TRUMP ÉS KIM DZSONG UN: IRRACIONÁLIS ŐRÜLTEK VAGY SZÁMÍTÓ REÁLPOLITIKUSOK?

MÉRCE
Szerző: JÁVOR BENEDEK
2018.06.14.

Kim Dzsong Un és Donald Trump szingapúri találkozóját sokan két szeszélyes vezető jóformán előkészítés nélküli találkozójaként aposztrofálják világszerte, váratlan, kiszámíthatatlan eseményként utalva a megbeszélésre, amelynek utóélete, következményei is hasonlóan kiszámíthatatlanok. Az utóbbi állításon nincs nagyon mit vitatni, azonban felvetném a lehetőségét annak, hogy a találkozó nagyon is racionális, logikus megfontolásokból jött létre. Két, a hagyományos szabályokat ugyan felrúgó, de tudatos vezető érdekeinek egybeeséséről lehet szó, ami mögött egy nukleáris baleset és a világgazdaság átrendeződése áll.

Egy baleset, ami mindent átírt?

Észak-Korea váratlan pálfordulása a nukleáris fenyegetőzés felől a teljes nukleáris leszerelés irányába nem feltétlenül valamiféle megvilágosodás következménye. Tavaly szeptemberben Phenjan történetének legnagyobb méretű kísérleti robbantását hajtotta végre az ország észak-keleti csücskében (a kínai határtól 100 kilométerre) elhelyezkedő Mantap-hegyi telepen. Ezt követően kínai kutatók olyan szeizmológiai jeleket észleltek, amelyek alapján azt feltételezik, hogy a kísérleti telep részlegesen vagy teljesen összeomlott, és nagy valószínűséggel használhatatlanná vált. Az eredményeket a kínaiak április végén publikálták. Ez azt jelentheti, hogy Észak-Korea tavaly szeptember óta elvesztette a legfontosabb ütőkártyát, nukleáris programjának folytatását, ami kifelé zsarolási potenciált biztosított neki nemzetközi kapcsolataiban.

A telep elvesztése kellő ok lehet arra, hogy az észak-koreai kormány új külpolitikai stratégiát kovácsoljon. Erre utal az is, hogy az információ áprilisi nyilvánosságra kerülésére, amikorra nyilvánvalóvá vált, hogy nem fogják tudni fenntartani a nukleáris hatalom látszatának blöffjét, Kim Dzsong Un azonnal reagált.

Az észak-koreai diktátor hirtelen nyitottá vált a nukleáris kísérletek felhagyására, a leszerelés végigvitelére, kezdeményezőként lépett fel, mielőtt a globális diplomáciai piacon beáraznák a nukleáris ütőerő elvesztését, vagy legalábbis fejlesztésének képességét.

Ezáltal ugyanis országa pontosan akkora súlyt kapna, mint bármelyik másik szegény, elszigetelt, gazdasági és politikai jelentőség nélküli diktatorikus rezsim. Azaz nem sokat. Ebben a helyzetben Kim számára az előremenekülés lehet az egyetlen, nagyon is racionális, reálpolitikusi út, amellyel a helyzetből a lehető legkisebb veszteséggel kerülhet ki. Hogy hogyan folytatja, az persze nyitott kérdés. Észak-Korea ettől még egy emberi jogokat elnyomó, szélsőségesen diktatorikus rezsim marad, de az, hogy az elmúlt másfél hónap gesztusai, külpolitikai lépései egy kiszámíthatatlan, szeszélyes vezető pillanatnyi hangulatát tükröznék, nem szükségképpen az egyetlen magyarázat. Nagyon is kiszámítható, racionális megfontolások is húzódhatnak mögötte...

ITT OLVASHATÓ