"PARRAGI ÚR KÖZVESZÉLYESSÉ VÁLT, TEHÁT MEG FOGJUK FÉKEZNI"

MAGYAR HANG / KULTÚRA
Szerző: PETHŐ TIBOR
2019.02.06.

A Magyar Nemzet 1945 és 1949 közötti, valamint ötvenes évekbeli története kevéssé ismert. Eltörpül a közvetlen előtte volt hőskorszak, az alapítástól az 1944. márciusi betiltásig tartó közel hat esztendő mellett. Pedig a háború utáni újság munkatársainak egyáltalán nincs semmi szégyellnivalója, hiszen a szűk három koalíciós év szellemiségében egyenes folytatása volt a háború előtti időknek. (Akkor is, ha az újság egy jogfolytonossági vita miatt a régi évfolyamszámozást nem használhatta, és az alapító, Pethő Sándor nevét sem tüntethette fel a címbetűk alatt.) A háború után a Magyar Nemzet persze – akár a többi napilap – jóval kisebb terjedelemben látott napvilágot, a hétköznapok egy részében csupán négy oldalon, az oldalak egy részét a szerkesztőség önfenntartását biztosítandó a hirdetéseknek engedte át. A régi szellemiség továbbélését elsősorban a kiemelkedően tehetséges publicista, Parragi György írásaiban fedezhette fel az olvasó.

Nácik, kommunisták ellen

Parragi 1938-ban Pethő Sándor hívására lépett az induló Magyar Nemzet munkatársainak sorába: „A fiatal keresztény újságírás egyik legnagyobb ígérete”-ként mutatta be a lap első száma. A keresztény jelző esetében nem csupán a korra jellemző, a megbízhatóságot igazoló általános fordulat. A Sopron vármegye felelős szerkesztői posztjáról érkező, nagy munkabírású hírlapíró ugyanis egyike volt azoknak a fiataloknak, akik hívő katolikusként a modern keresztényszocialista-kereszténydemokrata politika hazai alapjait kívánták megvetni.

Parragi valóságos újságírófenomén volt, aki hatalmas lexikális tudással történelmi-világpolitikai összefüggésekbe helyezte a hazai közélet kérdéseit is. Emellett rendkívül termékeny szerző: maga Pethő Sándor főszerkesztőségének szűk két éve alatt közel száz vezércikket írt. Nyomába csupán Parragi ért ugyanabban az időszakban 78 vezércikkel. Fizikai inzultus is érte, amelyből náciellenes írásainak erejére következtethetünk. 1943 januárjában a hatalmas termetű, szélsőjobboldali grafikus, Szennik György (utóbb a kommunista rendszer által felkarolt művész) a szerkesztőségben ököllel támadt az alacsony növésű, kövérkés Parragira, egy Imrédy-párti gyűlésről szóló riportja miatt...

ITT OLVASHATÓ