NOVEMBER 10., AZ ÖSSZEOMLÁS NAPJA

MÉRCE
Szerző: SZŰCS ZOLTÁN GÁBOR
2020.11.11.

Kedd éjjel vakító fénnyel borította be a magyar eget az a felismerés (pl. itt és itt és itt), hogy még ha a hazánkat egy teljes évtizede alkotmányos teljhatalommal kormányzó Fidesz, élén a karizmatikus vezető Orbán Viktorral talán minden más hazai politikai szereplőnél jobban ért ahhoz, hogyan kell megbuherálni a választási rendszert, uralma alá hajtani a gazdaságot, kijátszani az ellenzéki pártokat egymással szemben, párját ritkító mértékben centralizálni a közigazgatást, manipulálni a közvéleményt és olyan barátokat szerezni a nemzetközi politikában, akiknek nem véletlenül nincs túl sok barátjuk, de kormányozni – nem tudnak.

Holott kormányozni természetesen eddig sem tudtak, már ha kormányzáson nem a hatalommaximalizálást, egy gazdasági hátország építését és a politikai pluralizmus lassú, de annál biztosabb elfojtását értjük, hanem közös dolgaink intézését.

Reformjaik persze voltak: intézményeket átszabni, vezetőket cserélni, jogszabályokat átírni szoktak. Túl sok is, ha úgy tetszik. De azért az már régóta szöget üthetett volna mindenki fejébe, hogy a kormány mindig előbb dönt, aztán alakul csak ki olyan helyzet, ahol az érintettek csodálkozással vegyes értetlenségére, frusztrációjára válaszként jön a tagadás, a fenyegetés, az ígérgetés, a sorosozás.

Hogy aztán az ellenállás megtörése után ismét ne történjen semmi, amíg nem jön egy újabb, álkonzultációval vagy anélkül hozott döntés, ami újabb értetlenséget, frusztrációt stb. vált ki, hogy aztán jöjjön az újabb kikényszerített alku és behódolás és az újabb csend és tétlenség.

A szakpolitikai viták, tervek hiánya (nem mellesleg a sajtó kontrolljának leépítése) nem csak egy normatív ideál kikukázását jelentette, nem csak a demokratikus elszámoltathatóság felváltását a nép által felhatalmazott karizmatikus vezetőbe vetett vakhittel, de valójában végzetesen erodálta a kormányzás minőségét is.

A kormány a mindennapokban számtalanszor megmutatta már, hogy nem tud kormányozni, annál kevésbé, mivel pár dolgot leszámítva nem gondol semmiről semmit, ezért pragmatikusan képes lecserélni a szakpolitikai álláspontjait a párton belüli lobbiküzdelmek állásának megfelelően, ami nem tesz jót a kormányzás kiszámíthatóságának és eredményességének...

ITT OLVASHATÓ