SZÉKELY SZABOLCS (TARSKI) BLOGJA
Szerző: Tarski
2016.10.22.
Bibó az 1956-os forradalmat közvetlenül megelőző időszakokban sem mutatott különösebb politikai aktivitást. Az SZKP XXII. kongresszusa nem tett rá különösebb hatást, holott ez jelzett egyfajta politikai erjedést Magyarországon is. Rajk László temetésén, amely 1956. október 6-án volt, nem vett részt. Egyszerűen csak a távolból figyelte a folyamatok alakulását, és nem gondolt arra, hogy abban tevékenyen részt vegyen. Egy Erdei Ferencnek, feltehetően október 28-a körül írott levelében így vázolta a helyzetét: “Itt ülök a lakásomon, és eléggé el vagyok szakadva a világtól: nem tudom, mennyi igaz a rádiókból, nem tudom, hogy a hadseregnek, az egyetemi forradalmi tanácsnak és Kovács Bélának a kormánnyal való rádió szerinti együttműködése mennyiben kapituláció és mennyiben győzelem, s nem tudom, mennyiben erők ma azok az erők, amelyek három napja szerte az országba bocsáthatták kiáltványaikat. Fejem nyüzsög a programoktól, megoldásoktól és formuláktól, de kapcsolataim elszakadtak, s családom, ha kihúzom a lábamat, hajlik a kétségbeesésre és tanácstalanságra: nincs tehát sem okom, sem módom arra, hogy elmenjek kupaktanácsokba nyüzsögni, csak azért, hogy »ott legyek«, ahol valami történik, de bárhova el-mennék, ahol valóságos erők valóságos tárgyalásokat folytatnak, s úgy látják, hogy tanácsaimnak vagy megoldásaimnak hasznát vehetik. Ha pedig nem tudok elmenni, ezúton küldök néhány programtöredéket, amelynek próbáld ott és akkor hasznát venni vagy vetetni, ahol jónak ítéled.”
Bibó október 24-től kezdve egy cikk megírását tervezgette, amire egy véletlen találkozás során Boldizsár Ivántól, a Hétfői Hírlap főszerkesztőjétől is biztatást kapott, és így október 28-tól november 4-ig tulajdonképpen ezen dolgozott. Ez a tanulmánya azonban, mint korábban egyéb más dolgozata, sem akkor, de később sem került közlésre. Eredeti szövege a parlamentbe érkező szovjet katonák kezén elveszett, tartalmát Bibó István a későbbi rendőrségi vizsgálat alkalmával vázolta fel.
A tanulmány a forradalom alapvető kérdéseire és feladataira keresett választ és megoldást, amelyek alkotmányosan is megszilárdítják az új rendet. Bibó alapvetően fontosnak tartotta azt, hogy a régi rend restaurációs kísérleteit visszaverjék, amit, amint azt láttuk a korábbi műveiben is, alapvető feladatnak tekintett. Egy forradalmi alkotmányozó nemzetgyűlés összehívását szorgalmazta, amelyik megtartaná a már kiépült szocialista és demokratikus társadalmi szervezetet. A gazdaságpolitikában a Harmadik Út politikáját követte volna. Többpártrendszerben gondolkodott, de a pártok számát korlátozta volna.
Öt pártot képzelt el: 1. Egy forradalmi szocialista pártot, amely a “szabadságszerető kommunistákat” tömörítené, akik nagyon is fontos szerepet játszottak az eseményekben; 2. A szociáldemokrata párt a munkásság “kevésbé forradalmi rétegeit” és a kispolgárság egy részét képviselné; 3. Egy radikális parasztpárt tömöríthetné a szegényparasztságot és a radikális (nyilván népi) értelmiséget; 4. Szükség volna a független kisgazdapártra mint konzervatívabb parasztpártra is; végül 5. Alakuljon és működjön egy keresztény párt is, de egyházi befolyástól mentesen...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.