2019. május 16., csütörtök

EMLÉKBESZÉD BIBÓ ISTVÁN FELETT

ÉLET ÉS IRODALOM / PUBLICISZTIKA
Szerző: KENEDI JÁNOS
2019.05.10.


...Az 1848-as forradalom leverését követte az a szociológiai átváltozás, hogy a Nyugat-Európa felé tájékozódó, szakszerű értelmiség helyét – írja Bibó – „felváltotta az úriember rétege. (...) A magyar – úriember-értelmiséget óriási megrázkódtatásként [érte] az 1919. évi proletárforradalom. Csak egy olyan réteg, amely a munkásság társadalmi fejlődésével és problémáival szemben tökéletes ismeretlenségbe élt, volt képes a proletárforradalmat egész egyszerűen Isten és haza ellen törő zsidók összeesküvésének felfogni és így megmagyarázni próbálni. Ebből a megrázkódtatásból született meg többek között az ellenforradalom s az a szerep, melyet ebben az ellenforradalomban a magyar értelmiség vitt. Az azonos félelmekben élő polgári elemekkel való összekapcsolódást fejezi ki az úriember új neve: keresztény középosztály.
*
Ilyen középosztályt igyekszik összetákolni a NER, s nemzetállami keretbe erőltetni és száműzni az 1988 és 1990 közötti rendszerváltás fő eredményét, a politikai szövetségen alapuló, demokratikus államot. A NER nemcsak pusztít – egyetemeket, tankönyveket, mi több, a Magyar Tudományos Akadémiát –, de alapít is, például a Magyarságkutató Intézetet. Bibó István nem helytelenítette ezt a tudományágat, de kritikai fenntartással élt. Az ősmagyar keleti orientációt célzó eredetkutatást ugyan puszta „köldöknézésnek” tartotta, de elkülönítette a kutatásra, tanításra méltatlan tárgyakat az arra alkalmasoktól. „Felkutathatjuk a magyar népi zenét, a népi játékokat, a népi viseleteket, a népi jogszokásokat: a kutatások eredményéből nem következik magától értetődően, hogy mindezeknek a fenntartása és ápolása egyben a magyar kultúra megújulását és megerősödését is jelenti. A tudomány szempontjából egy népdal épp olyan érdekes, mint egy ruhadarab, egy játék vagy egy jogszokás; a kultúra jövendője szempontjából esetleg kiderülhet, hogy a népdal értékes, a játék kevésbé, a viselet csak igen határozott korlátozásokkal, a jogszokás fennmaradása pedig egyenesen kártékony lehet. Minden eddigi ún. magyarságtudományi kutatásnak az volt a tehertétele, hogy ezt a két szempontot nem választotta mindig világosan széjjel. Ez egyrészt korrumpálta, hátsó gondolatokkal terhelte meg a tudományos kutatást, másrészt meghamisította a közösségi kulturális kérdések helyes látását, s igen kártékony érdekeket engedett érvényesülni »a parasztság ősi, romlatlan állapotában való megtartása« jegyében. (...) Ennek az egész problémának a félresiklása talán sehol sem fenyeget annyira, mint éppen Magyarországon. A tőlünk nyugatra élő közép-európai népek parasztsága ugyanis a polgárosodás bizonyos fokára eljutott, a Balkánon viszont a vékony uralkodó réteg uralmának megdőlése után a parasztság valóban a megújulás forrásává vált nem azzal, hogy a maga ősi zártságát őrizte, hanem oly módon, hogy értelmiség, munkásság és minden egyéb belőle nőtt ki…”...


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése