2023. augusztus 14., hétfő

“A MAGYAR KÖZOKTATÁS JELENLEG OLYAN, MINT EGY SZELLEMVÁROS”

BECZ DOROTTYA BLOGJA
Szerző: BECZ DOROTTYA
2023.08.10.


Hol tart ma a magyar közoktatás, mi vár a gyermekeinkre, ha tovább romlanak a szövegértési kompetenciák. Interjú Radó Péter oktatáskutatóval.

A nemrégiben megjelent kompetenciamérés eredménye siralmas képet fest a magyar oktatás és a társadalom jelenlegi állapotáról és kilátásairól. Romló eredmények, növekvő esélyegyenlőtlenség, reménytelen életkilátások. Radó Péter oktatáskutatóval az idevezető okokról és a lehetséges megoldásról beszélgettünk.

– Úgy dobálózunk a kompetenciamérés szóval, mintha teljesen egyértelmű lenne a jelentése mindenki számára. Valójában mit takar a kifejezés?

– A kompetenciamérés alkalmazható tudást mér, a szövegértés esetében ez azt jelenti, hogy a gyermek nemcsak elolvasni tudja a szöveget, hanem értelmezni és alkalmazni is képes az abban lévő információkat. Ehhez természetesen szüksége van bizonyos előzetes ismeretekre. Ez a mérés arra szolgál, hogy megmutassa az egyes tanulók, osztályok, iskolák és térségek közötti különbségeket, láthatóvá válik, hogy mi működik jól az adott területen és mi nem. Ezzel szemben a PISA mérés arra szolgál, hogy egy teljes oktatási rendszer hatékonyságát mutassa meg, például, hogy mennyire szelektív az adott rendszer. A mostani lesújtó kompetenciamérés után a decemberben publikussá váló új PISA-kutatásnál is hasonlóan romló eredményre számítok.

– Mindig ilyen katasztrofális volt a magyar közoktatás helyzete?

– Korántsem. 2009-ig hazánk közoktatása az egyik legeredményesebb volt a térségben. Itt fontos hangsúlyozni, hogy a szomszédos, vagy úgy is mondhatjuk, hogy a közép-európai országokhoz érdemes hasonlítani a magyar rendszert, mert ezek rendszere rendkívül hasonló a miénkhez, vagyis a cseh, lengyel, osztrák, szlovák adatokat érdemes megnézni. A brutális teljesítményromlás 2011 és 2015 között következett be, amikor az oktatásirányítás rendkívül gyorsan elképesztő számú, több mint negyven, rendszerszintű átalakítást vitt véghez az oktatásban.

– Mi volt a probléma? A tempó vagy a változások száma?

– Is. Elképesztően rövid idő alatt rengeteg, önmagukban is minőségromboló változtatást erőltettek át. A totális centralizáció, az autonómiák elfojtása megölte mindazt, amitől az oktatás minőségi lehet. Amikor azt mondom minőségi, ez alatt azt értem, hogy például sokkal inkább a gyermek vagy az adott közösség igényeire szabható. Vagy azt, hogy nem mindössze egy tankönyvcsalád érhető el, hanem a tanár szabadon választhat a szakemberek által írt számtalan tankönyv közül. Ezek és a többi átalakítás összegződő hatása a 2012-es és 2015-ös PISA-eredményekben is megmutatkozó teljesítményromlás...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.