Szerző: GULYÁS MÁRTON
2025.06.13.
Az éjszaka folyamán Izrael nagy léptékű támadást indított Irán ellen, ezzel komolyan eszkalálta a két ország konfliktusát. A helyzetet N. Rózsa Erzsébet Közel-Kelet szakértővel elemezzük.
2025. június 13., péntek
MIÉRT ÉPPEN MOST MÉRT CSAPÁST IZRAEL IRÁNRA?
PARTIZÁN
Szerző: GULYÁS MÁRTON
2025.06.13.
Az éjszaka folyamán Izrael nagy léptékű támadást indított Irán ellen, ezzel komolyan eszkalálta a két ország konfliktusát. A helyzetet N. Rózsa Erzsébet Közel-Kelet szakértővel elemezzük.
Szerző: GULYÁS MÁRTON
2025.06.13.
Az éjszaka folyamán Izrael nagy léptékű támadást indított Irán ellen, ezzel komolyan eszkalálta a két ország konfliktusát. A helyzetet N. Rózsa Erzsébet Közel-Kelet szakértővel elemezzük.
RENGETEG PÉNZT VESZÍTÜNK ORBÁN VIKTOR OROSZPÁRTI KAVARÁSA MIATT
VÁLASZ ONLINE
Szerző: MAGYARI PÉTER
2025.06.13.
Ahogy Amerika bizonytalankodik Ukrajna támogatásában, úgy lesz egyre fontosabb az EU sok befolyásos kormányának a határozott fellépés az orosz agresszióval szemben. Orbán Viktor egyre hangosabb ukránellenes politikája ezért minden magyar–EU vitát elmérgesít. Az eddigi pénzbüntetések feloldására alig van esély, és az aktuális pereskedések nyomán további súlyos összegeket veszthet Magyarország.
A háború miatt különösen feszült a helyzet
2011 óta annyiszor írták már le újságírók, hogy még sosem volt ilyen rossz az EU-s intézmények és Magyarország kormányának viszonya, mint most, hogy lassan semmilyen tétje nincs ilyeneket írni. Ám ettől még igaz, hogy a feszültség egyre nagyobb, és ennek az egyik legfőbb oka Donald Trump Ukrajna-politikája. A magyar kormány azt várta, hogy Trump győzelmével az USA felhagy Ukrajna támogatásával, és ezzel az európaiakat is rákényszeríti arra, hogy adják fel Ukrajna segítését, ami lényegében kapitulációra kényszeríti Kijevet.
Ám nem ez történt.
Egyrészt Trump ingadozik, az Ukrajnának nyújtott katonai támogatást egyelőre csak néhány napra függesztette fel, március elején, amikor az oroszok kiverték a kurszki területüket megszálló ukrán erőket. A nagy kérdés persze az lesz, hogy mi történik a következő hetekben, amikor lejár a Biden-kormány által jóváhagyott utolsó fegyverszállítási csomag hatálya. Egyelőre senki sem tudja, hogy lesz-e új. Az azonban jól látszik, hogy az EU-s tagállamok többsége, összefogva az EU-n kívüli Nagy-Britanniával, Norvégiával és Kanadával, egyre több katonai támogatást vállal magára. Az EU-s országok többsége nemhogy visszavonulót fújna, hanem még határozottabb lépéseket akar, és ebben a helyzetben a magyar kormány vonakodása és egyre hangosabb ellenállása tovább mélyíti Brüsszel és Budapest konfliktusait.
Ebben a helyzetben a magyar kormány is emelte a tétet: új szintre léptette az Ukrajna elleni belföldi kampányát, éppen úgy, ahogy a menekültek elleni kampányát is radikalizálta, amikor az EU-s intézmények a kontinensre zúdult emberek elosztását igyekeztek megszervezni a 2010-es évek közepén. Csakhogy a háború élesebb helyzet a menekültválságnál is. Ez most nem csupán az EU belső vitájáról szól, hanem a világpolitikai szerepéről, és sok tagállam úgy értelmezi, hogy a saját nemzetbiztonságáról is. Nem logisztikai vagy belpolitikai kérdés ez: az EU helyét jelöli ki a világban, és számos tagállam szerint a túlélésről szól. Ettől súlyosabb a konfliktus minden eddiginél Magyarország és az EU-s intézmények között.
A büntetésből nemzeti büszkeséget kreálnak
Közben az Ukrajna elleni indulatok gerjesztésével az Orbán-kormány nemzeti szabadságharccá emelte az egyre keményebb ütközéseket az EU-val, hogy belülről úgy látszódjék, mintha a lakosság életének védelmében kellene elszenvedni a retorziókat. Az újabb várható EU-s kritikákat és esetleges büntetéseket így a Fidesz közönsége szükséges áldozatként, egy globális harc szükségszerű veszteségeként tudja értékelni a kormánypárt várakozása szerint. Ezért is vállalhatja a kormány már most is a napi egymillió eurós büntetést a menekültügyi eljárást szabályozó törvény esetében: ezzel előre felkészíti a lakosságot, hogy büszkének kell lenni arra, ha az országba kevesebb pénz érkezik, és nem szomorkodni amiatt, hogy emiatt az előre tervezettnél jóval több hitelt kell felvennie az országnak...
Szerző: MAGYARI PÉTER
2025.06.13.
A háború miatt különösen feszült a helyzet
2011 óta annyiszor írták már le újságírók, hogy még sosem volt ilyen rossz az EU-s intézmények és Magyarország kormányának viszonya, mint most, hogy lassan semmilyen tétje nincs ilyeneket írni. Ám ettől még igaz, hogy a feszültség egyre nagyobb, és ennek az egyik legfőbb oka Donald Trump Ukrajna-politikája. A magyar kormány azt várta, hogy Trump győzelmével az USA felhagy Ukrajna támogatásával, és ezzel az európaiakat is rákényszeríti arra, hogy adják fel Ukrajna segítését, ami lényegében kapitulációra kényszeríti Kijevet.
Ám nem ez történt.
Egyrészt Trump ingadozik, az Ukrajnának nyújtott katonai támogatást egyelőre csak néhány napra függesztette fel, március elején, amikor az oroszok kiverték a kurszki területüket megszálló ukrán erőket. A nagy kérdés persze az lesz, hogy mi történik a következő hetekben, amikor lejár a Biden-kormány által jóváhagyott utolsó fegyverszállítási csomag hatálya. Egyelőre senki sem tudja, hogy lesz-e új. Az azonban jól látszik, hogy az EU-s tagállamok többsége, összefogva az EU-n kívüli Nagy-Britanniával, Norvégiával és Kanadával, egyre több katonai támogatást vállal magára. Az EU-s országok többsége nemhogy visszavonulót fújna, hanem még határozottabb lépéseket akar, és ebben a helyzetben a magyar kormány vonakodása és egyre hangosabb ellenállása tovább mélyíti Brüsszel és Budapest konfliktusait.
Ebben a helyzetben a magyar kormány is emelte a tétet: új szintre léptette az Ukrajna elleni belföldi kampányát, éppen úgy, ahogy a menekültek elleni kampányát is radikalizálta, amikor az EU-s intézmények a kontinensre zúdult emberek elosztását igyekeztek megszervezni a 2010-es évek közepén. Csakhogy a háború élesebb helyzet a menekültválságnál is. Ez most nem csupán az EU belső vitájáról szól, hanem a világpolitikai szerepéről, és sok tagállam úgy értelmezi, hogy a saját nemzetbiztonságáról is. Nem logisztikai vagy belpolitikai kérdés ez: az EU helyét jelöli ki a világban, és számos tagállam szerint a túlélésről szól. Ettől súlyosabb a konfliktus minden eddiginél Magyarország és az EU-s intézmények között.
A büntetésből nemzeti büszkeséget kreálnak
Közben az Ukrajna elleni indulatok gerjesztésével az Orbán-kormány nemzeti szabadságharccá emelte az egyre keményebb ütközéseket az EU-val, hogy belülről úgy látszódjék, mintha a lakosság életének védelmében kellene elszenvedni a retorziókat. Az újabb várható EU-s kritikákat és esetleges büntetéseket így a Fidesz közönsége szükséges áldozatként, egy globális harc szükségszerű veszteségeként tudja értékelni a kormánypárt várakozása szerint. Ezért is vállalhatja a kormány már most is a napi egymillió eurós büntetést a menekültügyi eljárást szabályozó törvény esetében: ezzel előre felkészíti a lakosságot, hogy büszkének kell lenni arra, ha az országba kevesebb pénz érkezik, és nem szomorkodni amiatt, hogy emiatt az előre tervezettnél jóval több hitelt kell felvennie az országnak...
TRUMP, PUTYIN VAGY ORBÁN, A FÜGGETLEN INTÉZMÉNYEK ELLENI HADJÁRAT MÖGÖTT UGYANAZ VAN
G7.HU
Szerző: MÉSZÁROS R. TAMÁS
2025.06.13.
A Fidesz június elején némileg visszakozott a civil szféra és a független média elleni harcban, és az ellehetetlenítési törvényjavaslatról – az annak belpolitikai költségeivel kapcsolatos pártbéli viták miatt – egyelőre nem szavaz a parlament. Azonban az elmúlt 15 év tapasztalatai alapján vakmerőség lenne mindezt irányváltásként értékelni: a független intézmények körül a Magyar Tudományos Akadémiától és egyetemektől kezdve a sajtón és civilszervezeteken át az igazságszolgáltatásig folyamatosan fogy a levegő.
Ennek a folyamatnak régi párhuzama Oroszország, ahol Vlagyimir Putyin hatalomkoncentrációját a hatalom feletti fékek és ellensúlyok kiiktatása, a független és másként gondolkodó személyek, szervezetek és intézmények külföldi befolyással való megvádolása és ellehetetlenítése kiiktatása kísérte: mind a retorika, mind a konkrét jogi eszközök terén növekvő átfedés van az orosz és a magyar rendszer között.
Ezek a folyamatok manapság az Egyesült Államokban is megindultak, ahol Donald Trump elnök és udvartartásának kultúrharcos tagjai nyílt harcot hirdettek a független intézmények, a sajtó, valamint az egyetemek ellen, és a bírói kar Trump programjának ellenszegülő tagjai is politikai támadásoknak és fenyegetéseknek vannak kitéve – sőt még a törvényhozás mérsékeltnek tartott republikánus tagjai is megfélemlítésre panaszkodnak. Ennek mentén az Egyesült Államokban népszerűvé vált Orbán Viktor rendszerével párhuzamba állítani Trump lépéseit, amit a két vezető szellemi hátországa közötti mély kapcsolat is fűt.
A civilek, a sajtó, az igazságszolgáltatás és a politikai ellenfelekkel szembeni fellépés a nyers hatalmi érdekkel is magyarázható, mint pusztán a regnáló hatalomra veszélyt jelentő szereplők kiiktatása. Ugyanakkor a retorika és az ideológiai körítés alapján Orbán Viktor, Vlagyimir Putyin és Donald Trump számára a független hangok kiiktatása túlmutat a közvetlen politikai célokon, és egy erősen machiavellista hatalomszemléletből (is) táplálkozik: az erőalapú, személyközpontú politikájuk elvből elveti a társadalmi szerveződés és érdekérvényesítés legitimitását és végső soron a modern demokratikus politikai szerveződés létjogosultságát is...
Szerző: MÉSZÁROS R. TAMÁS
2025.06.13.
Ennek a folyamatnak régi párhuzama Oroszország, ahol Vlagyimir Putyin hatalomkoncentrációját a hatalom feletti fékek és ellensúlyok kiiktatása, a független és másként gondolkodó személyek, szervezetek és intézmények külföldi befolyással való megvádolása és ellehetetlenítése kiiktatása kísérte: mind a retorika, mind a konkrét jogi eszközök terén növekvő átfedés van az orosz és a magyar rendszer között.
Ezek a folyamatok manapság az Egyesült Államokban is megindultak, ahol Donald Trump elnök és udvartartásának kultúrharcos tagjai nyílt harcot hirdettek a független intézmények, a sajtó, valamint az egyetemek ellen, és a bírói kar Trump programjának ellenszegülő tagjai is politikai támadásoknak és fenyegetéseknek vannak kitéve – sőt még a törvényhozás mérsékeltnek tartott republikánus tagjai is megfélemlítésre panaszkodnak. Ennek mentén az Egyesült Államokban népszerűvé vált Orbán Viktor rendszerével párhuzamba állítani Trump lépéseit, amit a két vezető szellemi hátországa közötti mély kapcsolat is fűt.
A civilek, a sajtó, az igazságszolgáltatás és a politikai ellenfelekkel szembeni fellépés a nyers hatalmi érdekkel is magyarázható, mint pusztán a regnáló hatalomra veszélyt jelentő szereplők kiiktatása. Ugyanakkor a retorika és az ideológiai körítés alapján Orbán Viktor, Vlagyimir Putyin és Donald Trump számára a független hangok kiiktatása túlmutat a közvetlen politikai célokon, és egy erősen machiavellista hatalomszemléletből (is) táplálkozik: az erőalapú, személyközpontú politikájuk elvből elveti a társadalmi szerveződés és érdekérvényesítés legitimitását és végső soron a modern demokratikus politikai szerveződés létjogosultságát is...
FUGA745_ONLINE: SPIRÓ GYÖRGY: PADMALY - KÖTETBEMUTATÓ BESZÉLGETÉS
FUGA
Beszélgetőtárs: MARGÓCSY ISTVÁN
2025.06.11.
Spiró György: Padmaly – a Magvető Kiadó könyvbemutatója a FUGA Breuer Marcell terméből, 2025 június 11-én - szerdán - délután öttől.
Beszélgetőtárs: MARGÓCSY ISTVÁN
2025.06.11.
Spiró György: Padmaly – a Magvető Kiadó könyvbemutatója a FUGA Breuer Marcell terméből, 2025 június 11-én - szerdán - délután öttől.
A szerzővel Margócsy István irodalomtörténész, kritikus beszélget.
A magyar történelem közel száz évét kísérhetjük közelről végig Spiró György új nagyregényében az 1810-es évektől 1907-ig. Titkos főszereplője Táncsics Mihály felesége, Seidl Teréz, aki hosszú élete során szemtanúja lehetett a magyar reformkornak, a forradalomnak és elfojtásának, a Bach-rendszernek, a kiegyezésnek, a munkásmozgalom hajnalának és a századfordulónak. Mindezekről igen sarkos véleménye volt férjének, az újságíró és örök forradalmár Táncsicsnak, aki ezt nem is rejtette véka alá, emiatt hol börtönben ült, hol saját háza alatt volt kénytelen bujkálni évekig egy kivájt üregben. Ennek a rejtekhelynek régi magyar elnevezése a padmaly. Spiró György új regénye a 19. századi magyar történelem különleges, részletgazdag körpanorámája. Emberközelből ismerjük meg az egymást váltó korszakok minden fontos szereplőjét: a hatalmon lévőket és a lázadókat, az írókat és a cenzorokat, besúgókat ugyanúgy, mint az akkor élők mentalitását. Megelevenednek a pest-budai és budapesti mindennapok, a keskeny utcák és a piacterek, a nagy viták és a kis kompromisszumok. Mindezek mellett a Padmaly a magyar szabadság örök kérdésének is a regénye. Rabul ejti az olvasóját.
