Szerző: DR. SÁNDOR ZSUZSA
2023.04.01.
Sándor Zsuzsa elemzi a hágai Nemzetközi Büntetőbíróság által kiadott elfogatóparanccsal kapcsolatos jogi érveket, és egyértelmű következtetésre jut.
Csaknem húsz évvel ezelőtt Hollandiában jártam turistaként. Egy bíró utazás közben is bíró, ezért ahol csak tehettem, megnéztem a helybéli bíróságokat. Legtöbb helyen akkor engedték be a turistákat a bíróság épületébe bámészkodni, amikor éppen nem voltak tárgyalások. Nem így azonban Hágában, a Nemzetközi Büntetőbíróságon. Már az előcsarnokba lépve egy televíziós képernyőn lehetett látni, hogy a bíróság tárgyal, méghozzá a volt jugoszláv, szerb elnök Szlobodan Milosevics ügyét. Be is lehetett ülni a tárgyalásra, egy golyóálló üvegfal választotta el a hallgatóságot a tárgyalóterem többi részétől. Milosevicset a délszláv háborúban elkövetett háborús bűntettek sokaságával, köztük népirtással és etnikai tisztogatással is vádolták. A büntetőbíróság elé akkor került, amikor elveszítve a választást belgrádi otthonában letartóztatták, majd kiadták a hágai bíróságnak. Milosevics ügyében végül nem született ítélet, mert 2006-ban – ötévi letartóztatás után – szívrohamban meghalt.
Jól sejtik, a Milosevics-ügy annak kapcsán jutott eszembe, hogy március 17-én a Nemzetközi Büntetőbíróság (angol rövidítése ICC) elfogatóparancsot adott ki Vlagyimir Putyin orosz elnök és az elnöki hivatal gyermekjogi biztosa ellen. A bíróság közleménye szerint
Csaknem húsz évvel ezelőtt Hollandiában jártam turistaként. Egy bíró utazás közben is bíró, ezért ahol csak tehettem, megnéztem a helybéli bíróságokat. Legtöbb helyen akkor engedték be a turistákat a bíróság épületébe bámészkodni, amikor éppen nem voltak tárgyalások. Nem így azonban Hágában, a Nemzetközi Büntetőbíróságon. Már az előcsarnokba lépve egy televíziós képernyőn lehetett látni, hogy a bíróság tárgyal, méghozzá a volt jugoszláv, szerb elnök Szlobodan Milosevics ügyét. Be is lehetett ülni a tárgyalásra, egy golyóálló üvegfal választotta el a hallgatóságot a tárgyalóterem többi részétől. Milosevicset a délszláv háborúban elkövetett háborús bűntettek sokaságával, köztük népirtással és etnikai tisztogatással is vádolták. A büntetőbíróság elé akkor került, amikor elveszítve a választást belgrádi otthonában letartóztatták, majd kiadták a hágai bíróságnak. Milosevics ügyében végül nem született ítélet, mert 2006-ban – ötévi letartóztatás után – szívrohamban meghalt.
Jól sejtik, a Milosevics-ügy annak kapcsán jutott eszembe, hogy március 17-én a Nemzetközi Büntetőbíróság (angol rövidítése ICC) elfogatóparancsot adott ki Vlagyimir Putyin orosz elnök és az elnöki hivatal gyermekjogi biztosa ellen. A bíróság közleménye szerint
alapos okkal feltételezhető, hogy az egyes gyanúsítottak felelősséggel tartoznak a lakosság jogellenes deportálásának háborús bűntettéért, valamint a lakosság jogellenes áthelyezéséért Ukrajna megszállt területeiről az Orosz Föderációba, amelyeket ukrán gyermekek sérelmére követtek el.
De mi is valójában ez a Hágában székelő Nemzetközi Büntetőbíróság? Először is: ne tévesszük össze az ugyancsak Hágában működő Nemzetközi Bírósággal. Ez utóbbi az ENSZ bírói szerve, amely az államok közötti vitás kérdésekben hoz ítéletet. Ezzel szemben a Nemzetközi Büntetőbíróság (ICC) a legsúlyosabb bűncselekmények elkövetőinek
egyéni büntetőjogi felelősségét vizsgálja.
Egy ilyen büntetőbíróság létrehozásának ötlete már az első világháború után felmerült, de még hosszú idő és még egy világháború kellett ahhoz, hogy az ötlet eljusson a megvalósításig. A második világháború után a szövetséges hatalmak két ad hoc bíróságot hoztak létre, a Nürnbergi- és a Távol-keleti Katonai Törvényszéket a német és a japán háborús bűnösök felelősségre vonására. A jugoszláv háborúban elkövetett fegyveres atrocitásokat és a ruandai mészárlást is még ad hoc bíróságok tárgyalták.
A Nemzetközi Büntetőbíróságot a 2002-ben hatályba lépett Római Statútum hozta létre. Eddig 122 ország fogadta el a szerződést, ami a bíróság alapokmánya: Dél-Amerika és Európa szinte összes országa, Óceánia és Afrika országainak nagyjából a fele. Néhány állam – Izrael, az Egyesült Államok és Oroszország – ugyan aláírta a szerződést, de nyilatkoztak, hogy nem szándékoznak taggá válni. Ukrajna nem ratifikálta a szerződést, viszont elfogadta a bíróság joghatóságát.
Nyilván felmerül a kérdés, ha Oroszország nem tag és Ukrajna sem, csupán elfogadta a bíróság joghatóságát, akkor hogy kerülhetett sor a Putyin elleni elfogatóparancs kibocsátására?
...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.