ÚGY TŰNIK, AZ ÚT SZÉLÉN HAGY PÁR SZÁZEZER MUNKANÉLKÜLIT A KORMÁNY EGY IDŐRE

G7.HU
Szerző: VÁCZI ISTVÁN
2020.04.07.

„A magyar modell második eleme a pénzügyek mellett a segélyalapú gazdaság helyett a munkaalapú gazdaság. És itt nagyon világosan kell fogalmaznunk, ezt fönn kell tartanunk, hogy nincs társadalmi segítség személyes erőfeszítés nélkül. Mert ha anélkül adunk pénzt, hogy személyes erőfeszítést kérnénk cserébe, akkor tönkre fog menni a gazdaságunk, és erre számos elszomorító példát és rossz távlatot látunk Európában”.

Ezt a miniszterelnök mondta tavaly februárban, a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara gazdasági évnyitó rendezvényén. Ez az egyik legjobb idézet ahhoz, hogy megértsük, a példátlanul nagy gazdasági felfordulás közepette miért zárkózik el a kormány két olyan eszköz alkalmazásától, amelyet pedig külföldön egyre több helyen használnak, és idehaza is sokan szorgalmazzák a bevetését: az embereknek juttatott közvetlen pénzbeli támogatástól, valamint a mindössze három hónapos és alacsony összegű munkanélküli segély meghosszabbításától. (Miközben a munkahelyek megőrzését szolgáló külföldi mintákat a jelek szerint – ha késéssel is, de – hajlandó átvenni.)

A munkaalapú gazdaság/társadalom a 2010-ben kezdődött kormányzati időszak egyik ideológiai sarokköve, a családbarát jelzővel együtt a kormány olyan maga által választott arculatépítő eleme, amilyen 1998 és 2002 között a polgári jelző volt. Ha a kormányzati honlap keresőjébe* beütjük a munkaalapú szót, jelen állás szerint 185 találatot kapunk.*

A kormányfő mellett több miniszter és államtitkár is lényegesnek tartotta az utóbbi években, hogy a munkaalapú társadalom fontosságáról beszéljen. Ez abból a szempontból természetesen érthető, hogy az elmúlt közel tíz év egyik legfontosabb eredménye a munkanélküliség csökkentése, a foglalkoztatottak számának és arányának növekedése volt.

Most, a koronavírus-járvány okozta gazdasági válság kezdetén azonban kiesett a talapzat a munkaalapú társadalom alól. Eddig a kormány hivatkozhatott arra, hogy mindenki el tud helyezkedni, aki akar, de most csak márciusban 30 ezer fővel nőtt a munkanélküliek tábora (nagyjából 300 ezresre), április elejétől a munkahelyüket elveszítők száma napi 4 ezer körüli, és a kormány szerint is csak az a kérdés, hány százezer lesz az állás nélkül maradók száma.

Rövid, néhány hónapos időtávon elhelyezkedési esélyeik is elég szerények. Ha igaznak bizonyul a kormány előrejelzése a járvány június-júliusi tetőzéséről, akkor a gazdaság tekintélyes része – turizmus, vendéglátás, sokféle szolgáltatás – akár fél évig is tetszhalott állapotban marad, hiszen a lefelé tartó szakaszban sem lehet egyből feloldani minden korlátozást. Addig még az is kétséges, hogy – a 2010-es években több százezer munkanélkülit felszívó – közmunkaprogramok indulhatnak-e, hiszen járvány alatt árkokat tisztítani sem annyira tanácsos csoportosan. Közben egyre több fejlett országban egy a 2008-2009-es válsághoz mérhető recesszióval számolnak idén, így ha újra is indulnak a következő hetekben például a magyarországi járműipari cégek, kellő külföldi kereslet híján nem valószínű, hogy visszavennék a tömegesen elküldött kölcsönzött munkásokat. Az sem tűnik életszerűnek, hogy a mezőgazdasági idénymunkák fel tudnának szívni kellő számú embert...

ITT OLVASHATÓ