AZ ÖSSZEOMLÁS: A VÁLTOZÁS REMÉNYE – HANS ZOLLNER A KATOLIKUS EGYHÁZBAN ELKÖVETETT SZEXUÁLIS VISSZAÉLÉSEKRŐL
444.HU
Szerző: URFI PÉTER
2025.06.13.
Hans Zollner német jezsuita szerzetes, a római Gergely Egyetem antropológiai intézetének igazgatója. 2014-től tagja volt a Kiskorúak Védelme Pápai Bizottságának, amelyből 2023-ban kilépett. A katolikus egyház egyik legtekintélyesebb gyermekvédelmi szakértője, aki számos országban rendszeresen tart gyermekvédelmi képzéseket, nemrég a kaolcsa-kecskeméti érsekségben is járt.
Itt közölt tanulmánya 2022-ben jelent meg németül, Kulcsár Géza magyar fordítása pedig egy friss tanulmánykötetbe készült. Ennek címe: A bizalommal visszaélve, és a szerkesztő, Görföl Tibor teológus olyan friss írásokat válogatott bele, amelyek szerzői katolikus vezetők és szakértők, de nem idegenkednek saját egyházuk - néha radikális - kritikájától sem. A kötet a Bencés Kiadó és a Gyerekasztal Munkacsoport együttműködésében jelenik meg, és péntek délután mutatják be a pesti szerzetesi főiskolán.
I. Tagadás, eltussolás, halogatás és „double crises”
Gyermekek, fiatalok és védelemre szorulók sérelmére elkövetett szexuális abúzusokról szóló hírek hullámai ostromolják újra és újra az egyház falait. Így megy ez már majdnem negyven éve – akkor történt ugyanis, hogy Kanadában, majd nem sokkal később az Egyesült Államokban is híradások jelentek meg olyan papokról, akik gyerekek és fiatalok sérelmére követtek el szexuális erőszakot. A média és a közvélemény figyelme, elsősorban a nyugati anglofón országokban, a katolikus egyházon belüli szexuális visszaélések felé fordult, különösen a Boston Globe „Spotlight Teamje” 2002-es feltáró munkájának hatására. A második nagyobb hullám 2010-ben érkezett, a berlini Canisius Gimnáziumból származó jelentések formájában, és a következő években azokat az országokat is elérte, ahol addig különböző okokból nem jelentek meg híradások és nem indult nyilvános diskurzus a témáról.
2018 közepén a volt washingtoni érsek, McCarrick elleni vádak és a pennsylvaniai „Grand Jury Report” hatására újabb szökőár indult, ezúttal nemcsak vagy nem elsősorban az áldozatok és a klérushoz tartozó elkövetők sokkolóan magas száma miatt (akár azt is gondolhatnánk, hogy az egyházi és laikus közvélemény eddigre hozzászokott a szörnyű adatokhoz). Az keltett feltűnést, hogy nemcsak egy-egy püspök vagy szerzetesi elöljáró hibája vált nyilvánvalóvá, hanem az is, hogy a hierarchia évtizedeken keresztül tagadta és eltussolta a visszaéléseket, mindezt teljességgel inadekvát reakciókkal tetézve. Azóta teljes erővel felszínre törtek az áldozatok és hozzátartozóik sebei is, amelyeket az intézményi önvédelemre és a sértettek érdekeinek teljes ignorálására berendezkedett rendszer okozott, csakúgy, mint az elszámoltatási kultúra hiánya a katolikus egyház teljes hatalmi struktúrájában. Ez az Egyesült Államokban például odáig vezetett, hogy mára nemcsak „abuse crisis”-ról, a visszaélésekről és azok elkövetőiről beszélünk, hanem a „double crises” kifejezés vált használatossá:
A kölni egyházi válság 2020 végétől kezdve Németországban addig példátlan stílusú újságcikkeket eredményezett, ráadásul konkrétan egy bíboros és egy érsek személye ellen. Ez mindenki számára világossá tette, hogy mostanra a világ ezen részén is támadhatóvá váltak azok, akik még pár éve is érinthetetlennek számítottak, és az egyházi vezetésbe vetett bizalom súlyos károkat szenvedett azért, mert félelmetes hiányosságokat mutatott az, ahogyan a visszaélések áldozataihoz és elkövetőihez viszonyultak.
A csalódás, a harag és a keserűség hullámai megállíthatatlanul törnek előre – mégis úgy tűnik, az egyház fellegvárának (melynek lakói nemcsak a klérus tagjai, hanem túlbuzgó világiak is) vastag falai mögött nem történik semmiféle változás. Újra meg újra ugyanazok a hibák és válaszminták ismétlődnek, újra meg újra minden észrevehető hatás nélkül verődnek vissza a hullámok. Ennek hatására egyre többen (klerikusok és laikusok egyaránt) hagyják el az egyházat belső életükben vagy akár hivatalosan is, olyanok is, akik addig erősen azonosultak a hitükkel és a közösségükkel. Sokakban erősödik az a benyomás, hogy az egyházat mint intézményt képtelenség megreformálni, a pásztorok szem elől vesztették a nyájukat (és nem fordítva), és az egyháznak jelen formájában meg kell szűnnie, hogy valami új és élő jöhessen majd létre. Ráadásul évek, évtizedek óta ismétlődik a változással kapcsolatos sürgetés, miközben az aggiornamentónak szinte semmi jele. Az idevágó jogszabályi változtatások is hatástalannak látszanak. Az egyház kafkai kastély benyomását kelti: átláthatatlan bürokrácia, amelyet megfojtanak belső ellentmondásai; láthatatlan és megközelíthetetlen, de mindenható várúr; magához az épülethez pedig el sem lehet jutni, mivel nem vezet hozzá egyértelműen kijelölt út.
Különösen ijesztő, hogy az esetek tagadása és eltussolása, az elkövetők elmozdítása (büntetés helyett), a feldolgozás és prevenció munkájának, az esetek és az érintettek számbavételének halogatása és nemtörődöm kezelése egyáltalán nem lokális jelenség. Mindez a teljes katolikus világban, azaz a föld bármely országában szinte azonos módon van jelen – márpedig erre az egységre végképp semmi szükség.
Nyilvánvaló, hogy e nemkívánatos ökumené valódi oka mélyen gyökerezik magában a katolikus egyházban: olyan mentalitásról vagy talán inkább mentalitásformákól van szó, amelyek a minden szintre kiterjedő kényszerítő intézkedések (törvényi szigorítások) és a képzés reformja ellenére is megakadályozzák a beidegződések és viselkedésminták tényleges megváltozását. Melyek hát ezek a kimondottan „katolikus” mentalitásformák, amelyek az abúzus kérdésében ennyire csökönyös és tántoríthatatlan ellenálláshoz vezetnek? Hogyan érthető meg történeti kibomlásuk és hatásmechanizmusuk?
Szerző: URFI PÉTER
2025.06.13.
Itt közölt tanulmánya 2022-ben jelent meg németül, Kulcsár Géza magyar fordítása pedig egy friss tanulmánykötetbe készült. Ennek címe: A bizalommal visszaélve, és a szerkesztő, Görföl Tibor teológus olyan friss írásokat válogatott bele, amelyek szerzői katolikus vezetők és szakértők, de nem idegenkednek saját egyházuk - néha radikális - kritikájától sem. A kötet a Bencés Kiadó és a Gyerekasztal Munkacsoport együttműködésében jelenik meg, és péntek délután mutatják be a pesti szerzetesi főiskolán.
Disclaimer: ennek a cikknek a szerzője a Gyerekasztal tagja, a tanulmányt én vágtam meg a kétharmadára. De most átadom a szót Zollnernek.
I. Tagadás, eltussolás, halogatás és „double crises”
Gyermekek, fiatalok és védelemre szorulók sérelmére elkövetett szexuális abúzusokról szóló hírek hullámai ostromolják újra és újra az egyház falait. Így megy ez már majdnem negyven éve – akkor történt ugyanis, hogy Kanadában, majd nem sokkal később az Egyesült Államokban is híradások jelentek meg olyan papokról, akik gyerekek és fiatalok sérelmére követtek el szexuális erőszakot. A média és a közvélemény figyelme, elsősorban a nyugati anglofón országokban, a katolikus egyházon belüli szexuális visszaélések felé fordult, különösen a Boston Globe „Spotlight Teamje” 2002-es feltáró munkájának hatására. A második nagyobb hullám 2010-ben érkezett, a berlini Canisius Gimnáziumból származó jelentések formájában, és a következő években azokat az országokat is elérte, ahol addig különböző okokból nem jelentek meg híradások és nem indult nyilvános diskurzus a témáról.
2018 közepén a volt washingtoni érsek, McCarrick elleni vádak és a pennsylvaniai „Grand Jury Report” hatására újabb szökőár indult, ezúttal nemcsak vagy nem elsősorban az áldozatok és a klérushoz tartozó elkövetők sokkolóan magas száma miatt (akár azt is gondolhatnánk, hogy az egyházi és laikus közvélemény eddigre hozzászokott a szörnyű adatokhoz). Az keltett feltűnést, hogy nemcsak egy-egy püspök vagy szerzetesi elöljáró hibája vált nyilvánvalóvá, hanem az is, hogy a hierarchia évtizedeken keresztül tagadta és eltussolta a visszaéléseket, mindezt teljességgel inadekvát reakciókkal tetézve. Azóta teljes erővel felszínre törtek az áldozatok és hozzátartozóik sebei is, amelyeket az intézményi önvédelemre és a sértettek érdekeinek teljes ignorálására berendezkedett rendszer okozott, csakúgy, mint az elszámoltatási kultúra hiánya a katolikus egyház teljes hatalmi struktúrájában. Ez az Egyesült Államokban például odáig vezetett, hogy mára nemcsak „abuse crisis”-ról, a visszaélésekről és azok elkövetőiről beszélünk, hanem a „double crises” kifejezés vált használatossá:
egyrészt maga az abúzus okoz krízist, másrészt pedig azzal a bizalmi válsággal állunk szemben, amelynek hatására sokan (hívők, szerzetesek és papok egyaránt) megkérdőjelezik, hogy a püspökök és a szerzetesi elöljárók valóban készek-e feldolgozni és megelőzni a visszaéléseket, és általában alkalmasak-e hivatali feladataik ellátására.
A kölni egyházi válság 2020 végétől kezdve Németországban addig példátlan stílusú újságcikkeket eredményezett, ráadásul konkrétan egy bíboros és egy érsek személye ellen. Ez mindenki számára világossá tette, hogy mostanra a világ ezen részén is támadhatóvá váltak azok, akik még pár éve is érinthetetlennek számítottak, és az egyházi vezetésbe vetett bizalom súlyos károkat szenvedett azért, mert félelmetes hiányosságokat mutatott az, ahogyan a visszaélések áldozataihoz és elkövetőihez viszonyultak.
A csalódás, a harag és a keserűség hullámai megállíthatatlanul törnek előre – mégis úgy tűnik, az egyház fellegvárának (melynek lakói nemcsak a klérus tagjai, hanem túlbuzgó világiak is) vastag falai mögött nem történik semmiféle változás. Újra meg újra ugyanazok a hibák és válaszminták ismétlődnek, újra meg újra minden észrevehető hatás nélkül verődnek vissza a hullámok. Ennek hatására egyre többen (klerikusok és laikusok egyaránt) hagyják el az egyházat belső életükben vagy akár hivatalosan is, olyanok is, akik addig erősen azonosultak a hitükkel és a közösségükkel. Sokakban erősödik az a benyomás, hogy az egyházat mint intézményt képtelenség megreformálni, a pásztorok szem elől vesztették a nyájukat (és nem fordítva), és az egyháznak jelen formájában meg kell szűnnie, hogy valami új és élő jöhessen majd létre. Ráadásul évek, évtizedek óta ismétlődik a változással kapcsolatos sürgetés, miközben az aggiornamentónak szinte semmi jele. Az idevágó jogszabályi változtatások is hatástalannak látszanak. Az egyház kafkai kastély benyomását kelti: átláthatatlan bürokrácia, amelyet megfojtanak belső ellentmondásai; láthatatlan és megközelíthetetlen, de mindenható várúr; magához az épülethez pedig el sem lehet jutni, mivel nem vezet hozzá egyértelműen kijelölt út.
Különösen ijesztő, hogy az esetek tagadása és eltussolása, az elkövetők elmozdítása (büntetés helyett), a feldolgozás és prevenció munkájának, az esetek és az érintettek számbavételének halogatása és nemtörődöm kezelése egyáltalán nem lokális jelenség. Mindez a teljes katolikus világban, azaz a föld bármely országában szinte azonos módon van jelen – márpedig erre az egységre végképp semmi szükség.
Nyilvánvaló, hogy e nemkívánatos ökumené valódi oka mélyen gyökerezik magában a katolikus egyházban: olyan mentalitásról vagy talán inkább mentalitásformákól van szó, amelyek a minden szintre kiterjedő kényszerítő intézkedések (törvényi szigorítások) és a képzés reformja ellenére is megakadályozzák a beidegződések és viselkedésminták tényleges megváltozását. Melyek hát ezek a kimondottan „katolikus” mentalitásformák, amelyek az abúzus kérdésében ennyire csökönyös és tántoríthatatlan ellenálláshoz vezetnek? Hogyan érthető meg történeti kibomlásuk és hatásmechanizmusuk?
...
Lásd még:
BIRKÁS GYÖRGY: MATEKLECKE 5826. - A RACIONALITÁS KORLÁTAI 2. RÉSZ: A HOMO ECONOMICUS BUKÁSA
FACEBOOK
Szerző: BIRKÁS GYÖRGY
2025.06.13.
Képzeljük el az ideális vásárlót: pontosan tudja, mit akar, összehasonlítja az összes opciót, kiszámolja a legjobb ár-érték arányt, és mindig a saját érdeke szerint dönt. Sosem hagyja magát manipulálni, sosem vásárol impulzívan, minden döntése mögött hideg logika húzódik. A közgazdaságtan tételei sokáig arra épültek, hogy minden ember Homo Economicus. De kiderült, hogy senki sem az.
A klasszikus közgazdaságtan szereplője valójában egy matematikai absztrakció: tökéletesen informált, racionális, logikusan kalkuláló, önérdekkövető és konzisztens döntéshozó. Ez a "gazdasági ember" minden információt ismer, minden döntését a maximális haszon elérése érdekében hozza meg, és soha nem téveszti szem elől a hosszú távú céljait.
Szerző: BIRKÁS GYÖRGY
2025.06.13.
