az Alkotmánybíróságot, és a parlament alkotmányügyi bizottsága gyakorolja a normakontrollt. Ez a helyzet körülbelül Finnországban.”...
ITT OLVASHATÓ
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.