TAPODTAT SE AZ MMA NÉLKÜL!

ÉLET ÉS IRODALOM / PUBLICISZTIKA
Szerző: KŐSZEG FERENC
2018.01.12.

...Hagyjuk a távoli múltat. A művészeti alap már 1992-ben megszűnt, helyette a volt alaptagoknak nyugdíjsegélyt fizettek, aztán ezt is hozzácsapták a nyugdíjhoz, már ha az illetőnek volt nyugdíja. Ha valaki a minimális szolgálati idővel se rendelkezik, akkor is kapja a minimálnyugdíjat, 28 500 forintot. Ehhez jött hozzá az egykori alaptagság után fizetett járadék, ez azonban többnyire olyan csekély összeg volt, hogy a fenti huszonnyolcezer mellett sem lehetett észrevenni. Mindenesetre szép az emberminisztertől, hogy a Fidesz-kormányzás nyolcadik évében, így közvetlenül a választás előtt eszébe jutott, hogy egy kiöregedett költőnek is jár annyi, mint egy Parkinson-kóros kidobóembernek.

Nyomban itt a következő kérdés: ki az író, ki a művész? Az új törvény kitér a kérdés elől, a döntést a múltra bízza: művész az, akinek már van valamilyen művészeti díja, kitüntetése. Ezt, ha elfogadni nem is, tudomásul lehet venni. Elfogadni azért nem lehet, mert az államnak és tisztviselőjének eleve nincs jogosultsága arra, hogy művészeket, tudósokat dekoráljon vagy pláne, nevezzen ki. És Baudelaire idejében ki volt a belügyminiszter? – szokták kérdezni. Baudelaire-nek a választások révén némi beleszólása van abba, hogy ki legyen a belügyminiszter. A belügyminiszter ellenben semmit sem tehet abban az ügyben, hogy ki legyen Baudelaire. Az évtizedek során jó néhányan kaptak méltatlanul Kossuth-díjat, és még többen voltak, akik méltánytalanul nem kaptak. Németh László meg Szabó Lőrinc némi késéssel ugyan, de megkapta a Kossuth-díjat. Ahogy megkapta Esterházy és Petri is. A méltatlanokat pedig már elfelejtettük. Ezért jobb dolog tudomásul venni, hogy az egykori díjazottak tekintessenek művészeknek, mint elviselni, hogy mondjuk Németh Szilárd nevezze ki a nyugdíjra érdemes művészeket. Nem részesülnek a művészjáradékban azok, akiknek a díjához életjáradék kapcsolódik (a nemzet művészei), de nem kapnak az akadémikusok sem. Az akadémikus kifejezés itt a Magyar Művészeti Akadémia tagját is jelenti. Azért ebből még lázadás lesz. Hiszen a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagjának a havi járandósága 455 ezer forint, az MMA rendes tagjáé csupán 290 ezer forint, mindössze rongyos 169 ezerrel több, mint azé a liberál-Kossuth-díjasé, akinek a 121 ezer forint művészjáradék annak ellenére jár, hogy az MMA-nak nem is tagja.

Végül mi hát a baj a művészjáradékkal, ha annyi jó vagy legalább elfogadható jellegzetessége van? A művészjáradék egy hajdani, megszüntetett, illetve a nyugdíjba beolvasztott nyugellátásnak a helyreállítása. A kifizetőhelynek, ezúttal a Magyar Művészeti Akadémiának mérlegelési joga nincs, a járadékot a jogosultnak ki kell fizetni, kivéve, ha lemond róla. De akkor mi szükség van ehhez az MMA-ra, az MMA-hoz benyújtandó kérelemre? Nem volna egyszerűbb, ha a művészjáradékot a nyugdíjfolyósító fizetné ki, mint a többi nyugellátást? A kérelemhez csatolni kell a jogosult művészeti díjairól szóló igazolást. A nyugdíjfolyósító sok millió munkavállaló adatait kezeli, többnyire meg tudja állapítani, hogy a most nyugdíjba menő, 1970‑ben két hétig diákmunkát végzett. Vajon azt ne tudná ellenőrizni, hogy Nádas Péter kapott-e Kossuth-díjat, és tagja-e az MMA-nak? Hiszen ezek az adatok az interneten is megtalálhatók. Az MMA közreműködésére csak azért van szükség, hogy legyen még egy művészeti eseménynek álcázott állami aktus, amelyben nélkülözhetetlen az MMA részvétele. Hogy a járadékos, akinek ezt a 121 ezer forintot csak oda kell adni, közben legalább érezze rosszul magát, hogy kapcsolatba kellett kerülnie az MMA-val.

Hogy énekelte kortunk és pármányunk idején a Bizottság frontembere:

Köpni kell! Köpni kell!

P. S. Tisztelt 65 éven felüli, Kossuth-díjas olvasóimat arra kérem, írásom ne tántorítsa el őket attól, hogy igényeljék a művészjáradékot, az megilleti őket. Inkább köpjenek.

ITT OLVASHATÓ