A klasszikus közgazdaságtan szereplője valójában egy matematikai absztrakció: tökéletesen informált, racionális, logikusan kalkuláló, önérdekkövető és konzisztens döntéshozó. Ez a "gazdasági ember" minden információt ismer, minden döntését a maximális haszon elérése érdekében hozza meg, és soha nem téveszti szem elől a hosszú távú céljait.
A modell szerint az árak tökéletesen tükrözik a keresletet és kínálatot, a döntések pedig a hasznosság maximalizálására épülnek. Minden tranzakció win-win, minden döntés optimális, minden piac hatékony. Szép, tiszta, logikus rendszer. Amíg nem lép be az ember.
Herbert Simon Nobel-díjas közgazdász már az 1950-es években rájött: az emberek nem optimalizálnak, hanem csak kielégítik az igényeiket. Nem a legjobbat keressük, csak ami "elég jó". Miért? Mert nincs elég információjuk, nincs elég idejük, és a kognitív kapacitásunk is korlátozott. Többe kerülne megszerezni ezeket az információkat, mint a termék, amit keresnek.
Herbert Simon Nobel-díjas közgazdász már az 1950-es években rájött: az emberek nem optimalizálnak, hanem csak kielégítik az igényeiket. Nem a legjobbat keressük, csak ami "elég jó". Miért? Mert nincs elég információjuk, nincs elég idejük, és a kognitív kapacitásunk is korlátozott. Többe kerülne megszerezni ezeket az információkat, mint a termék, amit keresnek.
Hányan hasonlítanak össze ténylegesen minden internetes áruházat, mielőtt vásárolnak? Többen inkább bemennek a közeli hipermarketbe, mert ott úgyis lesz, amit keresek. A Homo Economicus minden egyes joghurtot összehasonlítana ár, minőség és tápérték alapján. A valóságban inkább azt vesszük, amit már ismerünk, vagy ami épp akcióban van. És ezt teljesen racionálisan tesszük, mert az időnk értékesebb, mint a pár forint különbség.
Ma nemcsak hogy nem vagyunk Homo Economicusok, de már nem is lehetnénk. Több
probléma nehezíti a racionális döntéshozatalt:
Túl sok opció. A választási bénultság valós jelenség. Amikor száz különböző mobiltelefon közül kell választanunk, vagy harminc különböző bankszámla közül, gyakran inkább halogatjuk a döntést, vagy ragaszkodunk ahhoz, amit már ismerünk. A magyar telekommunikációs piacon például rengeteg csomag közül választhatunk, mégis sokan évekig ugyanannál a szolgáltatónál maradnak, pedig tudják, hogy többet fizetnek.
Túl sok zaj, Algoritmusok döntik el, mit látunk a közösségi médiában, influencerek mondják meg, mit vásároljunk, reklámok bombáznak mindenfelől. A Homo Economicus immunis lenne ezekre a befolyásokra. Mi viszont emberek vagyunk, ha egy termék elég sokszor megjelenik a Facebook-feedünkben, elkezdünk róla gondolkodni.
Túl kevés idő. Instant döntéseket kell hoznunk komplex helyzetekben. Online bankolás közben gyorsan kell döntenünk, elfogadjuk-e a hitelajánlatot. Választásnál komplex gazdaságpolitikai programok között kell dönteni. A Homo Economicus minden opciót végigszámolna, mi csak az intuíciónkra hallgatunk.
Túl kevés következmény-átlátás. A döntéseink hatása gyakran hónapokkal, évekkel később jelentkezik. Amikor hitelt veszünk fel, nehéz átlátni, mit fog jelenteni a törlesztés öt év múlva.
Amikor választunk, nehéz megjósolni, hogy a jelölt ígéretei közül melyik valósul meg. A Homo Economicus minden következményt számba venne, mi csak reménykedünk.
A Homo Economicusnak vége. Itt már inkább Homo Instagramicus vagy Homo Netflixicus dönt, aki az algoritmusok és a szociális nyomás hatására hozza meg a döntéseit. De ez nem is probléma. Nem az a kérdés, hogy racionálisak vagyunk-e, hanem hogy tudunk-e alkalmazkodni a korlátainkhoz. A modern pszichológia rájött: az egyszerű szabályok, a heurisztikák gyakran hatékonyabbak, mint a bonyolult számítások. De ez majd egy (több) másik lecke lesz.
A világ túl komplex ahhoz, hogy minden változót figyelembe vegyünk. A kontextuális racionalitás is fontos: ami egy kis magyar faluban ésszerű döntés, nem biztos, hogy működik Budapesten vagy a globális piacon. A helyi pékségben ismerik a vásárlókat, ott működik a bizalom alapú kereskedelem. Az Amazonon viszont értékelésekre és algoritmusokra hagyatkozunk.
Érdemes tisztában lenni a Homo Economicus bukásával. A közgazdaságtan még sok helyen úgy számol, mintha a Homo Economicus élne. A magyar gazdaságpolitika is gyakran feltételezi, hogy az adócsökkentés automatikusan elégedett polgárokat eredményez, vagy hogy a támogatások pontosan oda jutnak, ahova szánták őket. A valóságban az emberek gyakran nem úgy reagálnak, ahogy a modellek megjósolják.
A politika is ezzel a logikával dolgozik. Sokan feltételezik, hogy a választók racionálisan mérlegelik a programokat, és a saját gazdasági érdekeik szerint szavaznak. A valóságban sokkal inkább érzelmi, törzsi és heurisztikus alapon döntünk. Ez nem butaság, ez az emberi természet. A szélsőjobb már felismerte ezt, az ember el sem hiszi, hogy az Egyesült Államokban egy oltásellenes lehet egészségügyi miniszter (és mi még örülhetünk, hogy nálunk egy rendőr), és a példákat hosszan lehetne sorolni.
Emellett magunkkal szemben is irreális elvárásokat támasztunk: "Tudhattam volna", "jobban kellett volna dönteni", "miért nem láttam előre". De nem vagyunk robotok. Ha elfogadjuk, hogy korlátozott információval, korlátozott idővel és korlátozott kognitív kapacitással működünk, talán kevésbé leszünk kemények magunkkal szemben.
Új modell kell: a Homo Complexus, aki téved, torzít, sodródik, de tanul. Aki nem optimális döntéseket hoz, de adaptív. Aki nem minden információt ismer, de képes együttműködni. Aki nem mindig racionális, de emberi.
A cél nem a tökéletes racionalitás, hanem a torzításaink felismerése. Ha már nem lehetünk tökéletes gazdasági gépek, legalább legyünk emberi lények, hibáinkkal, döntési torzításainkkal és azzal a csodálatos képességünkkel együtt, hogy mindezek ellenére valahogy mégis képesek vagyunk boldogulni.
ZDEBORSKY GYÖRGY: EZÉRT NEM AKARJA ORBÁN VIKTOR BEVEZETNI AZ EURÓT
MÉLYVÍZ / KLIKKTV
Szerző: NÉMETH PÉTER
2025.06.13.
Ezért nem akarja Orbán Viktor bevezetni az eurót...
Szerző: NÉMETH PÉTER
2025.06.13.
Ezért nem akarja Orbán Viktor bevezetni az eurót...
ORBÁN ÉS VUČIĆ: EGYMÁSRA TALÁLT SZERBIA ÉS MAGYARORSZÁG KORRUPT RENDSZERE
ÁTLÁTSZÓ
Szerző: ÁTLÁTSZÓ / PAPP RÉKA KINGA
2025.06.13.
Készen állsz egy mélymerülésre a szerb politika rejtélyeibe? Ha kíváncsi vagy, mi zajlik valójában a szomszédban, akkor jó helyen jársz! Ebben a videóban feltárjuk Aleksandar Vučić, a „politikai túlélő” hatalmi birodalmának titkait, aki 2012 óta egyre szorosabban fogja Szerbia politikai életét. Megnézzük, hogyan építette ki befolyását, és milyen módszerekkel tartja gyeplőn a médiát – már az 1990-es években, Milosevics idején! Szó lesz a választási csalásokról, a tüntetések brutalitásáról, és arról, miért nem halad Szerbia EU-csatlakozása, miközben a lítiumkészletek egyre nagyobb szerepet kapnak a háttérben. De a szerbek nem adják fel! A politikai ellenállásnak hosszú története van náluk, gondoljunk csak az OTPOR mozgalomra! A mai videóban egykori OTPOR-tagok is velünk tartanak, hogy megvitassuk: mit tanultak a múltból, és miben más a mostani tiltakozási hullám? Az Átlátszó szerb és dél-szláv anyagait az alábbi linkeken találod:
- A lítium útja Dodiktól Orbánig:
• Lithium's Journey: From Dodik to Orbán // ...
- Így érkeztek meg a tüntető egyetemisták a szerb követség elé: • Így érkeztek meg a tüntető egyetemisták a ...
- Belgrádot tüntetés bénította meg: • Belgrádot tüntetés bénította meg
- Fokozódik a feszültség Szerbiában: • Fokozódik a feszültség Szerbiában
- Magyarok és szerbek a rogyadozó Vučić-rezsimben: • Magyarok és szerbek a rogyadozó Vučić-rezs...
- Modern állomások a semmi közepén: videó a Budapest-Belgrád vasút szerbiai szakaszáról: • Modern állomások a semmi közepén: videó a ...
- A videóhoz kapcsolódó cikket ezen a linken olvashatod: https://kozepido.atlatszo.hu/2025/06/...
ITT NÉZHETŐ MEG
Szerző: ÁTLÁTSZÓ / PAPP RÉKA KINGA
2025.06.13.
Készen állsz egy mélymerülésre a szerb politika rejtélyeibe? Ha kíváncsi vagy, mi zajlik valójában a szomszédban, akkor jó helyen jársz! Ebben a videóban feltárjuk Aleksandar Vučić, a „politikai túlélő” hatalmi birodalmának titkait, aki 2012 óta egyre szorosabban fogja Szerbia politikai életét. Megnézzük, hogyan építette ki befolyását, és milyen módszerekkel tartja gyeplőn a médiát – már az 1990-es években, Milosevics idején! Szó lesz a választási csalásokról, a tüntetések brutalitásáról, és arról, miért nem halad Szerbia EU-csatlakozása, miközben a lítiumkészletek egyre nagyobb szerepet kapnak a háttérben. De a szerbek nem adják fel! A politikai ellenállásnak hosszú története van náluk, gondoljunk csak az OTPOR mozgalomra! A mai videóban egykori OTPOR-tagok is velünk tartanak, hogy megvitassuk: mit tanultak a múltból, és miben más a mostani tiltakozási hullám? Az Átlátszó szerb és dél-szláv anyagait az alábbi linkeken találod:
• Lithium's Journey: From Dodik to Orbán // ... - Így érkeztek meg a tüntető egyetemisták a szerb követség elé:
• Így érkeztek meg a tüntető egyetemisták a ... - Belgrádot tüntetés bénította meg:
• Belgrádot tüntetés bénította meg - Fokozódik a feszültség Szerbiában:
• Fokozódik a feszültség Szerbiában - Magyarok és szerbek a rogyadozó Vučić-rezsimben:
• Magyarok és szerbek a rogyadozó Vučić-rezs... - Modern állomások a semmi közepén: videó a Budapest-Belgrád vasút szerbiai szakaszáról:
• Modern állomások a semmi közepén: videó a ... - A videóhoz kapcsolódó cikket ezen a linken olvashatod: https://kozepido.atlatszo.hu/2025/06/...
ITT NÉZHETŐ MEG
LEFEJEZTE AZ IRÁNI HADVEZETÉST IZRAEL HAJNALI CSAPÁSA, LESZEDTÉK AZ IRÁNBÓL INDÍTOTT DRÓNOKAT
TELEX
Szerző: TELEX
2025.06.13.
- Péntek hajnalban Izrael a saját szavai szerint megelőző légicsapásokat hajtott végre Irán területén, a célpontok között iráni atomlétesítmények, a katonai vezérkar és atomtudósok voltak.
Szerző: TELEX
2025.06.13.
- A Nemzetközi Atomenergia-ügynökség jelentése szerint Izrael valóban eltalálta Irán fő dúsítóját, de egyelőre nem tudnak megemelkedett sugárzásról.
- A támadásokban meghalt Hoszein Szalami tábornok, az iráni Iszlám Forradalmi Gárda (IRGC) főparancsnoka és Mohamad Bageri vezérkari főnök is, valamint legalább hat atomtudós, köztük az Iráni Atomügynökség helyettes vezetője
- A támadást követően Jiszráel Kác izraeli védelmi miniszter rendkívüli állapotot hirdetett ki az egész ország területére. Az izraeli légteret is teljesen lezárták.
- Irán kemény választ ígért, és nem sokkal később több mint száz drón indult el Izrael felé, amiket az izraeli légvédelem szerint mind leszedtek.
- Az Egyesült Államok közölte, hogy tudtak a támadásról, de nem segítették azt...
A Telex cikke folyamatosan frissül.
PARÁSZKA BORÓKA: AKÁRHOGY IS, ÁLLJATOK ELLEN POLGÁROK! ÉS LEGKEMÉNYEBBEN TI: HAZÁTLANOK!
FACEBOOK
Szerző: PARÁSZKA BORÓKA
2025.06.11.
Gyanakvással követtem Marosvásárhelyről a tegnapi "polgári ellenállás" zászlóbontást.
Gyanakvásom alapja, hogy másfél évtizeddel ezelőtt rengeteg rossz előérzettel, kritikával figyeltem a lánykori nevén "polgári Magyarország", később NER-ként ismertté vált rezsim előkésztését. A "polgári körök" működését. A "polgár" szó felfutását.
Azt gondoltam, hogy nem történik más, mint az előjogok, a privilegizált helyzetek bebiztostása, az egyenlőtlenség kiélezése, a "nem polgári" (paraszt, proletár, deklasszált, marginalizált) Magyarország lesöprése a térképről. Egy olyan társadalmi osztály kiemelése, támogatása, amely amúgy is lépés- és tőkeelőnyben van a többihez képest.
Szerző: PARÁSZKA BORÓKA
2025.06.11.
Gyanakvásom alapja, hogy másfél évtizeddel ezelőtt rengeteg rossz előérzettel, kritikával figyeltem a lánykori nevén "polgári Magyarország", később NER-ként ismertté vált rezsim előkésztését. A "polgári körök" működését. A "polgár" szó felfutását.
Azt gondoltam, hogy nem történik más, mint az előjogok, a privilegizált helyzetek bebiztostása, az egyenlőtlenség kiélezése, a "nem polgári" (paraszt, proletár, deklasszált, marginalizált) Magyarország lesöprése a térképről. Egy olyan társadalmi osztály kiemelése, támogatása, amely amúgy is lépés- és tőkeelőnyben van a többihez képest.
