2018. szeptember 23., vasárnap

JOGÁLLAM, MENEKÜLTÜGY ÉS AZ ELLENZÉK - VÁLASZ JÁMBOR ANDRÁSNAK ÉS UNGÁR PÉTERNEK

MÉRCE
Szerző:  MISETICS BÁLINT
2018.09.23.


Egy hete megjelent cikkében Jámbor András amellett érvelt, hogy a politikai gyakorlatnak – közelebbről a magyarországi „ellenzéknek” – egyaránt feladata azoknak az értékeknek a kijelölése, amelyek védelméért és érvényre juttatásáért érdemes küzdenünk; annak meghatározása, hogy miként tudjuk ezt a küzdelmet eredményesen megvívni; továbbá az eredményes küzdelemhez szükséges intézmények és erőforrások megszervezése.

Ezzel minden további nélkül egyet tudok érteni.

Ezért sem tudom mire vélni, hogy ezt Jámbor András éppen velem – és Ungár Péterrel – vitatkozva gondolta elmondani.

Retorikai szempontból értem persze: egyébiránt helyeslendő álláspontja még inkább meggyőzőnek hat annak az ellentétpárnak a szintéziseként, amelyben egyikünk az igazságosság mellett a „right against might” gandhiánus elve szerint, viszont a siker reménye nélkül felszólaló moralizáló széplélek, másikunk pedig a „macchiavelliánus” taktikus szerepét kapja, aki az erkölcsi értékeken átgyalogolva igyekszik érvényesíteni a hatalomgyakorlássá redukált politikai érdekeit. Jó kép, csak az idézett írásaink nem támasztják alá.

A hivatkozott – az Európai Parlament magyarországi helyzetről szóló jelentése kapcsán írt – cikkem témája nem az volt, hogy általában mi volna az ellenzék kívánatos stratégiája. Arra a jól körülhatárolt kérdésre kerestem a választ, hogy helyes-e megszavazni, pontosabban helyes-e nem megszavazni a fenti jelentést – közelebbről pedig elsősorban azzal foglalkoztam, hogy a jelentés elfogadása ellen az LMP és az MSZP politikusai által felhozott érvek kiállják-e a logikus érvelés próbáját...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.