Szerző: HaFr
2018.04.28.
Ha rögtön a jövedelmek változását és ezzel összefüggésben a szociális ellátórendszer működését nézzük, a legfrissebb részletes elemzések szerint (2016-ról) a legtöbb társadalmi tizedben (decilisben) 4-4,7 százalék közötti nettó növekedést láthattunk, ebből csak az első (0,6%) és a harmadik tized (2,7%) kivétel. A legnagyobb, 4,7%-os nettó növekedés a hatodik és a tizedik tizedben volt, vagyis a több pénzt keresők nem jártak rosszul, de közben csökkent az ún. Gini-együtthatóval és a Pareto-számmal (80/20) mért jövedelmi egyenlőtlenség is, amely mindösszesen Európában alacsonynak számít.
A táblázatból látszik, hogy a nyugatiakhoz képest még mindig alacsony vásárlóerő átlaga a hetedik decilis tetején, azaz kb. a társadalom 70%-ánál húzódik, miközben a medián (az az érték, amelynél éppen a társadalom fele él jobban és a fele rosszabbul) kb. az átlag 5/6-ánál, ami szintén viszonylag alacsony egyenlőtlenséget bizonyít. Ez a viszonylag alacsony jövedelmi egyenlőtlenség az, ami Magyarországon különösen fontos az általános szemlélet szerint: igaz, hogy az osztrákokkal szemben alig csökken a lemaradásunk és a régiós országokkal szemben nő, de az ajtószomszédhoz képest meg a saját városunkon belül ugyanúgy élünk...
A táblázatból látszik, hogy a nyugatiakhoz képest még mindig alacsony vásárlóerő átlaga a hetedik decilis tetején, azaz kb. a társadalom 70%-ánál húzódik, miközben a medián (az az érték, amelynél éppen a társadalom fele él jobban és a fele rosszabbul) kb. az átlag 5/6-ánál, ami szintén viszonylag alacsony egyenlőtlenséget bizonyít. Ez a viszonylag alacsony jövedelmi egyenlőtlenség az, ami Magyarországon különösen fontos az általános szemlélet szerint: igaz, hogy az osztrákokkal szemben alig csökken a lemaradásunk és a régiós országokkal szemben nő, de az ajtószomszédhoz képest meg a saját városunkon belül ugyanúgy élünk...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.