Gyanakvásomnak és bizalmatlanságomnak határon túli oka is volt. Olyan közösségből, családból származom, ahol a "polgárjogok" megvonása, korlátozása, a "polgár" státuszból való kiebrudalás legalább négy generációs tapasztalat és trauma. Dédapáinkkal mostohán bánt. elárulta az Osztrák-Magyar monarchia - amelynek polgárai voltak. Nagyapáinkkal a királyi románia, a horthy rendszer, Gheorghiu Dej országa. Apáink a Ceausescu diktatúrának voltak megalázott fél vagy inkább negyed-polgárai. A rendszerváltás az én generációmat hitegette. Erdélyi magyarként Magyarország a kilencvenes években arra tanított, mit jelent az idegenrendészet, a tartózkodási engedélyért való kuncsorgás, a kutasításssal való fenyegetés. Románia arra, hogy mit jelent román útlevéllel könyörögni ritkán, különleges kegyként elnyerhető vízumokért. És természetesen mit jelent felnőni úgy, hogy az első szitok, amit mindig megkapsz, amit nem tudsz levakarni magadról: a hazátlan bélyeg. Egy idő után már nem is akarod levakarni. Mindenfajta polgári közösséggel, hivatallal, engedélyhez, paprírhoz, bélyegzőhöz, országhatárhoz kötött privilégiummal szemben mélyen gyanakvóvá és elutasítóvá váltam. Módszertanilag, elvből azt gondolom: a polgári demokrácia legalább száz évvel ezelőtt leszerepelt. A Buddenbrook-házat nemhogy felújítani nem lehet, de a helyét is benőtte a gaz. Ezért van az, hogy soha nem is kértem magyar állampolgárságot, és legszívesebben a romántól is megszabadulnék (nagyon nem könnyű elérni a hivatalos hontalan státuszt). így történhetett az, hogy Magyarországnak soha, Romániának csak névleg vagyok polgára, ámbár hazáim ezek az országok, és mélyen kötődöm is hozzájuk.
Különösebb engedély, jóváhagyás, iktatószám nélkül.
A másfél évtizeddel ezelőtt belengetett "polgári Magyarországhoz" fűződő kételyeim beigazolódtak. Sőt! A NER minden pesszimizmusomat, kritikámat, első perctől meglévő undoromat fölülmúlta. Pont olyan megbélyegző, önző, erőszakos rendszer lett, amilyennek elsőre sejteni lehetett. Egy idő után a "polgár" szót is elhagyta (mint kutya a bolhát). Helyét átvette a "magyar". Ma már, boldog, boldogtalan, kormánypárti és kormányt váltani akaró is úgy beszél az emberekhez, hogy "magyarként" szólítja meg őket. Egy ideig tiltakoztam emiatt, ma már nem magyarázom - innen Erdélyből - mi ezzel a gond. Fogalmam sincs már megértenék-e a "magyarok", miről beszélek - innen Erdélyből. Túl vagyunk az ilyen cizellált vitákon.
Most, hogy a NER-el való ellenállás újra a "polgári" köntöst öltötte magára gyanakvóbb vagyok, mint 15 éve.
A tegnap végighallgatott beszédek azonban, először életemben tudtak úgy szólni hozzám, hogy az évszázados, generációkon át öröklött gyanakvásom enyhült. Több szólamot hallottam, érveket. Nagyon sok féle szempontot. Személyes meggyőződést, átütő erejű indulatot. Mindenekelőtt és felett: felelősségvállalást. Embereket láttam egymáshoz, egymásról beszélni. Egymást meghallgatni! Ez tán a polgárság, és valami ilyesmi lehet a polgári közösség.
Persze, ne felejtsük: a Buddenbrook-ház nyomát is régen benőtte a gaz, és a dolgok a maguk kíméletlenségével igazán, minden határon túlról látszanak.
Akárhogy is, álljatok ellen polgárok! És legkeményebben ti: hazátlanok!
OKTATÁS ÉS JOGÁLLAMISÁG (2025. 05. 20.)
SZAVON - SZABAD VONALZÓ
Szerző: szavon.hu
2025.06.13.
Az Európai Parlament holland zöldpárti képviselője, Tineke Strik meghívta – más civil szervezetekkel együtt – a Tanítanék Mozgalmat egy, a magyarországi jogállamisággal kapcsolatban rendezett meghallgatásra. Az eseményre május 20-án került sor Brüsszelben, az Európai Parlament épületében.
A Tanítanékot Berta Bea képviselte. A meghallgatáson elmondott beszéde magyar nyelvű fordítását adjuk itt közre:
23 évig dolgoztam tanárként. 2022-ben néhány kollégámmal az iskolánkból polgári engedetlenségi akcióban vettem részt. Míg közülük többeket elbocsátottak, engem nem.
Továbbra is részt vettem polgári engedetlenségi akciókban. Idővel világossá vált, hogy a kormány szándékosan kerüli azokat a lépéseket, amelyek nyilvános felháborodást váltanának ki, ugyanakkor semmit nem kíván tenni az oktatás minőségének vagy hatékonyságának javítása érdekében. Ekkor döntöttem úgy, hogy felmondok és elhagyom a pedagóguspályát. Nem térek vissza, amíg az oktatás általános légköre és munkakörülményei alapvetően meg nem változnak.
Aktív tagja vagyok a Tanítanék Mozgalomnak, amelyet most itt képviselek. Személyes tapasztalataim, valamint a tények alapján szeretnék az oktatás magyarországi helyzetéről beszélni.
A magyarországi változások fokozatosan – különösen a külső szemlélők számára szinte észrevétlenül – mentek végbe, s lassú, de súlyos válsághoz vezettek. (Olyan ez, mint a közismert metafora a békáról, amely nem veszi észre, hogy melegszik a víz, amíg már túl késő.) Egy rövid, tanulságos kronológiát szeretnék bemutatni, amely a centralizációra, a Nemzeti Alaptanterv változásaira, a sztrájktörvényre és az egyház oktatásban betöltött növekvő szerepére fókuszál.
2010 óta az Orbán-kormányok fokozatosan kivonták a forrásokat a közszolgáltatásokból – leginkább az oktatásból, de az egészségügyből, a szociális ellátásból és a kulturális intézményekből is.
2012 és 2015 között az iskolák fenntartását központosították: egyetlen központi fenntartó szervezetet hoztak létre, és 60 tankerületet alakítottak ki. (Az önkormányzatok többé nem működtethetnek iskolát.) Az iskolaigazgatókat számos jogosítványuktól megfosztották. Az eredmény: nehézkes, nem működő intézményi rendszer.
Az intézkedések célja a hivatalos kommunikáció szerint az egységes színvonal biztosítása volt. Azonban nyilvánvaló, hogy a valódi cél a költségcsökkentés – figyelmen kívül hagyva az oktatás lehetőséget teremtő és esélykiegyenlítő szerepét. Ettől kezdve az iskolák nem rendelkeznek szabadon felhasználható költségkerettel. Ha nyomtatópatronra, folyékony szappanra vagy krétára van szükség, az iskoláknak ezt kérvényezniük kell a tankerületnél – a megfelelő adminisztratív határidők betartásával.
Az általam leginkább ismert tankerület és annak vezetője 45 iskoláért felelős. Nehéz elképzelni, hogyan lehetne ennyi, különböző profilú és tanulói összetételű intézményt hatékonyan irányítani, az egyéni szükségleteket is figyelembe venni. Egy ilyen merev, központosított rendszerben az egyetlen megvalósítható cél a költséghatékonyság lehet, a szakmai szempontok figyelmen kívül hagyásával.
Szintén 2012 és 2015 között vezették be az új pedagóguséletpálya-modellt, megszüntették a túlórapénzt, és megnövelték az adminisztratív és oktatási terheket. Kompenzációként inflációkövető, a minimálbérhez kötött bérezést ígértek – ezt azonban évekig elhúzták, és végülis a 2014-es szinten befagyasztották.
Az új köznevelési törvény hatálybalépését a pedagógusok elviselhetetlen nyomásként élték meg. 2016 elején a Miskolci Herman Ottó Gimnázium tantestülete nyílt levelet tett közzé, amely nagy médiavisszhangot váltott ki. Sokan ekkor döbbentek rá a helyzet súlyosságára.
Ez vezetett a Tanítanék Mozgalom megalakulásához – gyakorló pedagógusok vezetésével. A mozgalom legnagyobb sikere a világos és következetes kommunikáció, valamint a közvélemény figyelmének felkeltése volt. Az oktatás ekkor lett téma a közbeszédben.
Válaszul a kormány minden, az oktatást érintő kritikát politikai támadásként kezdett el kezelni, amely a rendszer megdöntését célozza – állítólagos „ellenségek” irányításával: Soros György, volt kommunisták, ellenzéki pártok, az Európai Unió, sőt az Egyesült Államok…
2016–2023 között folytatódtak az oktatási tiltakozások – hol a szakszervezetek, hol a Tanítanék hívására, majd egyre gyakrabban a diákok szervezésében. A részvétel változó volt, 2016-ban 60 ezer, három éve, október 23-án 80 ezer főben csúcsosodott ki a létszám.
2016-tól a kormány negatív kommunikációba kezdett a tanárokról, és tovább folytatta a rendszer szétaprózását. Az egyházi iskolák már ekkor is az államiaktól eltérő jogi és finanszírozási szabályok alapján működtek. A szakképzés és a felsőoktatás más minisztérium alá került. Az egyetemi autonómiát megszüntették, az intézmények jó részét alapítványi formába szervezték ki, a kuratóriumokat kormányközeli szereplőkkel töltötték fel. Az igazgatókat és a tanárokat nyíltan vagy burkoltan eltiltották a nyilvános véleményalkotástól. A tanári közösségben félelem uralkodott el.
Ekkor jöttek az első megtorlások is: akik a mozgalom jelképeit viselték, háttérbe szorultak (pl. nem lehettek igazgatók, nem hosszabbították meg a szerződésüket). A civil szervezetek is célkeresztbe kerültek.
2020 szeptemberétől, a COVID idején vezették be az új Nemzeti Alaptantervet – érdemi egyeztetés nélkül. A szerzők kilétét sem hozták nyilvánosságra. A tanterv a kormánypártok ideológiájával átitatottá vált, a tartalmi terhek nőttek...
Szerző: szavon.hu
2025.06.13.
A Tanítanékot Berta Bea képviselte. A meghallgatáson elmondott beszéde magyar nyelvű fordítását adjuk itt közre:
23 évig dolgoztam tanárként. 2022-ben néhány kollégámmal az iskolánkból polgári engedetlenségi akcióban vettem részt. Míg közülük többeket elbocsátottak, engem nem.
Továbbra is részt vettem polgári engedetlenségi akciókban. Idővel világossá vált, hogy a kormány szándékosan kerüli azokat a lépéseket, amelyek nyilvános felháborodást váltanának ki, ugyanakkor semmit nem kíván tenni az oktatás minőségének vagy hatékonyságának javítása érdekében. Ekkor döntöttem úgy, hogy felmondok és elhagyom a pedagóguspályát. Nem térek vissza, amíg az oktatás általános légköre és munkakörülményei alapvetően meg nem változnak.
Aktív tagja vagyok a Tanítanék Mozgalomnak, amelyet most itt képviselek. Személyes tapasztalataim, valamint a tények alapján szeretnék az oktatás magyarországi helyzetéről beszélni.
A magyarországi változások fokozatosan – különösen a külső szemlélők számára szinte észrevétlenül – mentek végbe, s lassú, de súlyos válsághoz vezettek. (Olyan ez, mint a közismert metafora a békáról, amely nem veszi észre, hogy melegszik a víz, amíg már túl késő.) Egy rövid, tanulságos kronológiát szeretnék bemutatni, amely a centralizációra, a Nemzeti Alaptanterv változásaira, a sztrájktörvényre és az egyház oktatásban betöltött növekvő szerepére fókuszál.
2010 óta az Orbán-kormányok fokozatosan kivonták a forrásokat a közszolgáltatásokból – leginkább az oktatásból, de az egészségügyből, a szociális ellátásból és a kulturális intézményekből is.
2012 és 2015 között az iskolák fenntartását központosították: egyetlen központi fenntartó szervezetet hoztak létre, és 60 tankerületet alakítottak ki. (Az önkormányzatok többé nem működtethetnek iskolát.) Az iskolaigazgatókat számos jogosítványuktól megfosztották. Az eredmény: nehézkes, nem működő intézményi rendszer.
Az intézkedések célja a hivatalos kommunikáció szerint az egységes színvonal biztosítása volt. Azonban nyilvánvaló, hogy a valódi cél a költségcsökkentés – figyelmen kívül hagyva az oktatás lehetőséget teremtő és esélykiegyenlítő szerepét. Ettől kezdve az iskolák nem rendelkeznek szabadon felhasználható költségkerettel. Ha nyomtatópatronra, folyékony szappanra vagy krétára van szükség, az iskoláknak ezt kérvényezniük kell a tankerületnél – a megfelelő adminisztratív határidők betartásával.
Az általam leginkább ismert tankerület és annak vezetője 45 iskoláért felelős. Nehéz elképzelni, hogyan lehetne ennyi, különböző profilú és tanulói összetételű intézményt hatékonyan irányítani, az egyéni szükségleteket is figyelembe venni. Egy ilyen merev, központosított rendszerben az egyetlen megvalósítható cél a költséghatékonyság lehet, a szakmai szempontok figyelmen kívül hagyásával.
Szintén 2012 és 2015 között vezették be az új pedagóguséletpálya-modellt, megszüntették a túlórapénzt, és megnövelték az adminisztratív és oktatási terheket. Kompenzációként inflációkövető, a minimálbérhez kötött bérezést ígértek – ezt azonban évekig elhúzták, és végülis a 2014-es szinten befagyasztották.
Az új köznevelési törvény hatálybalépését a pedagógusok elviselhetetlen nyomásként élték meg. 2016 elején a Miskolci Herman Ottó Gimnázium tantestülete nyílt levelet tett közzé, amely nagy médiavisszhangot váltott ki. Sokan ekkor döbbentek rá a helyzet súlyosságára.
Ez vezetett a Tanítanék Mozgalom megalakulásához – gyakorló pedagógusok vezetésével. A mozgalom legnagyobb sikere a világos és következetes kommunikáció, valamint a közvélemény figyelmének felkeltése volt. Az oktatás ekkor lett téma a közbeszédben.
Válaszul a kormány minden, az oktatást érintő kritikát politikai támadásként kezdett el kezelni, amely a rendszer megdöntését célozza – állítólagos „ellenségek” irányításával: Soros György, volt kommunisták, ellenzéki pártok, az Európai Unió, sőt az Egyesült Államok…
2016–2023 között folytatódtak az oktatási tiltakozások – hol a szakszervezetek, hol a Tanítanék hívására, majd egyre gyakrabban a diákok szervezésében. A részvétel változó volt, 2016-ban 60 ezer, három éve, október 23-án 80 ezer főben csúcsosodott ki a létszám.
2016-tól a kormány negatív kommunikációba kezdett a tanárokról, és tovább folytatta a rendszer szétaprózását. Az egyházi iskolák már ekkor is az államiaktól eltérő jogi és finanszírozási szabályok alapján működtek. A szakképzés és a felsőoktatás más minisztérium alá került. Az egyetemi autonómiát megszüntették, az intézmények jó részét alapítványi formába szervezték ki, a kuratóriumokat kormányközeli szereplőkkel töltötték fel. Az igazgatókat és a tanárokat nyíltan vagy burkoltan eltiltották a nyilvános véleményalkotástól. A tanári közösségben félelem uralkodott el.
