Szerző: BEREND T. IVÁN
2020.07.06.
1. A széles értelemben vett Közép-Európa tizenegy országa jelenleg az EU összes jövedelmének mindössze 8,5 százalékát képviseli. Ez az összefogott gazdasági erő az egyedül vett Németország gazdasági súlyának mindössze 40 százalékát teszi ki, míg az unió nyugati felének tizenegy országa az unió összjövedelmének háromnegyedét képviseli. Más szóval még a legdinamikusabban fejlődő nagy Közép-Európa is csak kicsiny és közel sem meghatározó tényező az Európai Unió összgazdaságában.
2. Ha a hosszú távú folyamatokat vesszük figyelembe, akkor azt látjuk, hogy Közép-Európa gazdasági súlya Európán belül az ezredfordulóig eltelt előző 130 évben állandóan csökkent. 1870-ben még Nyugat-Európa gazdasági erejének több mint felét (54 százalékát) tette ki, 1913‑ban éppen felét (50 százalékát), de 1950‑ben már kevesebb mint a felét (48 százalékát) és 1990-ben csak több mint egy harmadát (37 százalékát); az ezredfordulóra pedig, 2000-ben már csak kevesebb mint egy negyedét (23 százalékát). A modernkori történelemben először az Európai Unióhoz való csatlakozás hozott végre fordulatot: 2019-re a régió Nyugat-Európa gazdasági erejének 31 százalékára emelkedett.
3. A rendkívül optimista jövőkép felrajzolásának feltehetőan az adott indítékot, hogy az elmúlt évtizedben Lengyelország töretlenül gyorsan, évente 4-5 százalékkal növelte gazdaságát, még a 2008 utáni válság éveiben is, és ezzel egyedül állt Európában. Magyarország pedig az elmúlt mintegy fél évtizedben csatlakozott az Európán belüli leggyorsabb növekedési tempóhoz. Ez vitathatatlanul jó teljesítmény, de messzemenő következtetések levonására sajnos nem ad alapot. Egyetemi statisztikai tanulmányaim legelején ismertem meg ugyanis azt az alapvető statisztikai evidenciát, hogy alacsony bázison a növekedés gyorsabb, magas bázison lassabb. Konkrétan ez azt jelenti, hogy ha Magyar- vagy Lengyelország egy évben mondjuk 2000-2000 dollár értékkel növeli jövedelmét, ez a két ország 2019-es (kereken 18 000 és 15 000 dolláros egy főre jutó) jövedelmi szintjéhez képest 12, illetve 13 százalékos, rendkívül gyors gazdasági növekedést jelent. Ha Francia- és Németország ugyancsak 2000-2000 dollárral növeli jövedelmét, az (a kereken 47 000, illetve 53 000 dollár értékű egy főre jutó) jövedelmi szintjükhöz képest csak a stagnációval majdnem azonos évi 0,4, illetve 0,37 százalékos növekedés. Ahogy a jövedelmi szint emelkedik, úgy a növekedés üteme lassul tehát.
4. Hadd utaljak vissza végül arra, hogy a közép-európai régió beszédben említett „kommunizmus előtti varázslatos színei” a valóság tükrében sajnos nagyon is halványszürkék voltak, s „a világ legmodernebb gyárait, a világ legmodernebb technológiáit, fejlesztési központjait”, melyek Magyarországon, Szlovákiában vagy a régió más országaiban működnek, zömében német és nyugat-európai beruházásokkal létrehozott és technikával felszerelt, külföldi tulajdonban lévő gyárak képviselik. A gazdaságot finanszírozó bankok többsége ugyancsak nyugati bankok leányvállalata. A lengyel és magyar infrastrukturális beruházások 50-60 százalékát az EU kevésbe fejlett régiók támogatására adott segélyeiből finanszírozták. Elsősorban ezeknek a nyugati befektetéseknek és támogatásoknak köszönhető a XXI. század első évtizedeiben bekövetkezett fordulat.
Más szavakkal, a csillogó vízió Közép-Európa jövőjéről és európai vezető szerepéről olyan, mint a hortobágyi délibáb, vagy rosszabb esetben bizakodást serkentő önáltatás.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.