2019. február 28., csütörtök

MÍG A RENDSZER SZÉT NEM ESIK, AVAGY MENNYIRE POLGÁRI A KORMÁNY KARAKTERE

MAGYAR HANG
Szerző: BOD PÉTER ÁKOS
2019.02.28.


Mivel immár negyedszerre kormányoz Orbán Viktor, kellő ismeretünk lehetne arról, hogy melyek a nézetei, értékei és céljai a társadalmi élet egy fontos területét, a gazdaságot illetően. Vagyis: milyen az orbáni gazdaságpolitika? Nem a megnevezés a döntő, mert a különféle besorolások (neoliberális, baloldali keynesiánus, monetarista, kínálati oldali, keresztényszociális) igen pontatlanul írják le egy adott kabinet tényleges gyakorlatát, amelyben mindig keveredik a helyzetre, a kényszerekre való reagálás a belső, valódi célokkal. Az sem sokat segítene, ha a hivatalos önmeghatározásból indulnánk ki. A pártok, kormányok általában jól csengő elnevezést használnak az éppen követett politikájukra, ám a valóság lehet nagyon más, sőt láttunk olyan rezsimeket is, amelyek a fennkölt szlogenek ellentétét cselekedték.

Egyáltalán, kell-e nevet adni a gyereknek? Persze hogy kell. Az üzleti elemzők, kis- és nagybefektetők, a szociális partnerek és a tudatosan politizáló (megengedem, a szavazók között kisebbségben lévő) választópolgárok szeretnék tudni, hogy melyek a motívumai és valódi törekvései az adott politikai erőnek; a napi kormányzati gyakorlat mögött van-e, és ha van, mi a belső tartalom. Tartós és markáns gazdaságpolitikai irányváltás általában átfogó nézetrendbeli fordulat részeként szokott bekövetkezni. Így amikor Nagy-Britanniában Margaret Thatcher meghirdette a kisebb államháztartás és az erősebb piaci verseny politikáját, azt nagyon világosan az állami kötöttségekkel szembeni és a gazdasági szabadság melletti értékválasztáshoz kötötte már a választások előtt.

Vehetünk hazai példát is. Az antalli kormányzás a szabadság és a tulajdon választási ígéretével indult, a kormányprogram a szociális piacgazdasági irányzathoz illeszkedett. És valóban az örökölt gazdaság rendszer decentralizálását, deregulálását, az állami tulajdon magánosítását, a szociális piacgazdasági intézményrend kiépítését tartotta fő feladatának. A sors aztán úgy hozta, hogy az átalakulással járó mély krízis közepette a kormány erejének felét a válságkezelés kötötte le. Ettől azért akkor és utólag is érzékelhető volt a polgári kormány gazdaságpolitikai karaktere. Valaki támogatta vagy sem, de azt kiérezhette az időszak egymásra torlódó eseményeiből, hogy Antall József milyen Magyarországot épít, építene, és hol látja hazánk helyét a világ nagy politikai és szellemi áramlataiban.

Azt már nehezebb megmondani, hogy milyen volt a Horn-kormányé. A szocialisták jóléti politikával kampányoltak, majd hatalomra jutva rövid sodródás után keményen megszorító, sokak szerint neoliberális ihletésű stabilizációs csomagot alkalmaztak. A helyzet bonyolultságát mutatja, hogy a névlegesen baloldali kormánypárt zöme lelkesen támogatta a Bokros-csomagot („I love Lajos” feliratú pólókat láthattunk), míg a parlamenti ellenzék elvetette, sőt a liberális gazdaság- és társadalompolitikai eredetű Fidesz későbbi gazdaságpolitikáját részben a Bokros-csomag tagadására építette fel...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése