Szerző. SZELESTEY LAJOS
2019.06.22.
Holtpontra jutott az EU vezető tisztségviselőinek megválasztása, mert több irányból is támadás érte a csúcsjelölti rendszert, és az is biztos, hogy Weber bajban van. A politikusnak nincs politikai karizmája, hiányzik a kormányzati tapasztalata, emellett a Néppárton belül elidegenítette magától a középen, illetve baloldalon álló erőket, miután túlságosan is sokáig a tekintélyelvű Orbán Viktor pártján állt. Ráadásul a mostani csúcsértekezlet előtt a szocialisták és a liberálisok is jelezték, hogy nem támogatják. Ez pedig igencsak szűkítette az esélyeit. A csütörtök esti vacsorán 11 állam- és kormányfő ellenezte a megválasztását, amire Merkel dühösen úgy válaszolt, hogy akkor a másik két vetélytársat, Timmermanst és Vestagert is ki kell zárni a küzdelemből. Egyébiránt az EPP akarata ellenére nem futhat be senki sem. Csakhogy amíg nincs meg, hogy ki a Bizottság elnöke, addig igencsak nehéz határozni a másik 4 fontos posztról. Mindazonáltal Weber még nem teljesen került ki a küzdelemből, de a kilátásai nem túl rózsásak. A jelek szerint ezt még a kancellár is belátja. Így elképzelhető, hogy az alig egy hét múlva esedékes újabb csúcson alternatív neveket dob be. Ilyen pl. Barnier. Ugyanakkor a holtpont azt tükrözi, hogy Európa az eddigieknél megosztottabb, a korábbinál jelentősebb választóvonalak vannak a tagállamok, illetve a pártok között, ideértve az EP-t is. A helyzet jellemzésére a cikk is idézi az ír kormányfőt, aki szerint most egyszerűbb volna pápát választani, mint az EU vezetőit.
Magyarország és Lengyelország pénzt kér azért, hogy megszavazza a közös uniós klímacélt. Morawiecki miniszterelnök azt hangoztatta Varsóban, hogy senki se akarja a lengyel gazdaság kontójára leszorítani a széndioxid-kibocsátást, mivel a szén továbbra is kulcsszerepet tölt be az ország energiatermelésében. A magyar kormány hasonlóképpen érvelt, rámutatva, hogy ha 2050-re semleges lenne a nettó kibocsátás, az igencsak nagy terhet róna a magyar iparra. Ezért előbb azt akarja látni, hogy az EU mekkora támogatást ad az ipar korszerűsítésére. Orbán Viktor kijelentette, hogy mindenek előtt meg kell tudni, mekkora összeget hajlandó Brüsszel letenni az asztalra.
A lap arra figyelmeztet: Magyarország, Lengyelország, Csehország és Észtország számára bumerángként üthet vissza, hogy megtorpedózták a 2050-ig megfogalmazott közös klímacélt. Úgy tűnik, hogy ezek a kormányok nem vesznek tudomást az egész földrészen végighullámzó klímatüntetésekről, a zöldek előretöréséről. Sőt, a lengyel miniszterelnök arról beszélt, hogy megvédték az érdekeiket, és hogy országának jelentős kompenzációt kell kapnia. Ám kérdéses, hogy beválik-e a zsarolás az EU nagy többségével szemben. Egyrészt ugyanis főleg az energiaügyekben többségi alapon szoktak dönteni, tehát bőven és állandóan leszavazhatják őket, amikor az ősszel megkezdődnek a tárgyalások a nulla nettó kibocsátást célzó törvényekről. Azon felül megszívhatják a következő költségvetésről zajló egyeztetéseken is, miután ott igencsak előtérbe kerül a klímapolitika. Magyarország és Lengyelország már egyébként is eljátszotta a nyugati adófizetők rokonszenvét, amikor figyelmen kívül hagyja az alapértékeket és aláássa a jogállamot. Berlinnek és Párizsnak kinyilvánított célja, hogy a demokratikus normák betartásától tegye függővé a brüsszeli támogatásokat. Itt ugyan egyhangúan kell meghozni a döntést, de a négy ország maga alatt vágja a fát, figyelembe véve, hogy mennyire rá van szorulva a milliárdokra...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.