FACEBOOKSzerző: GÁBOR GYÖRGY2025.06.02.
A „Húzzanak haza” nem pusztán mondat: ez egy világnézet, egyetlen elmebéli hörgésbe sűrítve. Ez maga az őstahó Kezdet, a rendszer-szponzorált szellemi őskövületnek és a NER archetipikus homoerectusának a Genezise, az előember státuszában ragadt, miniszterelnökileg luxustalapzatra állított lelki kőbunkónak az Őskijelentése.
János evangéliumának első sora: „Kezdetben volt az Ige, az Ige Istennél volt, és Isten volt az Ige” (Jn 1,1). A NER evangéliumában, legújabb fordítás szerint: Kezdetben volt a Húzzanak haza, és a Húzzanak haza a NER őstahójánál volt, és a NER őstahója volt a Húzzanak haza.
Aki ezt mondja, nem csupán nyelvi aktust hajt végre, hanem világot teremt: egy olyat, ahol az ember csak ott ember, ahol ő mondja meg, hogy ki lehet jelen. A „másik” kiűzése a térből nem más, mint egy sajátos apokrif teremtéstörténet, melyet nem Isten, hanem a viceházmestertudat delíriuma hajt végre.
A „Húzzanak haza!” a másik tagadásának végső aktusa, Lévinas morális arculcsapása. Ahol a másik arca megjelenik, ott kezdődik az etika, de ez a mondat azt óbégatja: nincs arcod, nincs neved, nincs helyed. Ez etikai eutanázia – a másik eltörlése a térből és a nyelvből, a puszta létezésből.
„Raus!” – ismerős? A legmocskosabb ideológiákból és leplezni próbált nyüszítő félelmekből összeállt kollektív ördögűzés, amely mindig a másikat nevezi meg démonnak.
Amikor Mészáros Lőrinc azt mondja: „Húzzanak haza”, az már hermeneutikai kihívás. Mit jelent a „haza” annak a szájából, aki közpénzből kapta a vagyonát, és a mondat közben vélhetően az arany Rolex zárját birizgálja, hogy időben elérje a VIP-páholyt? Itt nem a „haza” szó hangzik el – hanem annak paródiája, amit stadionbetonból, kormányzati megbízásokból és műanyag erkölcstanból gyúrtak.
Ez nem más, mint egy visszájára fordított teológia, a közpénzen szponzorált alpáriság áldása, amelynek vége nem „Ámen”, hanem: „Nekem van igazam, mert a Viktor engem szeret.” Mert a világ egyszerű: vagyunk „mi”, akik hazahúzunk, és „ők”, akik már mindent hazahúztak.
A Biblia ismer ilyen figurákat. Például Nábót története: a király (Acháb) megkívánja a kisember földjét, Nábót nem adja. A hatalom nem alkuszik – „jogilag” kivégezteti. Ma már nem szőlőt kíván, hanem közbeszerzést, szállodaláncot, uniós támogatást. És ha valaki tiltakozik, jön a mondat: „Húzzanak haza!” Nábót meghal – a mai Nábótok pedig hazahúznának, csak épp nincs már haza. Kizárólag az utolsó négyzetcentiméterig ellopott, kisajátított, kizsarolt magyar ugar, s az égig-nyúló giz-gazok.
Ez a mondat maga a közlés elleni merénylet. Nem gondolatból fakad, hanem pálinkás önérzetből, és egy ideológiát sűrít egyetlen haragszagú fröccsenésbe: ti nem vagytok itthon, mi viszont már mindenhol otthon vagyunk.
De vajon kinek a hazájából parancsol haza Mészáros Lőrinc? Ki ruházta fel erkölcsi joggal, hogy bárkit hazaküldjön? Ő, akinek birtokai addig az övéi, amíg a főparancsnok másként nem dönt? Ő, aki a vagyonával együtt a mondatait is MNB-alapítványi csomagban kapta? Most apostoli hevülettel parancsol: „Húzzanak haza!” Mint egy ószövetségi karikatúra, aki összekeveri a Szinaj-hegyet a VIP-páhollyal.
Ez a „Húzzanak haza” a NER végső tanítása: az ország azé, aki elég gyorsan váltott gázszerelésről holdingra, és csendben nézte végig, ahogy a „köz” megszűnik, és helyét átveszi a „mi.” Mert itt már nincs társadalmi szerződés – csak társasági.
És hová húzzanak haza azok, akik ezt hallják? A tanárok, akik már elhúztak, mert itt nincs becsülete a tudásnak. A fiatalok, akik Bécsben, Münchenben vagy Londonban szolgálnak fel kávét, miközben a volt osztálytársuk a vagyonkezelőnél ül. A színészek, az orvosok, a történészek, a zsidók, a romák, a melegek, a hajléktalanok. Hová húzzanak haza, ha a haza már más birtoklapján szerepel?
