Szerző: HONT ANDRÁS
2019.05.17.
A Facebook mégiscsak egy magáncég (erről a „mégiscsakról” lásd a kettővel alábbi bekezdést). Eldöntheti, hogy milyen feltételek mellett és kinek nyújt szolgáltatást, én meg eldönthetem, hogy igénybe veszem, vagy nem. Ellentétben azzal, hogy melyik országban születek, meg hogy egyáltalán megszületek-e. Az nem az én döntésem. Amennyiben elfogadjuk, hogy minden ember élete ugyanannyit ér, azonos méltósággal rendelkezik, morálisan egyenlő, akkor az állam nem szelektálhat közöttük. Nem mondhatja, hogy az egyik szavazat többet ér, mint a másik; nem vonhatja meg egyesektől az állami juttatásokat, mert azt feltételezi, hogy nem az állami vezetést támogatják; nem tagadhat meg polgáraitól bizonyos információkat, mert azok kellemetlenek számára; nem teheti meg, hogy a pillanatnyi hatalomra veszélyesnek tartott egyén vagy egyének vállalkozását hátrányos helyzetbe hozza vagy ellehetetleníti. Az állam a miénk, a Facebook meg nem.
Ebből következően mindegy, mi a véleményem arról az idiótaságról, hogy a Facebook nem engedi hirdetni a HVG legfrissebb címlapját, mondván „olyan képet vagy videót tartalmaz, amely túl nagy fedetlen testfelületet vagy meztelenséget ábrázol – ide tartoznak a külső szaporítószervet, mellet vagy feneket ábrázoló orvosi ábrák is”. Meg ide tartozik ezek szerint Michelangelo is, aki elkövette azt a hibát, hogy a teremtéskor Ádámot anyaszült meztelenül képzelte el, holott megfesthette volna díszmagyarban is. Azt eddig is tudtuk, hogy a Facebooknak sem stílus-, sem arányérzéke, sem humora nincsen. Ugyanolyan svunggal szedi le a buzizást, meg a buzizást kifigurázó posztot is. Sőt, az utóbbit hamarabb, mert homofób tartalmat könnyebb a „buzi” szó említése nélkül közzétenni, mint a homofóbokon élcelődőt. (Ennek persze figyelmeztető jelnek kéne lennie arra vonatkozóan, hogy célszerű-e a gyűlöletbeszédet törvényileg tiltani, hogy a méltányos és uszítás nélküli kommunikáció megteremtése valóban a jogalkotó feladata-e. Nem, nem az övé. A szavakat nem lehet normatív módon megítélni.) A Facebooknak ilyenek a feltételei, az ember vállat von: ez van.
A helyzet azonban egy picit bonyolultabb. A Facebook kvázi monopolhelyzetben van, döntései kihatnak a közösségi médián kívüli piacok – így a politikai piac – működésére is. Erről a problémáról már írtam korábban, itt és most csak annyit ismételnék meg, hogy erre a szituációra az a megoldás, hogy a szolgáltatáshoz való hozzáféréshez semleges, mindenkire egyaránt vonatkozó és vonatkoztatható szabályokat kell hozni, és a működés során egyenlő esélyeket biztosítani...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.