Ekkor jöttek az első megtorlások is: akik a mozgalom jelképeit viselték, háttérbe szorultak (pl. nem lehettek igazgatók, nem hosszabbították meg a szerződésüket). A civil szervezetek is célkeresztbe kerültek.
2020 szeptemberétől, a COVID idején vezették be az új Nemzeti Alaptantervet – érdemi egyeztetés nélkül. A szerzők kilétét sem hozták nyilvánosságra. A tanterv a kormánypártok ideológiájával átitatottá vált, a tartalmi terhek nőttek...
GAZDASÁGI OKAI VANNAK, HOGY AZ ELLEHETETLENÍTÉSI TÖRVÉNY MÉG NEM LETT ELFOGADVA? | BRÜCKNER GERGELY
KLUBRÁDIÓ / REGGELI SZEMÉLY
Műsorvezető: HERSKOVITS ESZTER, SELMECI JÁNOS
2025.06.12.
A Reggeli személy 2025 június 12-i adásában Herskovits Eszter és Selmeci János vendége Brückner Gergely, a Telex újságírója volt.
Műsorvezető: HERSKOVITS ESZTER, SELMECI JÁNOS
2025.06.12.
A Reggeli személy 2025 június 12-i adásában Herskovits Eszter és Selmeci János vendége Brückner Gergely, a Telex újságírója volt.
PERINTFALVI RITA: AZ A BAJ...
FACEBOOK
Szerző: PERINTFALVI RITA
2025.06.12.
Az a baj Jani, hogy szövegértelmezési problémáid vannak! Az oké, hogy a funkcionális analfabétizmusban a világelsők között vagyunk, de azért ennyire ne forgasd ki azt, amit mondott! Zelenszkij nem a magyarokat kritizálta, hanem Viktort egy személyben. Ugyanis nem a magyarok röpködtek köpcös puttókra emlékeztető békehadtestként Kijev és Moszkva között, hogy kavarják a sz@rt, hanem Viktor. És nem is a magyarok igyekeztek megmagyarázhatatlan céllal információkat szerezni egy háborúban álló ország katonai helyzetéről, hanem csak azok, akiket Viktor oda küldött. Nem is a magyarok lopják el a saját pénzüket és csinálnak belőle óriásplakátokat az ukrán elnök legtorzabb fotóival, meg olyan referendumokat, mint pl. a Voks 25, aminek a valódi eredményeit úgysem tudjuk meg soha, hanem Viktor. Ne akarjátok már eljátszani azt, hogy az ukránok minket utálnak! Nem! Az ukránok csupán titeket utálnak, akik mindent megtesztek 1200 napja azért, hogy egy honvédő háborút folytató ország túlélését akadályozzátok. Ne kenjétek ránk a ti bűneiteket, nincsen kollektív felelősség! A történelem is rólatok ítél majd, akik hatalomban vagytok. Mi pedig mindent megteszünk, hogy végre eltakarítsunk benneteket! Ennyit ígérhetünk Ukrajnának is. 
Szerző: PERINTFALVI RITA
2025.06.12.
Orbán nem Magyarország, a nemzet MI vagyunk! 
És vissza fogjuk venni, ami a miénk!
És vissza fogjuk venni, ami a miénk!NYÍLT LEVÉL ANNAK A GÁZSZERELŐNEK…
MAGYAR HANG
Szerző: NAGY BANDÓ ANDRÁS
2025.06.04.
Meg kéne szólítanom önt, de tucatnyi változat után föladtam, ugyanis nincs olyan szó, megszólításba foglalható kifejezés, mondat, ami megfelelő, elfogadható és illő lenne, ugyanakkor eléggé és tökéletesen érzékeltetné azt, amit érzek ön iránt, és ami kifejezné azt, hogy kinek és „minek” (kérdezhetném: minek?...), szóval kinek a kijének és mijének írok, és azt is, hogy miért.
Hirtelen fölindulásomban írhattam volna akár azt is, hogy no, ide figyelj, öcsémuram, te pöffeszkedő, (látszólag) rohadt gazdag gázszerelő, te elfuserált Simicska utód, te körömfeketítő melósból kinőtt (kinövesztett), kazánokon és fémcsöveken nevelkedett melós „kollégám” (tudod, okleveles építésztechnikus vagyok, és vizsgázott, ugyancsak okleveles kőművesmester), mellettem, az általam fölhúzott házakban szakiparosként bütyköltek a hozzád hasonló képesítésű, életük végéig tisztességüket és becsületességüket megőrző gázszerelők, akik a szakmájukon kívül egyebekben nem jeleskedtek, nem részesültek abban a szerencsében sem, hogy együtt gyerekeskedjenek a hatalomra és milliárdokra vágyó jövendőbeli politikussal, később kormányfővel, szóval hozzád szólok, te vállalkozó zseni, te okosabb Zuckerbergnél, te bátorak bátora, legbátorabbika! (Ha kicsit bonyolult értelmezned ezt a tőmondatnak nehezen nevezhető pár sort, kérj telefonos segítséget, s ha az se megy, akkor fordulj a közönséghez, akár a Magyar Hang olvasóihoz, ők majd elmagyarázzák, mikre is gondoltam, amikor ily kacifántosan próbáltam megoldani a megszólításod!)
Kezdhettem volna azzal is, hogy ó, te leggazdagabbnak álcázott szerencselovag, ó, te arcátlan „lírikus”, poéták poétája, te legnagyobb magyar „költő”, te költekező, te pénzszóró automata, te égből aláhullott jachttulajdonos, te szárnymentes helikopteres, Európát és a világot beröpdöső oligarcha, te férjideál! Miért is ne kezdhettem volna így, hiszen százmilliárdok halmozódnak a saját számládnak álcázott családi-baráti számon, okosságodból és talpraesettségedből beguruló forintocskák és eurócskák, és persze, ki ne felejtsem: a szerencsédnek köszönhetően, „mert tiéd az ország…”
Akár úgy is kezdhettem volna, hogy te, gazdagok leggazdagabbika, te ezermilliárdokban fetrengő, cégeket halmozó szuperember, te legesleggazdagabb magyar, aki a legnagyobb magyar cipőjét se tisztíthatnád meg, te mindent magadénak tudó árnyékember! És folytathattam volna bosszankodásom „tárgyával”, a te bármit megengedhetsz magadnak hozzáállásoddal, a bármit megtehetek, mert a leggazdagabb magyart képviselem, esetenként „helyettesítem”, azt a látszatot keltem, mintha én lennék az, akinek mondanak, ha már úgy alakult, hogy ő nem ért az üzlethez, és nem is foglalkozik az üzleteléssel, meg hát ő nem okosabb Zuckerbergnél, vagy a fene tudja, talán nála is okosabb, csak mindezt titokban tartja, épp úgy, mint a vagyonát és közszájon forgó számos ingatlanját.
Hagyjuk is ezt a fölös megszólítást, nem ez a lényeg, hanem az, ahogy lenyomtad a BL-döntős utazást, de nem csupán ez, hanem az húzott föl engem, hogy a 444.hu újságírójának, Kaufmann Balázsnak képes voltál azt kijelenteni, hogy „Én nem tudom, hogy kinek mi bántja a szemét, uram.”
Tényleg? Nincs min csodálkoznom, a gyerekkori haverod társas köre is lement hozzád, akiknek kicsivel is színesebb volt a szürkeállományuk, már vagy odébb álltak, vagy odébb állította őket a haverod, akinek gondolkodásra is használható agya van, akadály, útban van, olyanokat emelt maga mellé, akik nem akadékoskodnak, mindent úgy hagynak jóvá, ahogy a főnök kiagyalta a hatalma megtartásáért tervezgetve. Olyanok kellenek, mint a Menczer-féle bátorak, akik még nem tudják, hogy ők is csak lábtörlők, és amint elégszer törölte beléjük a főnök a talpát, ők is menesztésre éretté rothadnak. Szóval nemcsak az ő szemét bántja, hanem sokakét, mindazokét, akiknek elege van a fröccsentett leggazdagabb magyarból.
Téged megtart, persze, az ember nem dobja ki a Zuckerbergnél is okosabb pénztárcáját, és mint tudjuk, tucatnyi esztendő után kifényesedik minden bőrből készült pénztárca, Talán te is így érzed magad a bőrödben, jó bőrben vagy, csupa pompa, ragyogás, kettecskén élvezhetitek unalomra sem alkalmas, rohadt drágán parkoló és még drágábban teletankolható, hozzád képest túlméretezett jachtod kényelmét, ahelyett, hogy egy romantikus, teleholdas estén eveznél egyet a imádott pároddal a magántulajdonná váló Balaton vizén.
Tudod, nettó pofátlanság úgy zárni egy kérdés-feleletet egy normálisan kérdező fiatalemberrel, hogy „Maguk propagandisták, úgyhogy húzzanak legyenek szívesek haza, jó?” Tudod, ennél normálisabbat mondott volna egy műbőrből készült névjegytartó is. Propagandisták? Azok, akik szemmel tartják, amit gyalázatos módon művel az, aki beléd tölti a maffiamódszerekkel összetarhált milliárdjait.
Ugye, érzed, hogy indulatba jöttem? Ne csodáld, tökéletesen elegem van belőled, meg azokból is, akik Mészáros vagyonról beszélnek, meg akik rólad állítják azt, hogy a leggazdagabb magyar vagy. Te ebben a rendszerben csak egy oligarcharipacs vagy, egy operettbonviván milliárdos, egy más agyával működtetett műlény.
Élj csak így, bármire bármennyit költő senkiként, de jegyezd meg: ahhoz a luxushoz és jóléthez, amiből lepropagandistázhatod a tisztességesen dolgozó újságírót, semmi közöd, semmi hozzáadott értéked, és csak remélni merem, hogy eljön a perc, amikor el kell számolnod az okosságodból, a bátorságodból és a szerencsédből öledbe pottyant, tiszta gáz életműveddel.
Ugye, nem várod el, hogy elköszönjek, inkább idézem a mosolygós, csókra termett száddal mondott okos szavaidat: maguk húzzanak el, legyenek szívesek, jó?...
Szerző: NAGY BANDÓ ANDRÁS
2025.06.04.
Hirtelen fölindulásomban írhattam volna akár azt is, hogy no, ide figyelj, öcsémuram, te pöffeszkedő, (látszólag) rohadt gazdag gázszerelő, te elfuserált Simicska utód, te körömfeketítő melósból kinőtt (kinövesztett), kazánokon és fémcsöveken nevelkedett melós „kollégám” (tudod, okleveles építésztechnikus vagyok, és vizsgázott, ugyancsak okleveles kőművesmester), mellettem, az általam fölhúzott házakban szakiparosként bütyköltek a hozzád hasonló képesítésű, életük végéig tisztességüket és becsületességüket megőrző gázszerelők, akik a szakmájukon kívül egyebekben nem jeleskedtek, nem részesültek abban a szerencsében sem, hogy együtt gyerekeskedjenek a hatalomra és milliárdokra vágyó jövendőbeli politikussal, később kormányfővel, szóval hozzád szólok, te vállalkozó zseni, te okosabb Zuckerbergnél, te bátorak bátora, legbátorabbika! (Ha kicsit bonyolult értelmezned ezt a tőmondatnak nehezen nevezhető pár sort, kérj telefonos segítséget, s ha az se megy, akkor fordulj a közönséghez, akár a Magyar Hang olvasóihoz, ők majd elmagyarázzák, mikre is gondoltam, amikor ily kacifántosan próbáltam megoldani a megszólításod!)
Kezdhettem volna azzal is, hogy ó, te leggazdagabbnak álcázott szerencselovag, ó, te arcátlan „lírikus”, poéták poétája, te legnagyobb magyar „költő”, te költekező, te pénzszóró automata, te égből aláhullott jachttulajdonos, te szárnymentes helikopteres, Európát és a világot beröpdöső oligarcha, te férjideál! Miért is ne kezdhettem volna így, hiszen százmilliárdok halmozódnak a saját számládnak álcázott családi-baráti számon, okosságodból és talpraesettségedből beguruló forintocskák és eurócskák, és persze, ki ne felejtsem: a szerencsédnek köszönhetően, „mert tiéd az ország…”
Akár úgy is kezdhettem volna, hogy te, gazdagok leggazdagabbika, te ezermilliárdokban fetrengő, cégeket halmozó szuperember, te legesleggazdagabb magyar, aki a legnagyobb magyar cipőjét se tisztíthatnád meg, te mindent magadénak tudó árnyékember! És folytathattam volna bosszankodásom „tárgyával”, a te bármit megengedhetsz magadnak hozzáállásoddal, a bármit megtehetek, mert a leggazdagabb magyart képviselem, esetenként „helyettesítem”, azt a látszatot keltem, mintha én lennék az, akinek mondanak, ha már úgy alakult, hogy ő nem ért az üzlethez, és nem is foglalkozik az üzleteléssel, meg hát ő nem okosabb Zuckerbergnél, vagy a fene tudja, talán nála is okosabb, csak mindezt titokban tartja, épp úgy, mint a vagyonát és közszájon forgó számos ingatlanját.
Hagyjuk is ezt a fölös megszólítást, nem ez a lényeg, hanem az, ahogy lenyomtad a BL-döntős utazást, de nem csupán ez, hanem az húzott föl engem, hogy a 444.hu újságírójának, Kaufmann Balázsnak képes voltál azt kijelenteni, hogy „Én nem tudom, hogy kinek mi bántja a szemét, uram.”
Tényleg? Nincs min csodálkoznom, a gyerekkori haverod társas köre is lement hozzád, akiknek kicsivel is színesebb volt a szürkeállományuk, már vagy odébb álltak, vagy odébb állította őket a haverod, akinek gondolkodásra is használható agya van, akadály, útban van, olyanokat emelt maga mellé, akik nem akadékoskodnak, mindent úgy hagynak jóvá, ahogy a főnök kiagyalta a hatalma megtartásáért tervezgetve. Olyanok kellenek, mint a Menczer-féle bátorak, akik még nem tudják, hogy ők is csak lábtörlők, és amint elégszer törölte beléjük a főnök a talpát, ők is menesztésre éretté rothadnak. Szóval nemcsak az ő szemét bántja, hanem sokakét, mindazokét, akiknek elege van a fröccsentett leggazdagabb magyarból.
Téged megtart, persze, az ember nem dobja ki a Zuckerbergnél is okosabb pénztárcáját, és mint tudjuk, tucatnyi esztendő után kifényesedik minden bőrből készült pénztárca, Talán te is így érzed magad a bőrödben, jó bőrben vagy, csupa pompa, ragyogás, kettecskén élvezhetitek unalomra sem alkalmas, rohadt drágán parkoló és még drágábban teletankolható, hozzád képest túlméretezett jachtod kényelmét, ahelyett, hogy egy romantikus, teleholdas estén eveznél egyet a imádott pároddal a magántulajdonná váló Balaton vizén.