A „Húzzanak haza” a legőszintébb mondat, amit ez a rendszer valaha kimondott. Aki nem része a klientúrának, az idegen. Aki kérdez, az gyanús. Aki gondolkodik, az nem magyar. Aki más, annak mennie kell. Ez a mondat nem kiszaladt, hanem kisütött: addig vagytok otthon, amíg kussoltok.
Ez nem egyszerű bunkóság – ez metafora a javából. Egy rendszer szólalt meg, amely nemcsak a vagyon újraelosztására, hanem az igazság eltüntetésére is törekszik. És mindez akkor, amikor a kormány új törvényt készít a sajtó elhallgattatására.
A rendszernek nincs kérdése – és főleg nem tűr kérdéseket. Az igazság nem érdekes. Csak a győzelem. És ha jön valaki, aki kérdez, aki emlékeztet tényekre, felelősségre, közpénzre, annak a luxusszálló lépcsőjéről, 22 milliárdos gép bódulatából odaszólnak:
„Húzzanak haza!”
Ez nem Mészáros mondata. Ő csak rozsdás hangszóró a falon. A mondat a hatalomé. Azé, amely épp e pillanatban készíti elő az új törvényt a sajtó „egységesítésére” – hogy ezentúl, ha valaki nincs összhangban, ne legyen jelen. Se kérdésben, se válaszban, se a nyilvánosságban.
Ez nem törvényalkotás – ez új teremtéstörténet. Az első nap: És a hatalom mondá: legyen csend – és lőn elnémulás. Második nap: legyen csak egy hang – az enyém. Harmadik nap: a többiek húzzanak haza. A negyedik napon megpihen – egy VIP-páholyban.
Ez bibliai szintű istenkáromlás. Aki így beszél a sajtóval, az nemcsak arrogáns – hanem magát teszi meg forrásnak és végszónak. Aki azt mondja: ti húzzatok haza, az azt mondja: én vagyok az Ország. Én vagyok az Alfa és az Ómega. Én döntöm el, ki beszélhet és mi az igazság. Én vagyok a Haza.
Mészáros nem kérdez. Parancsol. És amit mond, az nem vélemény – az etikai roncsolás. Amikor újságírónak ezt mondják: „Húzzanak haza” – a hatalom eltörli a közbeszéd szentségét. Ahol már nem lehet kérdezni, ott az ország csak földrajzi hely – otthon nélkül.
Ez nem válasz volt, hanem hitvallás. A rendszer megnyilatkozása.
Ez nem pökhendiség volt, hanem Ige – a NER apokrifjából: „Kezdetben volt a vagyon. És a vagyon Istennél volt. És a vagyon Isten volt.”
Mészáros nem tudja, mit mond. De a rendszer tudja, hogy mit mondat vele. Mert ebben a mondatban minden benne van: sajtógyűlölet, igazságtól való félelem, jog lesöprése, hitre emelt mohóság. Benne van az új törvény is, amely a sajtót egy kézbe – inkább egy ökölbe – adná. Egy ökölbe, amely nem ír, nem beszél, csak üt.
Mit jelent tehát, hogy „Húzzanak haza”?
Azt: ti idegenek vagytok.
Miért? Mert kérdezünk.
Miért kérdezünk? Mert azt hisszük, ez még ország – nem zsákmányasztal.
Húzzatok haza. Mi már mindent hazahúztunk.
Hazahúztuk a pénzt, a jogot, a törvényt, a nyilvánosságot, az iskolát, a színházat, a templomot, a múltat, a jövőt, az orvost, a tanárt, a kultúrát – mindent. Minden nálunk van.
Ti csak kérdezhettek – amíg hagyjuk.
Ez nem káromkodás. Ez a hatalom törvényi nyelve. Az új „átláthatósági törvény” preambuluma – csak sokkal őszintébben.
A NER nem üldözi a nyilvánosságot – törvénybe foglalja a felszámolását.
Szerintük nem az a közérdek, hogy megtudd, mire megy a pénz – hanem az, hogy ne kérdezd.
És végül – mivel teológiai alázat nélkül nincs végszó – mondjuk ki: akik ma hazaküldenek másokat, egyszer maguk is haza fognak húzni. Porból lettek, előbb nemzeti konzultációvá, végül porrá lesznek.
Vagyis semmivé.
Ámen!
Luxus verda, luxus nő, luxus helikopter, luxus szálloda, luxus póló – s közben arrogancia, pökhendiség és mélységes megvetés. Mészáros is úgy beszél a szabad sajtóval, mint egy ócska rih:eronggyal. Pedig, ha jól belegondolok, hogy itt ki a kur:va, akkor szerintem nem a sajtó!
.jpg)