2019. augusztus 3., szombat

SEINE KÄMPFE

ÉLET ÉS IRODALOM / PUBLICISZTIKA
Szerző: VÁNCSA ISTVÁN
2019.08.02. 



...ne ábrándozzunk, hiszen a csúcs még hátra van. Azt mondta kormányzó urunk, hogy a kiépült nemzeti rendszer elfogadottságának nemzetközi megkérdőjelezését célzó támadásokat is vissza kellett ver­nie, és ez már csakugyan súlyos, de van rá magyarázat. Aki a nagy nyilvánosság előtt évtizedeken át rendszeresen és céltudatosan hülye­ségeket beszél, az egy idő után végképp elveszti a fonalat. Foglalkozá­si ártalom, mint padlóburkolóknál a praepatelláris bursitis. Együtt kell élni vele.

„Magyarországon [...] létrejött egy illiberális állam és egy valódi államelméleti, politikaelméleti modell, egy sajátos, kereszténydemok­rata állam”, mondta még kormányzó urunk ugyanott. Tehát Magyaror­szágon szerinte két állam működik, egy illiberális és egy keresztényde­mokrata. Hogy ennek a két államnak hány kormánya van, és élükön hány Orbán Viktor vívja soha véget nem érő harcait, arról nem beszélt, de mindegy is. Mondhat bármit, hallgatósága rezzenetlen arccal néz maga elé, az ország népe dettó. Huang-ti császár föld alatti agyaghad­serege Bas­tille‑t ostromló, őrjöngő tömeg mihozzánk képest, és evvel még nem is mondtunk sokat. Hogy mitől vagyunk ennyire higgadtak, az nem világos, mindamellett az említett kutatási eredmény valamics­két segít.

Arra a kérdésre, hogy mit jelent az ön számára a demokrácia, a sajtószabadságot csak a válaszolók öt százaléka említette. Öt százalék. És ez még istenes, mert a joguralom vagy jogállamiság vagy törvé­nyesség fogalma a demokráciával csak a válaszolók kettő százaléka szerint kapcsolódik össze. Száz emberből tehát csupán kettőt érdekel, hogy a mindennapi életet a nép választott képviselői által hozott, írás­ba foglalt és bárki által megismerhető törvények szabályozzák-e, vagy egy dúlt keblű bőszmagyar aktuális hangulatai. Ha viszont már ennek sincs jelentősége, akkor van-e vajon bármi is, amit kormányzó urunk ténykedésében kifogásolhatunk? Nincs ilyen, ergo ha kormányzó urunk nem az, akinek mondja magát, hanem Saint-Ger­main halhatatlan gróf­ja, ak­kor a világ végéig a nya­kunkon marad.

A demokrácia mibenlétét illetően tehát vannak bizonytalanságok, evvel együtt a többség úgy gondolja, hogy ez az izé, amiről nem iga­zán tudni, micsoda, minden más politikai rendszernél helyénvalóbb. Csak a biztonság kedvéért jegyzem meg, hogy a demokrácia mibenlé­tét illetően már Periklész korában is voltak bizonytalanságok, lásd evvel kapcsolatba Thuküdidészt, ám ettől függetlenül bizonyos művelt­ségi szint fölött azóta is azt szokás gondolni, hogy a lehetséges politi­kai rendszerek legjobbika. (Kivételt képez e tekintetben kormány­zó urunk, ő autonóm szellem, másképp gondolkodik, másképp cselek­szik, és nem is tagadja. Vagy legalábbis nem nagyon.) Magyarorszá­gon a nyolc általánost vagy kevesebbet végzetteknek mindössze a negyven­négy százaléka vélekedik a demokráciáról pozitívan, a felsőfo­kú vég­zett­ségűeknek viszont hetvennégy százaléka, de már a szak­munká­soknak is több mint fele. Ha tehát nem igazán értenénk, mért akadá­lyozza nemzeti kormányunk, hogy iskolába járjon a gyerek, gon­doljunk erre az egyszerű képletre.

Aki tanul, elfajzik.

Sokat tünődik s ily ember veszélyes, mondja Caesar Shake­speare-nél, és mennyire igaza van. Ami még fontosabb, a demokrácia magyarországi állapotá­tól legkevésbé a harminc alattiak vannak elra­gad­tatva, és persze azon be­lül legeslegkevésbé a diplomások. Ők már nem arra vágynak, hogy a gyerekeik az egyetemet végezzék külföldön, hanem arra, hogy az óvo­dát is. Itthon az öregek maradnak, és azok, akik a világ jobbik felén se­hogy se találnak munkát. Termelünk krump­lit a ház körül, tartunk kecskét, részt veszünk a nemzeti konzultáció­kon, azt még az ellenzéki szavazók is szeretik. Kitölt, borítékol, postára ad. Fontosnak érzi magát.

Nagyjából mint a hatvanas évek dereka táján. Csak szarabb lesz valamivel.



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése