Szerző: SZÉNÁSI SÁNDOR
2018.06.21.
– Ha a Ferenc körüli vitákat, a pápát utálókat vagy csupán az általa szorgalmazott változásoktól tartókat, és a másik oldalon a Vatikán megújulásának híveit nézzük, utólag is kérdés, hogy ha a modernség ügyében még mindig ennyire megosztott az egyház, miért választották meg éppen őt.
– Egyrészt a pápaválasztók belső köre átalakult az utóbbi időkben, ma már nemigen lehet olyan lobbit megalakítani, amely egy olasz pápát emelne trónra. Sokáig felülreprezentáltak voltak az olaszok, ami igazságtalanság, hiszen a világ katolikusainak nagyobb része még csak nem is európai, sőt a rendszeres vallásgyakorlók többsége is Afrikában vagy Dél-Amerikában él. A helyzet tehát megérett a váltásra. Ferencet egyébként nem elsőre választották meg, nyilván vita volt. Számomra az a legvalószínűbb, hogy patthelyzet alakult ki, és a többség úgy gondolhatta, hogy ha nem tudnak dönteni, akkor azt odázzák el: legyen pápa ez az idős, tüdőbeteg jezsuita, akit az Úr Jézus előbb-utóbb magához fogad, vagy ő maga mond le, addigra pedig valamelyik front megerősödik.
– Vagyis mivel a különféle frakciók kölcsönösen kizárhatták egymás jelöltjeit, támadt egy vákuum, és befutott egy dél-amerikai püspök, aki amúgy sosem kerülhetett volna a pápai trón közelébe.
– Ez egy valószínűsíthető vélekedés. De azt azért láttuk, hogy már a konkurensei között is volt számos harmadik világbeli jelölt. Erdő Péter a hetedik-nyolcadik helyen állhatott, nem előbb, és más európai sem. Más potenciális jelöltek pedig már kiöregedtek. Martini bíboros például kiváló reformpápa lehetett volna.
– Lássuk a hétköznapi ember szempontjából, milyen egyház legfőbb vezetője lett Ferenc. Ha a hívő elment a papjához, és megkérdezte, mit gondol az egyneműek házasságáról, a válasz az volt, hogy tilos. A terhességmegszakítás? Tilos. A fogamzásgátlás? Tilos. Csupa tagadással találkozott. Most ez kicsit másképp van?
– Az első problémát tegyük félre egy kicsit, és nézzük az utóbbiakat. A lelkipásztorok 80-90 százaléka elfogadja a tabletták használatát, az elvált és újraházasodott, tisztes keresztény életet élőknél pedig támogatja a szentséghez járulást. Mondhatni ez egy 30-40 éve működő „civil” engedetlenségi mozgalom az egyházon belül, amely ezeket a dolgokat a hívők lelkiismeretére bízza. Ezzel a gyakorlattal kellett vagy kellett volna minden pápának szembenéznie, és ehhez igazítani a Vatikán megnyilvánulásait.
– De ez a gyakorlat betiltható és visszavonható is lehet, nem?
– Nem. Az egyház papjainak döntő többségét kellene ehhez kiátkozni. Szó sincs azonban ilyesmiről.
– De hát szembemennek az egyház tanításaival.
– Nem egészen, mert az is az egyház tanítása, hogy ezek lelkiismereti döntések, és hogy a hívek hitérzékenységét is komolyan kell venni.
– Mi a helyzet az eutanáziával?
– A passzív eutanáziát az egyház régóta támogatja. De most térjünk vissza a melegek házasodására, itt a biztosíték valóban mindig kivágódik. Egyes országok papjai és hívei odáig mentek el, hogy teljes mértékben szeretni kell ezeket az embereket, és az, hogy valaki meleg, önmagában nem bűn. Ezt a viszonyulást tette magáévá Ferenc pápa, aki azt is mondta egy melegnek, hogy „Isten teremtett téged ilyennek”. Ennél többet nem mondott és nem is tett. VI. Pál pápa, aki nagyon okos ember volt, egyetlen hibát követett el, azt, hogy a bíborosi testülettel szemben a születésszabályozás ügyében hozott egy kisebbségi határozatot...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.