Szerző: NÉNYEI PÁL
2020.03.27.
Ha mostanában a magyar oktatásügyre meg a NAT-ra terelődik a szó, Wass Albert és Nyirő József neve mellett gyakran előkerül Herczeg Ferenc és az ő Az élet kapuja című regénye, hiszen az új Nemzeti Alaptanterv és a hozzá fűződő kerettanterv egyértelműen fogalmaz: Herczeg Ferenc életműve és Az élet kapuja című regénye a jövendő nemzedékek számára kötelező lesz.
Töredelmesen bevallom: nem szeretnék beszállni a NAT-ellenes harcba, és nem tervezek utcára vonulni Herczeg-ellenes rigmusokat kiabálva. Sőt: nem készítettem itthon „Herczeg = Náci!” feliratos transzparenseket sem. Ezt lehet megalkuvásnak gondolni, sőt talán gyávaságnak is, de én tartom magam, nem oly nehéz ez mostanában, amikor a vírus miatt a tüntetések népszerűsége úgyis teljesen elapadt. Arra viszont, hogy elolvastam Az élet kapuját, büszke vagyok. Most úgyis van idő készülni a következő évekre.
A járványban máshogy múlik az idő is.
Ebben az írásban meg szeretném osztani a regény olvasása közben szerzett élményeimet, illetve segítséget szeretnék nyújtani a leendő Herczeg-órákhoz – elsősorban magamnak, mint irodalomtanárnak; mert ha Herczeg kötelező lett, akkor mi, irodalomtanárok Herczeg-órákat fogunk tartani. Erre pedig föl kell készülni. A fölkészülés egyik legbiztosabb módja nálam az, hogy írok. Sokkal alaposabban végig kell gondolnom azt a témát, amit meg is szeretnék írni, mint azt, amiről csak beszélni akarok.
És ha nemcsak magamnak írnám ezt a cikket, hanem a közeli jövendő sok-sok Herczeg-olvasójának, illetve irodalomtanár kollégáimnak is, annak különösen örülnék...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.