Tudod, nettó pofátlanság úgy zárni egy kérdés-feleletet egy normálisan kérdező fiatalemberrel, hogy „Maguk propagandisták, úgyhogy húzzanak legyenek szívesek haza, jó?” Tudod, ennél normálisabbat mondott volna egy műbőrből készült névjegytartó is. Propagandisták? Azok, akik szemmel tartják, amit gyalázatos módon művel az, aki beléd tölti a maffiamódszerekkel összetarhált milliárdjait.
Ugye, érzed, hogy indulatba jöttem? Ne csodáld, tökéletesen elegem van belőled, meg azokból is, akik Mészáros vagyonról beszélnek, meg akik rólad állítják azt, hogy a leggazdagabb magyar vagy. Te ebben a rendszerben csak egy oligarcharipacs vagy, egy operettbonviván milliárdos, egy más agyával működtetett műlény.
Élj csak így, bármire bármennyit költő senkiként, de jegyezd meg: ahhoz a luxushoz és jóléthez, amiből lepropagandistázhatod a tisztességesen dolgozó újságírót, semmi közöd, semmi hozzáadott értéked, és csak remélni merem, hogy eljön a perc, amikor el kell számolnod az okosságodból, a bátorságodból és a szerencsédből öledbe pottyant, tiszta gáz életműveddel.
Ugye, nem várod el, hogy elköszönjek, inkább idézem a mosolygós, csókra termett száddal mondott okos szavaidat: maguk húzzanak el, legyenek szívesek, jó?...
“EMBERNEK KELL MARADNI, KÜLÖNBEN ELNYEL A MOCSÁR” | DR. SZITA SZABOLCS TÖRTÉNÉSZ
KLUBRÁDIÓ / KLUBDÉLELŐTT
Műsorvezető: KUN ZSUZSA
2025.06.12.
Dr. Szita Szabolcs, az MTA doktora, a történelemtudomány kandidátusa. Munkáit, a nemzeti kérdés, a második világháborús üldöztetés és életmentés történetét széles körben tárgyalják. Főként a hazai zsidóság, németség, cigányság XIX. és XX. századi sorsfordulóival foglalkozik. 1990-ben a háborús üldöztetés két túlélőjével megalapította a budapesti Holocaust Dokumentációs Központot (ma Holokauszt Emlékközpont). Hazai és nemzetközi tevékenysége, kezdeményezései jelentősen hozzájárultak az emlékkultúra fejlődéséhez, a Soá történetének feldolgozásához, bemutatásához és oktatásához. 1980-tól a Nemzetközi Mauthausen Bizottság és a Tudományos Tanácsadó Testület (Bécs) tagja, a Keresztény-Zsidó Társaság (Budapest) elnökségi tagja. A napokban az Igaz Ember, a Mensch-díjat vehette át.
Műsorvezető: KUN ZSUZSA
2025.06.12.
Dr. Szita Szabolcs, az MTA doktora, a történelemtudomány kandidátusa. Munkáit, a nemzeti kérdés, a második világháborús üldöztetés és életmentés történetét széles körben tárgyalják. Főként a hazai zsidóság, németség, cigányság XIX. és XX. századi sorsfordulóival foglalkozik. 1990-ben a háborús üldöztetés két túlélőjével megalapította a budapesti Holocaust Dokumentációs Központot (ma Holokauszt Emlékközpont). Hazai és nemzetközi tevékenysége, kezdeményezései jelentősen hozzájárultak az emlékkultúra fejlődéséhez, a Soá történetének feldolgozásához, bemutatásához és oktatásához. 1980-tól a Nemzetközi Mauthausen Bizottság és a Tudományos Tanácsadó Testület (Bécs) tagja, a Keresztény-Zsidó Társaság (Budapest) elnökségi tagja. A napokban az Igaz Ember, a Mensch-díjat vehette át.
GÁBOR GYÖRGY: KÖZELEG
FACEBOOK
Szerző: GÁBOR GYÖRGY
2025.06.12.
Csak úgy dől a nyári zápor: „Ukrán kém.” „A védekezésük maga a beismerés.” „A gyűlöletszekta tagjai.” „Ukrajna fenyegetéseit hajtják végre.” „Lelepleztük őket.” „Minden nap megmutatjuk az arcukat.”
Szerző: GÁBOR GYÖRGY
2025.06.12.
Ez nem a Szovjetunió Állami Biztonsági Bizottságának (KGB) belső körleveléből származik 1937-ből, hanem a magyar kormányzati kommunikációból, 2025 nyarán. Andrej Januarevics Visinszkij, a moszkvai koncepciós perek főügyésze sem fogalmazhatta volna szebben, precízebben, gyomorforgatóbban. Ő legalább nyakkendősen, szépen artikulálva, tagoltan, jól érthetően szállította a koholt vádakat, és a végén még azt is elhitte magáról, hogy az igazságot szolgálja. Menczer Tamásnak ilyen ambíciója nincs. Ő csak eljátszik egy szerepet, kellő cinizmussal és a szerephez nélkülözhetetlen szolgalelkülettel.
De nyugalom, mert jön Budai Gyula, a magyar politikai közélet kisipari Torquemadája, s csipőből, rutinosan, semmi máshoz sem értve, azonnal feljelent: „Egy Tiszás szimpatizáns Orbán Viktor miniszterelnök úr és édesanyja halálát kívánta egy kommentben!” – írja fennhangon. És máris feni a jogállamiság elkopott kardját, ami azóta sem vág semmit, de látványosan lehet vele hadonászni.
És hogy miért érdemes örülni? Mert Budai Gyula fogja vinni az ügyet, s csak idő kérdése, mikor lesz a koncepciós perből kabaré. Ő, akit még ember nem láthatott összefüggően gondolkodni, egyszer ellenünk, vagyis a filozófusok ellen is büntetőfeljelentést tett, ám még az elkövető fogalmát sem tudta jogilag definiálni. Azóta is emlegetjük legendás sajtótájékoztatóját, ahol diadalittasan emelte magasba a bizonyítékot: „Ezek a filozófusok... Nicit kutatják!”
Nicit? A sok bevádolt filozófus még a gályarabság és a kerékbetörés előtt a klasszikus német filozófia teljes spektrumát végigpörgette a fejében. Végül rájöttünk: Nietzschére gondolt. De ha az ember még életében nem hallotta ezt a nevet, mi mást olvasna ki belőle? Nici.
Onnantól minden sajtótájékoztatója ünnepi esemény volt. Mindig jutott három-négy nyelvi pofon, tévedés, fogalomzavar, stiláris mészárlás, történelmi öngól – közpénzen szórakoztatva.
Torquemada, a nagy inkvizítor legalább értette, mit akar. Ő legalább tudott olvasni. Latinul. És soha, de soha nem állt ki a spanyol inkvizíció nevében azzal, hogy valaki „kommentben halált kívánt” Izabella királynőnek. Mert nem csak olvasni tudott, hanem értette is a leírtakat. És tudta, hogy nem érdemes időt vesztegetnie 16 év felgyülemlett dühétől, megaláztatásaitól, elsíbolt közvagyonoktól, porrá zúzott egészségügytől, leamortizált oktatástól, bűnszövetkezetbe tömörült köztörvényesektől hosszú ideje remegő kéz két másodpercre elégtételt kínáló soraira. Nem érdemes, helyette sokkal inkább nyakon kellene csípni a Magyar Nemzeti Bank gátlástalan kifosztóit, meg az összes többi tolvajt, de hát ezekből annyi van, hogy száz és ezer Budai sem lenne hozzá elég. És Torquemadát soha, de soha nem kellett attól félteni, hogy egy filozófus nevétől megzavarodik. Mert bármit is mondjunk róla – és lenne mit –, Torquemada legalább nem volt teljesen hülye.
Persze Budai Gyula is olvas: néha félre, néha keresztbe, néha fonetikusan, de legalább olvas. Így lett Nietzschéből Nici, Spinozából pedig – félő – valami alsóneműmárka.
Így hát Budai Gyula, aki egyszer már színlelt szerződések aláírása miatt magánokirat-hamisítási ügybe keveredett, ám megúszta az egészet, miután az elévülési idő leteltével nem került sor vádemelésre, ma a jogállamiság nevében felháborodik és feljelent.
De ne becsüljük alá. A történelmi koncepciós perek – Sztálin, Visinszkij, Rákosi és a többiek – után a mi korunk is kitermelte saját groteszk rekonstrukcióját. A vádpontok változnak, az ostobaság állandó. És Budai Gyula örök, ő az, aki mindig ott tornyosul a Nagy Feljelentések vártáján, mint az elmaradhatatlan díszlet: öltönyben, papírral, sajtóval, és egy féltéglányi félreértéssel a világ működéséről.
Szóval tessék nyugodtnak lenni. A tervbe vett koncepciós per – miként anno a filozófus-ügy is – a lehető legjobb kezekbe és a legszórakoztatóbb agyvelőbe került.
Az összes Nici pedig azóta is nyugtalanul forog a sírjában, csak forog, csak forog, forog szüntelen, egészen addig, míg itt a vége, fuss el véle, és míg Nici meg nem hal. A sírjában pedig csak azért forgolódott előtte, mert Budai és Menczer véletlenül már életében elhantolta őt.
De lesz még feltámadás, s Nici akkor is jól fel lesz jelentve.
Bizony mondom néktek, közeleg az utolsó denunciáció és az utolsó ítélet.
ORBÁN MENEKÜLŐ ÚTVONALA LEHET A PATRIÓTÁK VEZETÉSE | SZENTPÉTERI NAGY RICHÁRD
KLUBRÁDIÓ / REGGELI SZEMÉLY
Műsorvezető: PARA-KOVÁCS IMRE
2025.06.11.
A Reggeli személy 2025 június 11-i adásában Para-Kovács Imre vendége Szentpéteri Nagy Richard, jogász, politológus volt.
Műsorvezető: PARA-KOVÁCS IMRE
2025.06.11.
A Reggeli személy 2025 június 11-i adásában Para-Kovács Imre vendége Szentpéteri Nagy Richard, jogász, politológus volt.
AZ EMBEREK LÁTJÁK, HOGY KIRABOLTÁK ŐKET
FACEBOOK
Szerző: TISZA PÁRT
2025.06.13.
Nem lehet örökké hazudni. Nem lehet mindent eltakarni
A magyar emberek nem vakok. Látják, mi történik körülöttük. Látják az elszállt árakat, az összeomlott szolgáltatásokat, a közintézmények helyzetét.
Szerző: TISZA PÁRT
2025.06.13.
A magyar emberek nem vakok. Látják, mi történik körülöttük. Látják az elszállt árakat, az összeomlott szolgáltatásokat, a közintézmények helyzetét.
És látják a másik oldalt is: a magánrepülőket, a kastélyokat, az eszement luxust, a milliárdos üzleteket – mindig ugyanazok javára.
Miközben az emberek dolgoznak, spórolnak, küszködnek, mások kifosztják az országot – és velük együtt őket is. Nem nyíltan, nem késsel a kézben, hanem törvények mögé bújva, politikai felhatalmazás mögé rejtve, közpénznek álcázva a zsákmányt. De ennek most vége.
A TISZA nemcsak szembesít – felelősségre is von.
ODZE GYÖRGY: AKARUNK-E GYŐZNI?
ÉLET ÉS IRODALOM / VISSZHANG
Szerző: ODZE GYÖRGY
2025.06.13.
...A magyar belpolitikában Magyar megjelenésével, de hát ezt tudjuk, teljesen új helyzet alakult ki. Hogy erre Orbán, a NER meg Habonyék miként reagáltak, azt is tudjuk, vagy legalábbis sejtjük, és még azt, hogy miként fognak reagálni, liberálisoknál úgy mondjuk, hogy „minden elképzelhető”, Bárándy Péter szavai szerint, még pontosabban, „aki ezen az úton indul el, az nem tud visszafordulni”. Ennél keservesebb helyzetbe nemigen kerülhet egy európai társadalom. Önmagában az, hogy felmerülhet a választások elhalasztása mondvacsinált ürüggyel, vagy MP megvádolása, köznyelvi fogalmazással „kicsinálása”, már az is magáért beszél. Kőkemény időket élünk. Egyetlen ellenszer van, kőkeménynek kell lenni, és ma az egyetlen kőkemény ellenszer Magyar Péter. Nem hazudik, nem ígéri, hogy majd jövőre, nem ígér repülőrajtot, csak küzdelmet ígér. A klasszikus ellenzék bármit tett is, lássuk be, eredménytelen volt. A választásokon – ha lesz – elcsíphetnek néhány képviselői helyet, lehet, hogy pont ezen múlik az Orbánék bukásához szükséges kétharmad, lelkük rajta. Értem én, hogy a túlélésért mindent el kell követni, de ismétlem, teljesen új helyzetben van az ország, amiben a klasszikus pártmodellek már nem működnek, ahogyan Orbánék propagandagépezete sem. Az sem helyes, ha azon vitatkozunk, mi a pontos elnevezése a NER elnyomó rendszerének, Kádárhoz hasonlítgatjuk, meg azt mondogatjuk, hogy „még nem jön értünk a fekete autó”, a fekete autó ugyanis már régen megérkezett, csak most törvényalkotásnak hívják.
Honnan jött Magyar Péter? Még mindig érdekes ez? Sokan leírták már, de úgy látszik, nem elegen, hogy tudjuk, honnan jött, az úgynevezett Másik Oldalról, ahonnan általában a rendszerváltók és forradalmárok (kéretik nem belekötni ebbe a szóba) jönnek, Marx, Lenin, Gorbacsov, Tony Blair, hosszú a sor, nem is beszélve Mahatma Gandhiról. Efelé vinni a közbeszédet teljesen értelmetlen.
Hiányolják, hogy Magyar Péter nem foglalkozik külpolitikával. Nem is kell. Magyarországnak ott a NATO és az Európai Unió. Ez a külpolitika. A többi társadalometika. Orbán kilépett az euroatlanti szellemiségből, zavaros balkáni meg türk vonalakon botladozik, Kína és Putyin kegyeit keresi, gyalázza Ukrajnát, ezt kell majd helyreállítani, de ez megoldható. Egy új rezsim mindig megtalálja az új szövetségeseit.
Nincsenek alapszervei, kéri számon Bauer. Vannak a Tisza-szigetek, ezt tudjuk, nagyon sokan dolgoznak neki, ezt is tudjuk, és mindnyájan a mocskos eszközökkel harcoló kormányzati lövészverseny céltáblái, ezt is tudjuk. Van 21 pont. Kevesen olvassák, ebben az országban kevesen olvasnak programokat.
