Szerző: ÉS
2019.05.10.
P U B L I C I S Z T I K A
Váncsa István: Valami Amerika
Miniszterelnök urunk, ha Isten is úgy akarja, jövő hétfőn Amerikába megy. Az előző mondatban rejlő bizonytalanságot valószínűleg magyaráznunk se kell. Március végén például Angolába utazott volna, ám azt a látogatást a meghívók lemondták. Állítólag azért, mert közben rájöttek, hogy miniszterelnök urunk semmibe veszi a kisebbségek és a menekültek jogait, a sajtószabadságot felszámolta, a bíróságok függetlenségét pedig beszántani iparkodik. Sokáig töprengtek, de a kép végül csak-csak összeállt. Nem vagyunk egyformák, van, akinek gyorsan jár az esze, van, akinek lassabban. Niels Bohr állítólag az utóbbi csoportba tartozott, viszont amikor sikerült valamely problémának a végére jutnia, akkor azt olyan mélységben és annyira újszerűen fogta föl, mint rajta kívül senki más. Miniszterelnök urunk meghívásáról a Trump-adminisztráció egy hete még csak gondolkodott, legalábbis a Foreign Policy május elsejei keltezésű cikke szerint. Közben az időpontot egyeztették, de nem kizárt, hogy a Trump-adminisztráció még a jövő héten is gondolkodni fog.
A tét nagy, hiszen a glóbusz első számú hatalmasságai ülnek vagy nem ülnek le tárgyalni egymással, az emberiség jövője ezen áll vagy bukik. Trump „a legmagasabb világi hely”, ezt maga Orbán mondta két évvel ezelőtt a Lámfalussy-konferencián. Az elnök szinte még hivatalba se lépett, de miniszterelnök urunk már mindent tudott róla, világtörténelmi, sőt üdvtörténeti jelentőségével is tisztában volt, és percig se habozott ezeket az ismereteket az örvendező publikummal megosztani. Ami pedig őt magát, Orbán Viktort illeti, vele kapcsolatban a kételynek árnya se bukkanhat föl. Európa erős embere ő, ahogy ezt a leghitelesebb hírforrások már több alkalommal a tudtunkra adták, legutóbb például a Magyar Nemzet: „a magyar miniszterelnök ma már a világpolitika [...] egyik meghatározó szereplőjévé vált [...] Egyre többen Európa egyik erős embereként tekintenek Orbán Viktorra”. Hasonlóan vélekedik Deák Dániel, a XXI. Század Intézet vezető elemzője is: Trump „Európa erős embereként tekint Orbán Viktorra, és a kevés komolyan vehető európai vezetők egyikének tartja”.
Molnár Erzsébet: Kék vér
Kenesei István: Küldetéses vétó
Az MTA közgyűlése után
Gadó Gábor: Cenzúra nélkül
Weiss János: Élet és mű, mű és élet
A kilencvenéves Heller Ágnes köszöntése
Kovács Zoltán: Félárú
Mártonffy Marcell: Párhuzamos pápák
Egyidejűség és korszakváltás
Ha egy nyugalmazott pápa (papa emeritus) megtöri a hallgatást, amelyet visszalépésekor ígért, és véleményét az egyházban zajló folyamatokról a nyilvánosság elé tárja, könnyen az ellenpápa szerepében találhatja magát, ha akarja, ha nem. S ha ő maga nem akarná, akadnak bőven olyanok, akiknek kapóra jön egy saját pápa mint megfellebbezhetetlen tekintély és hivatkozási alap: mint maga az időlegesen háttérbe szorult, de el nem némítható igazság a hivatalban lévő utód tévelygéseivel szemközt.
Kenedi János: Emlékbeszéd Bibó István felett
Láng Zsolt: Hasonlatok Kornisra
Kornis Mihály 70 éves
Böcskei Balázs: EP-kampány 2019
Mire zizzennek az ellenzéki szavazók?
