2019. január 30., szerda

BÉREGYENLŐTLENSÉG MAGYAR MÓDRA, AVAGY FIZESSENEK TÖBBET A GAZDAGOK!

MÉRCE
Szerző: KISS AMBRUS
2019.01.30.


Sokszor találkozunk azzal az érzéssel, hogy a statisztikai adatok által leírt valóság nem találkozik a saját valóságérzékelésünkkel. Ilyenkor gyakran elhangzik az az idézet: „Csak abban a statisztikában hiszek, amit én magam hamisítok.” (Csak érdekességképpen: ezt az idézetet Winston Churchillnek tulajdonítják, aki kutatások szerint ilyet valószínűleg soha nem mondott. Szóval van abban valami sajátos fanatizmus, amikor fake news segítségével érvelünk a számok valósága ellen.)

Van egy társadalmi érzület, hogy a számok és a valóság mintha nem lennének köszönőviszonyban. Ennek egyik területe az átlagkeresetek meghatározása. Azt kell mondanom, hogy ebben az esetben mindenkinek igaza van. Mégpedig úgy, hogy a számok is valósak, és az emberek tapasztalatra alapozott érzékelése is. Mégis hogyan lehetséges ez, és legfőképpen milyen következményekkel jár?

Valóság és valóságok


Rögzítsünk egy dolgot. Hiszek benne, hogy a minket körülvevő világot számok, adatok, trendek segítségével tudjuk megérteni és leírni. Ezzel szemben vannak, akik saját szemük által látott mikrovalóságot terjesztik ki általános igazsággá.

Politikai elemzőként részese voltam olyan vitának, amikor az egyik résztvevő azzal érvelt a magyar egészségügy jó minősége mellett, hogy személyesen járt egy szépen felújított vidéki kórházban. Sőt, állítása alapján ez a kórház volt olyan állapotban, mint egy általa szintén meglátogatott svéd közkórház. Saját érzékelése szempontjából igaza van. Csak közben azt is látjuk, hogy a svéd egészségügyi rendszert leíró statisztikai adatok és a magyarra vonatkozók azt mutatják, hogy komoly lemaradásban vagyunk. A valóságérzékelésünk, a hitünk csap össze az adatokkal. Ez teljesen természetes.

De mi van akkor, ha a számok csapnak össze egymással? Ki lesz a győztes?

Amikor a hírportálok közölték a KSH legutolsó átlagbér-statisztikáját, nyilván sokan csaptak az asztalukra, hogy hogyan lehet ekkora az átlagbér Magyarországon? Pedig, higgyék el, nincsen semmi okunk kétségbe vonni ezeket a számokat.

Fontos egy kicsit elmerülni a statisztikakészítés rejtelmeibe, hogy megértsük, miért is van két valóság. Amikor átlagbért számolunk, akkor összeadjuk a dolgozók jövedelmét, és elosztjuk a dolgozók számával. Persze egy kicsit bonyolíthatjuk is, hiszen a jövedelem gyakran nem állandó összeg. Lehet mozgórésze, amely különböző pótlékokból vagy jutalmakból, esetleg cafeteria keretében adott juttatásokból állhat. De egyszerűség kedvéért összeadjuk a bérpapíron szereplő összeget, és ez lesz a számításunk alapja.
Amennyiben a jövedelem torz módon oszlik el a társadalomban, és egy szűk réteg nagyon jól keres, míg a többség rosszul, akkor az átlagbér értéke nem találkozik a valóságérzékelésünkkel...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése