2021. november 28., vasárnap

A LYUKKÁRTYÁTÓL AZ SSD MEGHAJTÓIG: SZÉDÍTŐ FEJLŐDÉSEN MENTEK ÁT AZ ADATHORDOZÓK AZ ELMÚLT ÉVSZÁZADBAN

QUBIT
Szerző: HEGYESHALMI RICHÁRD
2021.11.28.


70 éve 163 milliószor többe került 1 megabájt adat tárolása, mint ma, amikor 500 terabájtnyi adatot tudunk rámásolni egy tenyérnyi üveglapra. De hogyan zajlott lépésről lépésre a lyukkártyától az SSD meghajtóig ívelő, folyamatos műszaki paradigmaváltás?


Adattárolási rekordot döntöttek október végén a Southamptoni Egyetemen: egy kutatócsoport speciális lézerrel 500 terabájtnyi adatot írt egy kompaktlemeznyi üveglapra. Az ötdimenziós (5D) optikai adatrögzítési eljárással 10 000-szer nagyobb adatsűrűség érhető el – ha a szilícium-dioxid-alapú üveglapot használják adathordozóként –, mint a legnagyobb kapacitású 12 centiméteres Blu-ray lemezeké. Optikai adathordozóból még sosem tapostak ki ekkora kapacitást.

Tartsunk egy perc tiszteletteljes egérgörgetés-szünetet, úgyis ritkán gondolunk az adathordozóra. Nem mintha ez érthetetlen vagy rossz lenne: egyrészt ő se gondol miránk túl gyakran, másrészt ritka az olyan élethelyzetek, amik az eszünkbe juttatnák. Nem gondolunk se pendrive-ra, se memóriakártyára, se külső merevlemezre, mióta a hortobágyi gémeskútban is csúcssebességgel teker a 4G, és mindenhol mindent elérsz a felhőben meg a felhőből, legyen az norvég krimi, osztrák autópálya-matrica, angol önéletrajz vagy házi bosszúpornó. Aki meg olyan digitális, hogy a SAT1-et is a Youtube-on nézi, azt hidegen hagyja, hogy min és hol tárolják az adatokat; csak az érdekli, hogy könnyen-gyorsan hozzájuk férjen...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.