KENTAURBESZÉD-NÁDASDY ÁDÁM: LONDONI LEVÉL - EGY ÚJ FELFEDEZÉS: AZ UTCA

NÉPSZAVA
Szerző: NÁDASDY ÁDÁM
2020.10.03.

Anglia mindig szívesen civilizálódott. Egy japán kutatócég szerint a világ találmányainak és felfedezéseinek 40 százaléka Nagy-Britanniához köthető. Itt fedezték föl a vérkeringést, itt csináltak először vasutat, itt épült először metró, 1863-ban, világelsőként (egy ideig még gőzösökkel!). Büszkék lehetünk Magyarország akkori fejlettségére, hogy London után harminc évvel, másodikként a világon Pesten létesült földalatti vasút, már elektromosan. Mikor először jártam Angliában, 1972-ben, a barátaim levittek egy kis tanyára. Magas sövények közt kanyargott a keskeny út, már épp akartam mondani, hogy le a kalappal, ez aszfaltozva van, micsoda infrastruktúra, amikor egy kanyarban egy telefonfülke bukkant elő. Rendes, piros angol telefonfülke a tücsökzenés, madárdalos tájban, az út mellett. Elhallgattam, mert erre már nem találtam szavakat. Hol volt még akkor nálunk vidéken telefon, pláne egy ilyen hatodrangú tanyasi utacska mellett! A gyors civilizálódásból néha gondok is adódnak. Newbury városban szerelték föl az 1960-as években a kor legjobb színvonalán álló telefonközpontot. Gyors volt, kényelmes, de persze interurbán (azaz távolsági) hívást csak úgy lehetett csinálni – kifelé is, befelé is –, hogy az ember tárcsázta a központ számát, a kisasszony flottul jelentkezett, be kellett mondani, hogy mely városban milyen számot kérek, és már kapcsolták is. Ez volt a normális. Csakhogy ez a Newbury-i volt az utolsó ilyen kézi kapcsolású központ, amit Angliában építettek, mert a nagyvárosokban már terjedőben volt az STD (Subscriber Trunk Dialling), vagyis az előfizetői távhívás, fokozatosan lett a városoknak, majd az országoknak előhívószáma (Nagy-Britannia 44, London 20). Newburyben élő barátnőm rezignáltan mondta, hogy közölték: őnáluk fogják utoljára bevezetni a távhívást, hiszen annyira korszerű a központjuk, a telefontársaság bolond lenne leszerelni és kidobni – előbb a többi, jóval régebbi és elhasználtabb központokat kell lecserélni. A legördögibb csapda, melybe a korai fejlődés csalta az angolokat, a külön hideg-meleg vízcsap. Mindmáig a brit mosdók többségében kétoldalt van egy-egy csap a hideg illetve meleg víznek. Mármost két lehetőség van: az ember bedugja a dugót, megtölti a mosdókagylót megfelelően kevert hőfokú vízzel, megmossa a kezét, majd leengedi a vizet. Nyilván így képzelték akkoriban, hiszen a lavóros kézmosás évszázadai után természetes volt, hogy állóvízben mossanak kezet. Meglehet, kevesebb víz fogy így – de nekünk, akik a kontinensről jövünk, már a folyóvizes kézmosás a természetes, ahol egyetlen keverőcsapból engedhetjük a megfelelően kevert vizet. (Főleg, hogy tiszta vízzel lehessen leöblíteni a szappant!) Nyilván azért alakult így, mert hozzánk később érkezett a vezetékes víz, addigra felfedezték a keverőcsap és a folyóvizes kézmosás előnyeit. Mármost mit tehet Angliában a magunkfajta kontinentáler? Kinyitja mindkét csapot és gyorsan ide-oda kapkodja a kezét a jéghideg illetve tűzforró csap alá, abban a reményben, hogy így egy kellemesen langyos eredmény fog kijönni. Hát nem, ez sosem sikerül: a jobb kéz megég, a bal megfagy. Azért van remény: nemrég lakást kerestünk, s a felújított lakások többségében már keverőcsap volt...

ITT OLVASHATÓ