A MUNKAPIACI KIREKESZTÉS KORSZAKÁBAN ÉLÜNK

TABUNYITOGATÓ BLOG
Szerzők: Fehér Boróka, Tatár Babett, Vida Judith 
2017.04.01.

Az alacsony foglalkoztatás korszakos jellemzője a rendszerváltást követő évtizedeknek, olyannyira, hogy ezt az időszakot a munkapiaci kirekesztés korszakának is nevezhetjük Magyarországon, és eltérő mértékben a régió többi országában is. Az EU országok között egyértelműen Magyarországon a legrosszabb a foglalkoztatási helyzet, és nem kétséges, hogy a rendkívül alacsony foglalkoztatás a magyar társadalom mag-problémája.

A kelet európai országokat 1989 előtt teljes- és kényszerfoglalkoztatás jellemezte. A bürokratikus elvek szerint irányított, sokáig extenzív gazdaságok évtizedeken keresztül korlátlanul igényelték a munkaerőt, mint ahogyan minden egyéb erőforrást is. A legális munkahely nemcsak számos ellátás feltétele volt, de a munkátlanságot a rendszer kriminalizálta és hatóságilag üldözte. Az alulképzett munkaerő utánpótlásához fűződő ágazati érdekek dominanciája, és ennek következményeként a mesterséges alulképzés, a középiskolai és a felsőoktatási keretszámok alacsony szinten tartása néhány évtizedes időintervallumban súlyos társadalmi csapdának bizonyult.

A szocialista gazdasági rendszer mind gazdaságilag, mind politikailag fenntarthatatlanná vált a ’80-as évtized végére, és a rendszerváltást követően néhány év alatt összeomlott a korábbi teljes foglalkoztatottság. Ráadásul a poszt-szocialista régióban összehasonlíthatatlanul szegényebb, részben súlyos eladósodottsággal és makrogazdasági egyensúlyi zavarokkal küzdő országoknak kellett valahogyan kezelniük a foglalkoztatási krízist, mint egy-másfél évtizeddel korábban Nyugat-Európában.

Politikai értelemben a foglalkoztatási válság ideiglenes, átmeneti jellegéhez történő ragaszkodás bizonyos fokig fétis lett, mert senki sem mondhatta ki, hogy az alacsony foglalkoztatás a belátható jövőben alacsony szinten marad. A tartósan alacsony foglalkoztatás kikezdte a poszt-szocialista demokráciák legitimitását, mert nyilvánvaló volt, hogy ilyen mérvű munkapiaci kirekesztés nem gazdasági vagy államháztartási, hanem mindenekelőtt társadalmi integrációs probléma. Ebből adódóan azt a kérdést is csak korlátozottan lehetett politikai viták tárgyává tenni, hogy vajon miféle gazdaság- és társadalompolitika lehet képes lényegesen bővíteni a munkahelyek számát, vagy azok számát, akiknek van esélyük arra, hogy munkát kaphassanak...

ITT OLVASHATÓ