Hogyan boldogul majd a Tisza, ha győz? Lehet ezen is sokat moralizálni, ahogyan mi fiatal korunkban házibulikon, hajnalig cigarettázva és Kinizsi sört iszogatva kerestük az élet értelmét, és az egyetlen biztos megállapítás az volt, hogy hétfőn bizony szar lesz dolgozni. Igen, nagy kérdés, mert nem is vitás, nagyon zűrös lesz a helyzet, szinte csak sejthetjük és forgatókönyveket írhatunk a várható fejleményekről. De bármit gondolunk is róla, most a legfontosabb mégis a választási győzelem, teljes összefogással, minden más egyedi és pártérdek háttérbe szorításával. Ez most nem az a helyzet, mint 1990-ben, amit Bauer Tamás felidéz, amikor egy hatalmát feladó, átengedő és attól szinte szabadulni akaró hatalommal álltunk szemben, bár egyik méltatlanul elfelejtett vezetője egy beszédében profetikusan jósolta meg a jövőt (Grósz Károly, 1988 novembere, lehet guglizni, aki nem ismeri). A Tisza egy vérszomjas ellenféllel áll szemben, az sem elképzelhetetlen, hogy Magyart letartóztatják (példátlan egy EU-államban, de nem kizárható), és ha ebben a harcban nem elég elszánt, nem ragad meg minden lehetséges eszközt, vagy nincs mögötte még erősebb teljes támogatás, akkor bizony vége, marad a pocsolyás belpolitika és újabb négy évre ez a rezsim. És vajon hogyan boldogulna Dobrev Klára, aki pártja nevében „kormányzásra készül”? Szimpla önbecsapás vagy illúziók kergetése? Nem tudni.
Szóval mi lesz, ha a Tisza győz? Hogyan bír megszabadulni a NER maffiarendszerétől, a mindent uraló oligarcháktól, a könnyen lázítható támogatóiktól? Nem tudom, és talán egyelőre nincs is rá pontos stratégia. De ha egy fiatalember, aki nősülésen gondolkodik, végigjátssza az agyában, hogy egy házasság mivel jár, milyen akadályokkal kell megküzdenie, milyen alkalmazkodási terheket vesz a nyakába, akkor inkább eláll a szeretett nő meghódításától, egész további életében keresztrejtvényt fejt, és sopánkodik, milyen rossz egyedül lenni.
Befejezésül: Magyarról végre el lehet legalább hinni, hogy hatalomra fog jutni, és ott nekiáll a takarításnak, ami nélkül nincs hosszú távú építkezés. Hogy mi ennek az esélye? Nem tudunk találgatni, de nem ennek alapján kell döntenünk, egyelőre a változás gondolatát kell elfogadnia mindenkinek, és az is lehet, hogy öt-tíz – vagy még több – év kell a pozitív irányú stabilizációhoz. Ne áltassuk magunkat hiú reményekkel.
Végezetül egy idézet Gandhitól: „Magad legyél a változás, amit a világban látni akarsz.”
Szerző: ODZE GYÖRGY
2025.06.13.
Honnan jött Magyar Péter? Még mindig érdekes ez? Sokan leírták már, de úgy látszik, nem elegen, hogy tudjuk, honnan jött, az úgynevezett Másik Oldalról, ahonnan általában a rendszerváltók és forradalmárok (kéretik nem belekötni ebbe a szóba) jönnek, Marx, Lenin, Gorbacsov, Tony Blair, hosszú a sor, nem is beszélve Mahatma Gandhiról. Efelé vinni a közbeszédet teljesen értelmetlen.
Hiányolják, hogy Magyar Péter nem foglalkozik külpolitikával. Nem is kell. Magyarországnak ott a NATO és az Európai Unió. Ez a külpolitika. A többi társadalometika. Orbán kilépett az euroatlanti szellemiségből, zavaros balkáni meg türk vonalakon botladozik, Kína és Putyin kegyeit keresi, gyalázza Ukrajnát, ezt kell majd helyreállítani, de ez megoldható. Egy új rezsim mindig megtalálja az új szövetségeseit.
Nincsenek alapszervei, kéri számon Bauer. Vannak a Tisza-szigetek, ezt tudjuk, nagyon sokan dolgoznak neki, ezt is tudjuk, és mindnyájan a mocskos eszközökkel harcoló kormányzati lövészverseny céltáblái, ezt is tudjuk. Van 21 pont. Kevesen olvassák, ebben az országban kevesen olvasnak programokat.
Hogyan boldogul majd a Tisza, ha győz? Lehet ezen is sokat moralizálni, ahogyan mi fiatal korunkban házibulikon, hajnalig cigarettázva és Kinizsi sört iszogatva kerestük az élet értelmét, és az egyetlen biztos megállapítás az volt, hogy hétfőn bizony szar lesz dolgozni. Igen, nagy kérdés, mert nem is vitás, nagyon zűrös lesz a helyzet, szinte csak sejthetjük és forgatókönyveket írhatunk a várható fejleményekről. De bármit gondolunk is róla, most a legfontosabb mégis a választási győzelem, teljes összefogással, minden más egyedi és pártérdek háttérbe szorításával. Ez most nem az a helyzet, mint 1990-ben, amit Bauer Tamás felidéz, amikor egy hatalmát feladó, átengedő és attól szinte szabadulni akaró hatalommal álltunk szemben, bár egyik méltatlanul elfelejtett vezetője egy beszédében profetikusan jósolta meg a jövőt (Grósz Károly, 1988 novembere, lehet guglizni, aki nem ismeri). A Tisza egy vérszomjas ellenféllel áll szemben, az sem elképzelhetetlen, hogy Magyart letartóztatják (példátlan egy EU-államban, de nem kizárható), és ha ebben a harcban nem elég elszánt, nem ragad meg minden lehetséges eszközt, vagy nincs mögötte még erősebb teljes támogatás, akkor bizony vége, marad a pocsolyás belpolitika és újabb négy évre ez a rezsim. És vajon hogyan boldogulna Dobrev Klára, aki pártja nevében „kormányzásra készül”? Szimpla önbecsapás vagy illúziók kergetése? Nem tudni.
Szóval mi lesz, ha a Tisza győz? Hogyan bír megszabadulni a NER maffiarendszerétől, a mindent uraló oligarcháktól, a könnyen lázítható támogatóiktól? Nem tudom, és talán egyelőre nincs is rá pontos stratégia. De ha egy fiatalember, aki nősülésen gondolkodik, végigjátssza az agyában, hogy egy házasság mivel jár, milyen akadályokkal kell megküzdenie, milyen alkalmazkodási terheket vesz a nyakába, akkor inkább eláll a szeretett nő meghódításától, egész további életében keresztrejtvényt fejt, és sopánkodik, milyen rossz egyedül lenni.
Befejezésül: Magyarról végre el lehet legalább hinni, hogy hatalomra fog jutni, és ott nekiáll a takarításnak, ami nélkül nincs hosszú távú építkezés. Hogy mi ennek az esélye? Nem tudunk találgatni, de nem ennek alapján kell döntenünk, egyelőre a változás gondolatát kell elfogadnia mindenkinek, és az is lehet, hogy öt-tíz – vagy még több – év kell a pozitív irányú stabilizációhoz. Ne áltassuk magunkat hiú reményekkel.
Végezetül egy idézet Gandhitól: „Magad legyél a változás, amit a világban látni akarsz.”
KIHUNYT A MAGYAR POLITIKA LILA KÍSÉRLETE – MOMENTUM-NEKROLÓG
VÁLASZ ONLINE
Szerző: MAGYARI PÉTER
2025.06.12.
Nem indul a következő választáson a Momentum, és ezzel kikopik a magyar politikából a legnyugatosabb párt. A megalakulása előtti, NOlimpia kampányhoz mérhetőt nem bírt felmutatni, következetlenségeit nehezen lehetett követni. Néhány hősies küzdelem, mint a zuglói például, nem volt elég a megmaradáshoz. A Momentum visszahúzódásáról röviden számolt csak be a sajtó, ezért fontosnak tartottuk komolyabban is végiggondolni a szerepüket.
Nem élte meg a tíz évet a Momentum. Legalábbis nehéz élőnek tekinteni egy pártot, amely 10 hónappal a választások előtt visszalép az indulástól. Valószínűleg bölcs döntés volt a tagságtól a visszavonulás, hiszen a szakkollégiumok világából 2017-ben indult politikai kísérlet kifulladt.
A Momentum értelmiségi pártként indult, és alapvetően az is maradt. Ebből a pozícióból utoljára a rendszerváltás idején lehetett Magyarországon sikerrel pártot építeni, akkoriban talán a kisgazdákon kívül az összes többi párt vezetői a tudományos világból érkeztek, vagy ahhoz kapcsolódtak. Mostanra az aktivista megközelítés látszik csak életképesnek, és a Momentum kísérlete, hogy maga is ilyen párttá váljon, teljes kudarcot hozott. A kordonok elleni tüntetések makacs ismétlése nem gerjesztett tömegmozgalmat. Utoljára az Index újságíróinak tömeges felmondásakor, 2020 nyarán volt képes több ezer embert megmozgató akció szervezésére a párt.
Az aktivizmus annak ellenére sem lett sajátja, hogy 2017-ben, még párttá alakulása előtt, egy utcai népszavazási aláírásgyűjtéssel, a NOlimpia mozgalommal vált ismertté a szervezet. Megpróbálták megismételni az akciót később országos népszavazási kezdeményezésekkel – például: ne lehessen két ciklusnál hosszabban miniszterelnök senki, egyszerre megpróbálva kirakni a közéletből Orbán Viktort és Gyurcsány Ferencet – de az újabb kérdéseik már nem mentek át a választási szerveken és a bíróságokon...
Szerző: MAGYARI PÉTER
2025.06.12.
Nem élte meg a tíz évet a Momentum. Legalábbis nehéz élőnek tekinteni egy pártot, amely 10 hónappal a választások előtt visszalép az indulástól. Valószínűleg bölcs döntés volt a tagságtól a visszavonulás, hiszen a szakkollégiumok világából 2017-ben indult politikai kísérlet kifulladt.
A Momentum értelmiségi pártként indult, és alapvetően az is maradt. Ebből a pozícióból utoljára a rendszerváltás idején lehetett Magyarországon sikerrel pártot építeni, akkoriban talán a kisgazdákon kívül az összes többi párt vezetői a tudományos világból érkeztek, vagy ahhoz kapcsolódtak. Mostanra az aktivista megközelítés látszik csak életképesnek, és a Momentum kísérlete, hogy maga is ilyen párttá váljon, teljes kudarcot hozott. A kordonok elleni tüntetések makacs ismétlése nem gerjesztett tömegmozgalmat. Utoljára az Index újságíróinak tömeges felmondásakor, 2020 nyarán volt képes több ezer embert megmozgató akció szervezésére a párt.
Az aktivizmus annak ellenére sem lett sajátja, hogy 2017-ben, még párttá alakulása előtt, egy utcai népszavazási aláírásgyűjtéssel, a NOlimpia mozgalommal vált ismertté a szervezet. Megpróbálták megismételni az akciót később országos népszavazási kezdeményezésekkel – például: ne lehessen két ciklusnál hosszabban miniszterelnök senki, egyszerre megpróbálva kirakni a közéletből Orbán Viktort és Gyurcsány Ferencet – de az újabb kérdéseik már nem mentek át a választási szerveken és a bíróságokon...
"...MINDEN TETTÉRE TALÁL IGAZOLÁST. BÁRKIN ÁTGÁZOL A HATALOMÉRT. BÁRKIT ELÁRUL, HA ÚGY TARTJA ÖNÖS ÉRDEKE..."
TALPRA MAGYAROK!
Orbán, ez a politikai szélkakas ezúttal megásta a saját sírját.
- Ami „nemzeti érdek”, az a számára, és NER- re vonatkozó adott pillanat üzleti érdeke.
- Ami „brüsszeli nyomás”, az csak addig jelent problémát, amíg nem abból jön a pénz. És valahogy mindig jön, ha kell.
Nem akarjuk látni ezeket, mert a rendezés botrányos. A társulat tehetségtelenül játszik, hamisan énekel. Szereposztó díványon dől el, ki játszhat. A színdarab se nem aktuális, se nem személyre szóló. Egy olyan tragédia, amiben ők a főszereplők, a nézőket meg kirabolják már a pénztárnál, és a végén még nekik is kell kínok között elvérezni.
- TISZA / KÖZÖSSÉGE
Szerző: GABI FODI
2025.06.12.
Szerző: GABI FODI
2025.06.12.
Már régen nem kérdés az értelmes, logikai alapon gondolkodásra képes rétegnek, hogy
Orbán nem elvek, hanem hozam alapján dönt. Minden tettére talál igazolást. Bárkin átgázol a hatalomért. Bárkit elárul, ha úgy tartja önös érdeke.
- Ami „nemzeti érdek”, az a számára, és NER- re vonatkozó adott pillanat üzleti érdeke.
- Ami „szuverenitás”, az a saját mozgásterük kitágítása, a velük egyet nem értők ellehetetlenítése.
- Ami „brüsszeli nyomás”, az csak addig jelent problémát, amíg nem abból jön a pénz. És valahogy mindig jön, ha kell.
Na persze nem az országnak, csak nekik.
Az ország csak díszlet, emögött az országot kiszipolyozó, jogtipró, pökhendi hatalom színjátéka mögött.
Milyen csapnivaló színi társulat is jött itt össze!
Csupa piperkőc, sztárallűrös primadonnák, és nagybetűs RIPACSOK.
Papírizű párbeszédeket láthatunk a színpadon a NER üdvöskéitől különböző platformokon.
Életben tartják ezt a társulatot a sikertelenség ellenére. Néznünk kell, hallgatnunk kell, ha akarjuk ha nem. Bejön a mindennapjainkba, beeszi magát a munkahelyünkbe, a családi életünkbe. Mintha nem lenne elég, hogy megnehezítik a mindennapi életet.
Még az orrunk alá is dögölik. És elvárják, hogy tapsoljunk hozzá. Sőt! Az várják el, hogy egy kiadós vastapssal vissza is tapsoljuk őket a színpadra.
Csupa piperkőc, sztárallűrös primadonnák, és nagybetűs RIPACSOK.
Papírizű párbeszédeket láthatunk a színpadon a NER üdvöskéitől különböző platformokon.
Életben tartják ezt a társulatot a sikertelenség ellenére. Néznünk kell, hallgatnunk kell, ha akarjuk ha nem. Bejön a mindennapjainkba, beeszi magát a munkahelyünkbe, a családi életünkbe. Mintha nem lenne elég, hogy megnehezítik a mindennapi életet.
Még az orrunk alá is dögölik. És elvárják, hogy tapsoljunk hozzá. Sőt! Az várják el, hogy egy kiadós vastapssal vissza is tapsoljuk őket a színpadra.
Mi viszont azt akarjuk, hogy vándor színészek módjára szálljon fel a por a karavánjuk után. Aki meg az előadás közben bámészkodó tömeget zsebelte ki, az nézzen szembe a törvénnyel!
Nem akarjuk látni ezeket, mert a rendezés botrányos. A társulat tehetségtelenül játszik, hamisan énekel. Szereposztó díványon dől el, ki játszhat. A színdarab se nem aktuális, se nem személyre szóló. Egy olyan tragédia, amiben ők a főszereplők, a nézőket meg kirabolják már a pénztárnál, és a végén még nekik is kell kínok között elvérezni.
