Szerző: BEREND T. IVÁN
2020.08.14.
Vannak ugyan jómódú fekete családok, de míg a fehér családok több mint 15 százalékának vagyona 2016-ban meghaladta az 1 millió dollár értéket, a fekete családok esetében ez az arány a 2 százalékot sem érte el. A feketék fizetése a fehérekének átlagosan ma is csak kétharmada, s még ennél is jóval kedvezőtlenebb a fekete családok átlagos vagyoni állapota. A vagyon generációk felhalmozása alapján gyűlik, ezért a fehér családok átlagos vagyonának minden 100 dollárjával szemben a fekete családok átlagos vagyona csak 10 dollárt tesz ki. A fehérek nem egészen 12 százalékával szemben a feketék 27 százaléka él a hivatalos nyomorszint alatt. A nyomor nyilvánvalóan a bűnözés melegágya is, és a börtönök lakosságának 34 százalékát fekete férfiak teszik ki. A feketék eleve gyanúsak, őket ártatlanul vagy apró vétségek miatt gyakran állítják meg, tartóztatják le, sőt súlyosan bántalmazzák a rendőrök, ahogyan RodneyKinget négy rendőr gyorshajtásért nyomorékká verte 1991-ben, engedély nélküli utcai cigarettaárusításért egy rendőr megfojtotta Eric Garnert 2014-ben, s egy másik forgalmi vétség elkövetéséért addig verte MarlenePinnock fejét, míg az belehalt sérüléseibe 2015-ben. Ok nélkül lőtték le Sean Bellt és Michael Brownt ugyanezekben az években. George Floydot pedig annak a gyanúnak alapján teperte a földre négy rendőr és fojtotta meg egyikük, hogy hamisnak vélt 20 dolláros bankjeggyel fizetett a boltban. Átlagosan a XXI. században is ötször annyi ártatlan fekete áldozata van a rendőri brutalitásnak, mint a fehérek körében. Ezeket a gyilkosságokat és a bűnös rendőrök sorozatos bírósági felmentését esetenként kisebb-nagyobb felkelések követték, mint 1992-ben, amikor a Los Angeles-i felkelést a hadsereg bevetésével és 68 halálos áldozatot követelve verték csak le. Mindezek nyomán bontakozott azután ki 2013-ban a „Fekete élet számít” (Black LivesMatter) mozgalom és csordult ki a pohár George Floyd meggyilkolása után 2020 tavaszán.
Napjainkban azonban fordulat jelei láthatók. Először az amerikai történelemben – a legújabb közvélemény-kutatási eredmények szerint – ma a lakosság 76 százaléka tartja fontosnak a feketeproblémák megoldását, s ebben a fehér lakosság 71 százaléka egyetért. A Floyd-gyilkosságot követő lázadás most már nem feketelázadás volt, mert a fehérek azonos, sőt még nagyobb tömegben vettek részt benne. A hagyományosan rasszista Texas állam egyik, majdnem teljesen fehér kisvárosa, Vidor, ahol a lakosság mindössze 0,5 százaléka fekete, sem maradt ki a demonstrációkból.