A politikatudomány nemzetközi szakirodalma visszatérően foglalkozik azzal a kérdéssel, hogy az európai parlamenti választások alkalmával milyen területek és témák azok, amelyek egy-egy választás alkalmával mobilizálják a választókat. Másképpen fogalmazva, úgy is felvetődik a kérdés, hogy az európai tematika domináljon, vagy inkább belpolitikai hangoltságú legyen a kampány. Az EP-voksolás esetében ugyanis úgynevezett másodrendű választásról beszélünk. Ilyen alkalommal például a pártok kevesebb erőforrást mozgósítanak, továbbá magának a választásnak sincs olyan hatása, ami a kormányzati politika korrekciójával járna.
Győri Lóránt–Krekó Péter:
Mártonffy Marcell: Párhuzamos pápák
Egyidejűség és korszakváltás
Ha egy nyugalmazott pápa (papa emeritus) megtöri a hallgatást, amelyet visszalépésekor ígért, és véleményét az egyházban zajló folyamatokról a nyilvánosság elé tárja, könnyen az ellenpápa szerepében találhatja magát, ha akarja, ha nem. S ha ő maga nem akarná, akadnak bőven olyanok, akiknek kapóra jön egy saját pápa mint megfellebbezhetetlen tekintély és hivatkozási alap: mint maga az időlegesen háttérbe szorult, de el nem némítható igazság a hivatalban lévő utód tévelygéseivel szemközt.
Kenedi János: Emlékbeszéd Bibó István felett
Láng Zsolt: Hasonlatok Kornisra
Kornis Mihály 70 éves
Böcskei Balázs: EP-kampány 2019
Mire zizzennek az ellenzéki szavazók?
A politikatudomány nemzetközi szakirodalma visszatérően foglalkozik azzal a kérdéssel, hogy az európai parlamenti választások alkalmával milyen területek és témák azok, amelyek egy-egy választás alkalmával mobilizálják a választókat. Másképpen fogalmazva, úgy is felvetődik a kérdés, hogy az európai tematika domináljon, vagy inkább belpolitikai hangoltságú legyen a kampány. Az EP-voksolás esetében ugyanis úgynevezett másodrendű választásról beszélünk. Ilyen alkalommal például a pártok kevesebb erőforrást mozgósítanak, továbbá magának a választásnak sincs olyan hatása, ami a kormányzati politika korrekciójával járna.
Győri Lóránt–Krekó Péter:
Az orosz „fortélyos hatalom” felemelkedése az információs térben
Avagy hogyan manipulálja a Kreml legmélyebb félelmeinket, identitásunkat és politikai rendszereink gyengeségét Kelet-Közép-Európában
Noha a Kreml és Oroszország külföldi választásokat befolyásoló képességéről, az Ukrajnában és másutt is bevetett orosz propagandáról, kiberhadviselésről, hekkelésekről rengeteg szó esett a magyar és nemzetközi médiában, viszonylag keveset tudunk arról, hogy a viharos közös múlttal terhelt posztkommunista országokban (és persze nem csak ott) miért és hogyan működhet a korábbi szovjet propaganda felfogását és részben eszközeit átvevő XXI. századi befolyásolási kísérlet. A Political Capital két kutatása Oroszország percepcióját, illetve a Kremlnek a magyar és a kelet-közép-európai nyilvánosságot befolyásoló képességét, a háttérben meghúzódó okokat és a manipulációval szembeni immunitásunkat vizsgálta.
Hegyi Iván: Régi szép mellélövések
Ma, amikor azon kellene örvendezni, hogy az úgynevezett első osztály átlag nézőszáma – a huszonegyedik századi magyar viszonyokhoz képest feltűnő ferencvárosi látogatottság nyomán – a bűvös háromezer fölé emelkedett, nehéz belekötni a múltba. Elvégre a 3119-es középérték buzgó ünneplése közben az embernek eszébe jut, hogy hatvannégyben vagy hetvenkettőben olyan csapások váltottak ki éles kritikát és össznépi csalódást, mint az Európa-bajnokságon elért harmadik, illetve negyedik helyezés. Ám a háromezres abszurd nem áll egyedül: a hazai labdarúgás története még a mostaninál összehasonlíthatatlanul szebb korokban is bizarr elemek sorát tartalmazta. Azzal a meghatározó különbséggel, hogy hazánkban hosszú évtizedekig volt futball, méghozzá világszínvonalú.