Mi meg végre élménnyel akarunk távozni. Független színházakban akarunk látni olyan színdarabot, amelyik örömmel tölt el bennünket. Ami megfizethető. Amiben a színpadon megjelenő szereplők tehetségesek, hitelesek, hozzánk szólnak, és értünk vannak.
De az Orbán társulat nem képes erre.
Nem céljuk a közönség kiszolgálása.
Azt játsszák, amihez nekik van kedvük. Tesznek is ők a közönség igényeire. Szolgálóként pedig tesznek a közre is. Teljesen megfordult a szereposztás. A polgárok próbálnak politizálni, szolgálják azt a közösséget akinek ez lenne a feladata. Ezért ez már nem politizálás, amit művelnek, hiszen a politikai jelentése "közügyekkel való foglalkozás" a politikus jelentése pedig "közszolga" hanem egy államnak álcázott feudális profitrendszer, ahol nem törvények és közérdek irányít, hanem szűk körű gazdasági hatalomtechnika. Mindenki más csak néző.
Nem céljuk a közönség kiszolgálása.
Azt játsszák, amihez nekik van kedvük. Tesznek is ők a közönség igényeire. Szolgálóként pedig tesznek a közre is. Teljesen megfordult a szereposztás. A polgárok próbálnak politizálni, szolgálják azt a közösséget akinek ez lenne a feladata. Ezért ez már nem politizálás, amit művelnek, hiszen a politikai jelentése "közügyekkel való foglalkozás" a politikus jelentése pedig "közszolga" hanem egy államnak álcázott feudális profitrendszer, ahol nem törvények és közérdek irányít, hanem szűk körű gazdasági hatalomtechnika. Mindenki más csak néző.
Hadiipar, című legújabb előadás
A forgatókönyv a következőként szól:
A világ egyik legjövedelmezőbb iparága a háború.
És lám, a NER sem akar kimaradni belőle.
Magyarországon jelenleg négy, stratégiai jelentőségű hadiipari üzemet készülnek magánkézbe adni.
Ezeket korábban még „nemzetbiztonsági jelentőségűnek” minősítették, most viszont eladásra kínálják – épp akkor, amikor az Európai Unió és a NATO több tízmilliárd eurós védelmi alapokat nyit meg.
És kik a lehetséges vásárlók? Úgy is kérdezhetném, hogy kik kapják meg a főszerepet?
Teljesen mindegy kik pályáznak. Van itt egy olyan cég, amely már eddig is a kormányzati stratégia láthatatlan keze volt: digitális infrastruktúra, hírszerzés, űripar, most pedig hadiipar. Ne legyenek kétségeink, hogy a 4iG lesz a szereposztó dívány üdvöskéje.
Egyik nap szerver, másik nap szoftver, harmadik nap tüzérségi eszköz. Nincs lehetetlen – ha jó helyen állsz a hatalmi sávban.
A forgatókönyv a következőként szól:
A világ egyik legjövedelmezőbb iparága a háború.
És lám, a NER sem akar kimaradni belőle.
Magyarországon jelenleg négy, stratégiai jelentőségű hadiipari üzemet készülnek magánkézbe adni.
Ezeket korábban még „nemzetbiztonsági jelentőségűnek” minősítették, most viszont eladásra kínálják – épp akkor, amikor az Európai Unió és a NATO több tízmilliárd eurós védelmi alapokat nyit meg.
És kik a lehetséges vásárlók? Úgy is kérdezhetném, hogy kik kapják meg a főszerepet?
Teljesen mindegy kik pályáznak. Van itt egy olyan cég, amely már eddig is a kormányzati stratégia láthatatlan keze volt: digitális infrastruktúra, hírszerzés, űripar, most pedig hadiipar. Ne legyenek kétségeink, hogy a 4iG lesz a szereposztó dívány üdvöskéje.
Egyik nap szerver, másik nap szoftver, harmadik nap tüzérségi eszköz. Nincs lehetetlen – ha jó helyen állsz a hatalmi sávban.
Az állam gyakorlatilag átruházza az állami kapacitást a hozzá közel álló gazdasági szereplőkre, majd ezek a cégek, már mint „versenypiaci partnerek”, beszállítói lehetnek a NATO-nak, Ukrajnának, vagy épp bármelyik uniós haderőfejlesztésnek.
Eddig is voltak arra utaló jelek, hogy amennyiben az oroszok sikerrel veszik az ukrajnai offenzívát, úgy gazdasági és fegyverkezési erőgyüjtést követően visszacsatolják a régi Szovjetunió tagországait, sőt tovább terjeszkednek nyugat felé. Ez el is hangzott kompetens orosz tisztviselők szájából. Ezt az időszakot legkorábban 2030-re teszi az Unió. Addig komoly hadiipari fejlesztésre, fegyverkezésre, egy esetleges közös európai hadsereg felállítására készül. Ezzel nincs is baj, viszont ez már megint Orbán malmára hajtja a vizet, és már megint csak a pénz lebeg a szeme előtt.
Lássuk, milyen változások előtt állnak az Európai Uniós és a NATO erők:
1. EU-nagykövetek májusban zöld utat adtak egy új, 150 milliárd eurós hitelalapnak, amely haditechnikai és fegyverbeszerzést finanszírozhat a tagállamoknak.
2. Readiness 2030 (korábban ReArm Europe)
Az EU bizottság márciusban mutatta be ezt a nagyvonalú, akár 800 milliárd eurós biztonsági összefogást – hitelalapon toborzva forrást a hadiipari kapacitás és infrastruktúra fejlesztésére.
Az EU bizottság márciusban mutatta be ezt a nagyvonalú, akár 800 milliárd eurós biztonsági összefogást – hitelalapon toborzva forrást a hadiipari kapacitás és infrastruktúra fejlesztésére.
3. Költségvetés-módosítás a hadiipari befektetések ösztönzésére
Áprilisban új szabályozás lépett életbe az EU-s költségvetésben, amellyel gyorsabb, rugalmasabb és koordináltabb védelmi befektetések előtt nyílik meg az út (lásd EDTIB reformok).
Áprilisban új szabályozás lépett életbe az EU-s költségvetésben, amellyel gyorsabb, rugalmasabb és koordináltabb védelmi befektetések előtt nyílik meg az út (lásd EDTIB reformok).
4. EIB defenzív finanszírozás bővítése
Az EIB idén júniusban bejelentette, hogy 3 milliárd euróra emeli a védelmi és biztonsági szektor finanszírozását (eddig 1 milliárd volt), támogatva az SME-k hadiipari szereplőit.
+1. pedig a NATO terve, amiben az új védelmi finanszírozási cél: 5 % GDP
A jelenlegi 2 %-ról kétlépcsős rendszer felé mozdulnak: 3,5 % közvetlen katonai költés + 1,5 % infrastruktúra/cyber/broader security.
Az EIB idén júniusban bejelentette, hogy 3 milliárd euróra emeli a védelmi és biztonsági szektor finanszírozását (eddig 1 milliárd volt), támogatva az SME-k hadiipari szereplőit.
+1. pedig a NATO terve, amiben az új védelmi finanszírozási cél: 5 % GDP
A jelenlegi 2 %-ról kétlépcsős rendszer felé mozdulnak: 3,5 % közvetlen katonai költés + 1,5 % infrastruktúra/cyber/broader security.
Ez jelenleg ma Magyarországon 1.800 milliárd forint körüli összeg. Ehhez még a mai GDP-vel számolva jönne egy újabb 2.600 milliárd forintos összeg. Összesen tehát 4.400 milliárd forintról beszélünk. Nyilván ezért kellett a kaszinó minisztert a hadsereg élére kinevezni. Ez lehet az indíttatás amiért bevásárolták magukat különböző hadászati fejlesztésekkel, gyártásokkal foglalkozó üzletekbe.
A pénz természetesen Brüsszelből, és a magyar adófizetőktől jön. A haszon a NER-nél marad.
Ez nem együttműködés.
Ez nem együttműködés.
Ez rafinált szivattyútechnika. A nemzeti szuverenitás nevében, de valójában szuverenitás ellenében.
A szuverenitásvédelmi hallgatás
És miközben ez zajlik, a Szuverenitásvédelmi Hivatal – ez az új, politikai érzékenységre hangolt állami szűrőintézmény – néma marad.
Nem aggódik azon, hogy stratégiai jelentőségű magyar hadiipari üzemek kerülnek magántulajdonba.
Nem zavarja, hogy a tulajdonosi hálóban külföldi érdekeltségek is felbukkannak (legalábbis papíron).
És miközben ez zajlik, a Szuverenitásvédelmi Hivatal – ez az új, politikai érzékenységre hangolt állami szűrőintézmény – néma marad.
Nem aggódik azon, hogy stratégiai jelentőségű magyar hadiipari üzemek kerülnek magántulajdonba.
Nem zavarja, hogy a tulajdonosi hálóban külföldi érdekeltségek is felbukkannak (legalábbis papíron).
Miközben diákok e-mailjeit olvasgatják, újságírók forrásai után szimatolnak, a független sajtót számolnák fel intézményesítve, addig ez a valódi, rendszerszintű idegen érdekösszefonódás nem tűnik fel nekik.
Mert nem az ország érdeke számít.
Csak az, ki áll a lánc végén, és ki húzza a zsírosabb falatot.
Elmondom én nektek, ha nem tudnátok; a lánc végén mi állunk. De nem a jó végén.
Meddig mehetnek el? Még meddig vezethetik az országot rövid száron?
Hová akartok még hátrálni?
Mikor akartok megszabadulni attól békjótól, ami a saját országotokban ejtett rabul titeket?
Itt az a pont, ahol meg kell állni!
Nem csak valahol random megállni egy percre és siratni a múltat és a jövőnket, hanem szervezetten, szisztematikusan eléjük állni! Meghúzni a vonalat és nem ott kitartani, hanem visszaszorítani ezeket!
Csak az, ki áll a lánc végén, és ki húzza a zsírosabb falatot.
Elmondom én nektek, ha nem tudnátok; a lánc végén mi állunk. De nem a jó végén.
Meddig mehetnek el? Még meddig vezethetik az országot rövid száron?
Hová akartok még hátrálni?
Mikor akartok megszabadulni attól békjótól, ami a saját országotokban ejtett rabul titeket?
Itt az a pont, ahol meg kell állni!
Nem csak valahol random megállni egy percre és siratni a múltat és a jövőnket, hanem szervezetten, szisztematikusan eléjük állni! Meghúzni a vonalat és nem ott kitartani, hanem visszaszorítani ezeket!
Az embereknek, a népnek szembe kell néznie a hatalommal és kierőszakolni a jogait. A valódi cselekvés ideje jött el, mert nem adják ingyen. Amíg nem érzik, hogy következményei vannak a tetteiknek, a rossz színjátékuknak, addig igenis tovább fogják csináni.
Amíg nem állnak szemben egy feldühödött, egy tettre kész tömeggel, addig a nép csak asszisztálni fog ebben a játékban.
Ez már nem a politikai ízlés kérdése.
Ez már nem „kinek szimpatikus Orbán, kinek nem”.
Ez történelmi felelősség.
Ez már nem a politikai ízlés kérdése.
Ez már nem „kinek szimpatikus Orbán, kinek nem”.
Ez történelmi felelősség.
Most már pártzászlók, programok se kellenek, hanem társadalmi minimumra van szükség. Cselekvő közösség kell, amelyik felismeri: az ország nem adható bérbe! Nem adhatsz el védelmi ipart egy baráti körnek, miközben nemzeti érdekről prédikálsz!
Ez nem a tüntetés ideje.
Ez a rendszerbírálat ideje.
Ez közös fellépés ideje.
Ez a pillanat, amikor nem hazamenni kell a végén, hanem ott maradni, kitartani, és kimondani:
ELÉG VOLT!
Ez a rendszerbírálat ideje.
Ez közös fellépés ideje.
Ez a pillanat, amikor nem hazamenni kell a végén, hanem ott maradni, kitartani, és kimondani:
ELÉG VOLT!
Mit is mondott Bayer Zsolt?
A rendszer házi-tahója, a szócső, akinek bármilyen kijelentését boldogan tűri a hatalom, egyszer azt mondta:
„Ha taknyukon és vérükön kell kirángatni őket, akkor taknyukon és vérükön.”
Csak kérdezem:
Ez lenne a közéleti mérce? Ez a színvonal?
És vajon mit mondana Bayer, ha ezt egyszer valaki rá és a rendszerére olvasná rá, ugyanilyen nyelvezettel, ugyanilyen erővel?
Nem, mi nem ezt mondjuk.
Mi csak emlékeztetjük az elvtársakat.
Ők vezették be ezt a nyelvet.
Most ideje, hogy megértsék: nem maradhatnak következmények nélkül.
A rendszer házi-tahója, a szócső, akinek bármilyen kijelentését boldogan tűri a hatalom, egyszer azt mondta:
„Ha taknyukon és vérükön kell kirángatni őket, akkor taknyukon és vérükön.”
Csak kérdezem:
Ez lenne a közéleti mérce? Ez a színvonal?
És vajon mit mondana Bayer, ha ezt egyszer valaki rá és a rendszerére olvasná rá, ugyanilyen nyelvezettel, ugyanilyen erővel?
Nem, mi nem ezt mondjuk.
Mi csak emlékeztetjük az elvtársakat.
Ők vezették be ezt a nyelvet.
Most ideje, hogy megértsék: nem maradhatnak következmények nélkül.
TALPRA MAGYAR, de most komolyan!
Nem ünnepi vers kell, nem Himnusz, nem tavaszi szél.
Most Petőfi kell!
"Talpra magyar" kell!
És talpon is maradni kell!
Nem romantikus pátosz, hanem szívós, polgári ellenállás!
Az utcán, a bíróságon, a médiában, a munkahelyeken, az iskolákban.
Mindenhol, ahol még van bátorság kimondani: ez nem egy szabad ország.
De lehetne.
És lehet is, ha most nem csak beszélünk róla, hanem el is kezdjük, mert bizony eljött az idő, a cselekvés ideje!
Nem ünnepi vers kell, nem Himnusz, nem tavaszi szél.
Most Petőfi kell!
"Talpra magyar" kell!
És talpon is maradni kell!
Nem romantikus pátosz, hanem szívós, polgári ellenállás!
Az utcán, a bíróságon, a médiában, a munkahelyeken, az iskolákban.
Mindenhol, ahol még van bátorság kimondani: ez nem egy szabad ország.
De lehetne.
És lehet is, ha most nem csak beszélünk róla, hanem el is kezdjük, mert bizony eljött az idő, a cselekvés ideje!
A szlogen pedig már:
ELÉG VOLT!
TALPRA MAGYAR!
ITT AZ IDŐ!
ELÉG VOLT!
TALPRA MAGYAR!
ITT AZ IDŐ!
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)