Ami jár? Ebben az új közhangulatban ismét napirendre került a jóvátétel fizetése az afroamerkaiaknak. Ismét – hiszen ez a rabszolgák felszabadítása óta időről időre felmerül mint az igazságszolgáltatás természetes követelménye. A polgárháborús győzelem idején, 1865 januárjában William Sherman, Lincoln elnök tábornoka 15. számú rendelkezésével a konföderáció államainak földterületéből a felszabadított feketék számára családonként 40 hold földterület és egy öszvér szétosztását rendelte el. Áprilisban azonban meggyilkolták Lincoln elnököt, és utóda eltörölte ezt a rendelkezést. Azóta a jóvátétel követelése ismét és ismét elhangzik. Az egyik első fekete polgárjogi harcos, Frederick Douglass már 1881-ben kijelentette, hogy még a felszabadított orosz jobbágyoknak is adtak földet, de az amerikai rabszolgákat nem kártalanították. 1894-ben a szenátus elé került egy törvénytervezet a volt rabszolgák nyugdíjáról – sikertelenül. Martin Luther King egy 1967-es beszédében újította fel ezt a követelést. 1989-ben John Conyers demokrata képviselő törvényjavaslatot nyújtott be a Kongresszusnak az anyagi kárpótlásról, s miután azt elvetették, évente megismételte ezt. 1999-ben a fekete ügyvéd, Randall Robinson 1,4 billió dollárra becsülte az anyagi kárt, Robert Brown közgazda számítása szerint pedig 1,4 és 4,7 billió dollár közötti jövedelemtől estek el a rabszolgaság és szegregációs kirekesztés következtében az afroamerikaiak, ami 2019-es összegben fejenként 150 000 dollárnak felelne meg. 2014-ben a neves fekete politikus-író, Ta-NehisiCoates írt cikket A jóvátétel ügye címmel. 2019-ben számos demokrata elnökjelölt tért vissza a jóvátétel kérdésére. 2020 júniusában NikoleHannah-JonesAmi jár címmel publikált írásában a New York TimesMagazine-ban leszögezte, hogy ha az Egyesült Államok valóban igazságra és egyenlőségre törekszik, akkor végre napirendre kell tűzni a gazdasági jóvátételt, az országnak meg kell fizetnie tartozását a feketéknek. Ez év júliusában már a Wall Street Journal is támogatta a jóvátétel ügyét.
Ez mindeddig megbukott, mert a fehér amerikaiak elvetették jogosultságát, és mindössze 6 százalékuk támogatta azt. Mint az újságíró Kevin Williamson írta, „akiknek a jóvátétel járna, már rég halottak”.A szenátusi republikánus többség mai vezetője, MitchMcConell szerint „mi, ma élő amerikaik nem vagyunk felelősek elődeink bűneiért”.A lépés pedig nem lenne egyedülálló, hiszen a Legfelsőbb Bíróság 1980-ban kompenzációt ítélt a sziu indiánoknak törzsi földjeik 1877-es elrablásáért, s 1988-ban a Kongresszus szavazott meg 1,25 milliárd dollár kártalanítást japán-amerikaiaknak, akiket a II. világháború idején börtöntáborokba zártak. A kormányzat 2008-ban és 2020-ban is milliárdokat folyósított a válságba süllyedt vállalatok, kisvállalkozók és munka nélkül maradt milliók támogatasára.
Kilátás a helyes út megválasztására?Négyszáz év telt el a rabszolgaság és szegregáció, a fekete lakosság kiszolgáltatottsága és alárendelése hosszú történetében. A küzdelmek fontos részeredményeket harcoltak ki. A mai – nem fegyverekkel és frontokon zajló – polgárháborús tüntetéssorozat végre meghozta a feketék ügyének fehér tömegtámogatását is. Virginia és Új-Mexikó államokban, Philadelphiában és Minneapolisban rabszolgatartók és rabszolga-kereskedők szobrait döntik le. A hírhedt Alabama Egyetemen, ahol a fajüldöző Wallace kormányzó rendőrökkel körülvéve akadályozta meg 1963-ban, hogy a bíróság által jóváhagyva két fekete hallgató beléphessen az egyetemre, most 17 ezer diák írt alá követelést a fehér felsőbbrendűséget hirdető fajgyűlölők emléktáblájának eltávolítására. Mindez fontos szimbolikus leszámolás a múlttal. A Berkeley PoliticalReview néhány hónapja programot is adott a jóvátétel észszerű módjára a fekete amerikaiak oktatási egyenlőtlenségének felszámolása formájában az óvodától az egyetemekig ingyenes és ösztöndíjakkal, kedvezményes felvétellel támogatott oktatás biztosításával...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.