Földvári Zsuzsa: Osztrák belháború az uniós mandátumokért
Beindult az uniós választási kampány Ausztriában. A csodagyerek kereszténydemokrata kancellár pártjától győzelem várható. Az uniót tagadó szélsőjobboldal heccháborút kezdett, a szociáldemokraták a fogyatkozó szociális vívmányok védelmét hirdetik.
Szüdi János: Nem, nem, soha!
Avagy hogyan manipulálja a Kreml legmélyebb félelmeinket, identitásunkat és politikai rendszereink gyengeségét Kelet-Közép-Európában
Noha a Kreml és Oroszország külföldi választásokat befolyásoló képességéről, az Ukrajnában és másutt is bevetett orosz propagandáról, kiberhadviselésről, hekkelésekről rengeteg szó esett a magyar és nemzetközi médiában, viszonylag keveset tudunk arról, hogy a viharos közös múlttal terhelt posztkommunista országokban (és persze nem csak ott) miért és hogyan működhet a korábbi szovjet propaganda felfogását és részben eszközeit átvevő XXI. századi befolyásolási kísérlet. A Political Capital két kutatása Oroszország percepcióját, illetve a Kremlnek a magyar és a kelet-közép-európai nyilvánosságot befolyásoló képességét, a háttérben meghúzódó okokat és a manipulációval szembeni immunitásunkat vizsgálta.
Hegyi Iván: Régi szép mellélövések
Ma, amikor azon kellene örvendezni, hogy az úgynevezett első osztály átlag nézőszáma – a huszonegyedik századi magyar viszonyokhoz képest feltűnő ferencvárosi látogatottság nyomán – a bűvös háromezer fölé emelkedett, nehéz belekötni a múltba. Elvégre a 3119-es középérték buzgó ünneplése közben az embernek eszébe jut, hogy hatvannégyben vagy hetvenkettőben olyan csapások váltottak ki éles kritikát és össznépi csalódást, mint az Európa-bajnokságon elért harmadik, illetve negyedik helyezés. Ám a háromezres abszurd nem áll egyedül: a hazai labdarúgás története még a mostaninál összehasonlíthatatlanul szebb korokban is bizarr elemek sorát tartalmazta. Azzal a meghatározó különbséggel, hogy hazánkban hosszú évtizedekig volt futball, méghozzá világszínvonalú.
Földvári Zsuzsa: Osztrák belháború az uniós mandátumokért
Beindult az uniós választási kampány Ausztriában. A csodagyerek kereszténydemokrata kancellár pártjától győzelem várható. Az uniót tagadó szélsőjobboldal heccháborút kezdett, a szociáldemokraták a fogyatkozó szociális vívmányok védelmét hirdetik.
Szüdi János: Nem, nem, soha!
V I S S Z H A N G
Barkóczi András: Apuka szarvashibái
Racsmány Mihály: Rend a lelke
P Á R A T L A N
A. G. úr: A BÚZATENGER KÖVETKEZIK?
aha: BIZONYTALANSÁG
Bojti: KI A MAGYAR?
Győri László: SOHA MÁR!
trepljov: KÖZÉRDEKŰ
MCs: NEM LESZÜNK GYARMAT!
pá-ti-: MAGASBA!
Róna György: ÖVEZETEK
(celebrálta Nyerges András): HETI TEXTUS
Szikszai Károly: BRIGÁDNAPLÓ
(celebrálta Nyerges András): HETI TEXTUS
Szikszai Károly: BRIGÁDNAPLÓ
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.