2017. január 16., hétfő

A PUTYINIZMUS MINT KÉNYSZER

BEKIÁLTÁS BLOG
Szerző: Kabai Domokos Lajos
2017.01.16.



A Trump-jelenség volt terítéken, de a vita újból és újból olyan kérdéseket érintett, amelyek nem csupán Amerikát és Oroszországot feszítik, hanem az egész világot Kelet-Európától Dél-Amerikáig. Vlagyimir Szolovjov, az orosz állami televízió sztárriporterének idei első tévéműsora kimondatlanul is arról szólt, hogy ha olyan jó az úgynevezett szabadversenyes kapitalizmus, akkor miért csak néhány országnak jó.

Ezek szinte kivétel nélkül volt gyarmat- és rabszolgatartó országok, a pénzüket forgatók, illetve olyanok, amelyek a nyersanyagbőségnek köszönhetik felemelkedésüket. E tényezőkhöz képest mintha az innovációnak csak másodlagos szerepe lenne, illetve az innovatív gondolatok térnyerésének mintha előfeltétele lenne a korábban a legbrutálisabb kizsákmányolásból felhalmozott tőke.

Trump a válság terméke

Sietve leszögezem: az előző két bekezdés nem a műsor összefoglalása. Csupán arról van szó, hogy az adásban hallott, ott marginális mondatok bennem indítottak el olyan asszociációkat, amelyek révén megszületett a helyzetnek ez a kiélezett leírása. Ráadásul a képhez az is hozzátartozik, hogy az oroszországi tévévita résztvevői – kormányzati és ellenzéki politikusok, politológusok, közgazdászok, közírók – maguknak a fejlett kapitalista világnak a viszonyait sem látták ennyire rózsásnak. Az a gondolat is jelezte ezt, amelyikkel valaki helyre tette a Trump-jelenséget: ez a milliárdos az USA válságának terméke; az amerikai társadalmi-gazdasági válság körülményei hozták őt helyzetbe. Azok a körülmények, amelyeket így jellemzett Pogátsa Zoltán közgazdász, a Magyar Nemzet hétvégi számában: az Obama-adminisztráció nyolc éve alatt a gazdaság – nem a kormányzat, hanem elsősorban a központi bank szerepét betöltő FED intézkedései miatt – évről évre tisztes növekedést produkált, ám mögötte a következő ellentmondások vannak:

– Az USA-ban abszolút értékben gyakorlatilag megduplázódott az államadósság mértéke, s még a GDP-hez mérten is majdnem ilyen emelkedés történt.

Obama elnöksége alatt folytatódott a feldolgozóipari munkahelyek csökkenése.

– Miközben a termelékenység 241 százalékkal nőtt, a bérek csupán 112 százalékkal. A fekete férfiak bérhátrányából semmit nem sikerült lefaragni a fehérekkel szemben. Míg a fehér nők bére szinten maradt – ami a nemek közti bérkülönbségeket is jelzi – a fekete nőké minden más csoportnál nagyobb mértékben süllyedt. Folytatódott a nyugdíjak egyenlőtlenségének növekedése.

– Az amerikai vállalatvezetők válság előtti jövedelme 345-szöröse volt az átlagmunkásokénak, s ez a válság hatására, Obama elnöki periódusának kezdetén a még mindig megdöbbentően magas 196-szorosra zsugorodott, de aztán ismét nőni kezdett, s most a 302-szeres értéknél tart...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése