A RÉTOR ÉS A PRÓFÉTA

SZOMBAT ONLINE
Szerző: FRÖLICH RÓBERT, GÁBOR GYÖRGY
2022.05.20.

Nem egész egy héten belül a köztársasági elnök és a miniszterelnök szájából ugyanaz a roppant mód bántó tévedés, vagy inkább szándékos csúsztatás hangzott el.

Novák Katalin a Parlament előtti beiktatásakor, mintegy illusztrálva, hogy mennyire különbözőek vagyunk, hozta szóba, hogy vannak hívők és hitetlenek, mintha csak a „hívő” ellentéte a „hitetlen” lenne, s nem a „nem hívő”. Egy XXI. századi európai ország köztársasági (?) elnökének illene annyit tudnia, hogy egy középkori inkvizítor számára valóban így merült fel a fenti dichotómia, hiszen számára a hitetlenség (infidelitas) az erényesség ellentéte, amely azonos a bűnösség állapotával, a bűnök legfőbb forrásával. Ám a XX. századi katolikus gondolkodás előbb az ún. „nouvelle théologie” kezdeményezésére, majd a II. vatikáni zsinat szellemiségével összhangban végrehajtotta a fogalmi újragondolást, s ennek kifejezéseként jött létre VI. Pál pápa kezdeményezésére a Segreteria per i non credenti (Nem Hívők Titkársága), amely aztán II. János Pál alatt, 1988-ban a Pontificio Consiglio per il dialogo con i non credenti (Nem Hívőkkel való Párbeszéd Pápai Tanácsa) elnevezést kapta, s ami 1993-tól – immár fogalmi evidenciává válva – beolvadt a Pontificio Consiglio della Culturába (A Kultúra Pápai Tanácsa).

A judaizmus számára a „hitetlenség” fenti konnotációjú fogalma nem ismert. A posztbiblikus judaizmus nem konfesszióhoz kötött, azaz nem hitvalláshoz, hanem alapvetően a matrilineáris leszármazás halachikus elvéhez. Továbbá a vallási összetevők mellett kulturális-civilizatorikus és etnikai összetevők is meghatározzák a judaizmust. Mélyen szimptomatikus, hogy például a Pew Research Center 2013-as felmérése szerint az amerikai zsidók 62%-a a zsidóságot elsősorban származásnak és kultúrának tekinti, s mindössze 15%-a mondja vallásnak. De még a vallásos zsidók 55%-a szerint is a zsidóság vallási és kulturális összetevőkből épül fel, s kétharmaduk egyenesen azt vallja, hogy nem szükséges hinni Istenben. Ugyanakkor azt is érdemes szem előtt tartani, hogy a zsidóság nem rendelkezik Tanítóhivatallal, amely officiálisan szabályozná hívők és nem hívők viszonyát.

Következésképp a zsidóságon belül a hívők és nem hívők szembenállása nem szignifikáns: a „hitetlen” jelző teológiai értelemben nem rendelkezett semmilyen megragadható fogalmi tartalommal, s szociológiai értelemben teljesen irreleváns. Az ismert chéremet (kiközösítés, kiátkozás) soha nem alkalmazták a kereszténység vagy az iszlám által „hitetleneknek” nevezettekre, kizárólag azokra, akik valamilyen blaszfemikusnak ítélt cselekedetet hajtottak végre, avagy a vallási szabályokat és előírásokat látványosan és súlyosan megszegték.

Mindenesetre nem véletlen, hogy a valóságos teológiai jelentést hordozó „hitetlen” (káfir) kifejezést manapság leginkább az iszlám fundamentalizmus használja minden nem muszlimmal, de kiváltképp a zsidókkal és a keresztényekkel szemben. Épp ezért hangzik el egyre gyakrabban – komoly vitákat generálva – az integráció szándékával fellépő nyugat-európai muszlimok részéről annak igénye, hogy a káfir szót ne használják a továbbiakban, s a kifejezést tartalmazó textusokat vegyék revízió alá...

ITT OLVASHATÓ