AMIKOR A CSODA MEGTÖRTÉNT

MÉRCE
Szerző: SZIKRA JUDIT
2020.09.29.

2015 nyara sokunk számára maga volt a csoda. Félreértés ne essék, nem azért, ami a háború, gazdasági válság, egyéni tragédiák elől menekülő embertársainkkal történt. Hanem amiatt, ami velünk történt, történhetett, aminek részesei lettünk, lehettünk. Nagyon sokan ennyire intenzíven, ebben a formában talán életünkben először. Megbízni egymásban, ismeretlenül és látni, ahogy bennünk bíznak, szinte első látásra. Hordozni a felelősség súlyát, segíteni a lehető legtermészetesebb módon, anélkül, hogy azt tehernek, tukmálásnak vagy feladatnak éreznénk. Dönteni nagy dolgokról pillanatszerűen, hálózatot alkotva, mégis az adott helyen és időben egyéni felelősséggel. Felelősséggel magunkért, bajtársainkért, és esetenként egy vagy több rászoruló emberért, családért, vagy akár egy teljes vonatnyi, étlen-szomjan utazó, kiszolgáltatott emberért – ez maga volt a csoda. A megtörtént és megélt csoda volt. Olyan erőtérben mozogtunk, amit ritkán tapasztalhatunk (a kevésbé zsenge korúak talán ’89 tájékán utoljára), amikor sok emberrel lépünk egyszerre, a jó irányba és az eredményt is letehettük az asztalra.

Hogyan adott erre lehetőséget, mit hívott elő 2015 kora tavasza és nyara?

Emlékszem, körülbelül fél évvel azelőtt pont azon gondolkoztam, hogy elmegyek önkéntesnek egy általam azóta is tisztelt és becsült szervezethez. Írtam is nekik levelet. Visszaírtak, teljesen hivatalos formában (bő hónap múltán), hogy legyek szíves küldjek nekik fényképes önéletrajzot, motivációs levelet, amelyek mérlegelése után esetleg behívnak majd személyes elbeszélgetésre. Ezzel azonnal el is vették a kedvemet. 2015 nyara, a menekültválság ennél sokkal könnyebb belépési pont volt. Máig előttem van, amikor először láttam vasúti csomópont közelében tanácstalanul ténfergő, szemmel láthatóan tájékozódni nehezen tudó, elcsigázott, valószínűleg éhes-szomjas (egyébként jól öltözött es fiatal) társaságot. Nagyon könnyű volt néhány angol kérdéssel odamenni hozzájuk, segíteni a BKK-automatából jegyet, a közeli kisboltból élelmiszert venni és elmagyarázni, merre van a belváros, és hogy a bubimentes víz mindig a rózsaszín kupakos...

ITT OLVASHATÓ