Szerző: BARTUS LÁSZLÓ
2018.09.16.
Iványi Gábor civilként és egyházi vezetőként részt vehet bármilyen ellenzéki tüntetésen, és amúgy is bűnös mulasztás, hogy a “keresztény” nevet istengyalázó módon magára aggató Orbán-rezsimmel szemben nem mutatják fel a közéletben levő egyetlen keresztény lelkészt és egyházi vezetőt, aki a bibliai normákat képviseli és a krisztusi természetet bemutatja.
Az MSZP-ről azért nem érdemes beszélni, mert ez a párt nem tudja, hol van, nem tudja, kicsoda, saját magával sincs tisztában, a belső viszonyait sem látja át. Érdektelen az, mit mondanak, mert olyanok, mint egy filmgyári díszlet, amit lehet ide-oda tologatni, de nem jó semmire, csak porosodik a sarokban. Beszéljünk a lényegről, amit Gyurcsány Ferenc a lelkiismerettől gyötörve felvetett.
Bevallotta: az ellenzéki pártok olyanok a parlamentben, mint Orbán kalapján a pávatoll. A parlamenti ellenzéki politizálásnak nincs értelme, és sehova nem vezet. Bevallotta, hogy a közvetett demokrácia nem működik, mert a szavazók jogait nem képesek képviselni, mert semmiféle eszközük nincs ehhez. Üzent a választóknak, ne reménykedjenek, ne bízzanak abban, hogy majd ők képviselik az érdekeiket, mert erre semmiféle lehetőségük nincs.
Felmerül a kérdés, ha a parlamentben semmit nem tehetnek, mi értelme van ott maradni? Erre nem adott világos választ Gyurcsány Ferenc, mert nem tárta őszintén a hallgatóság elé a dilemma lényegét. Pedig elmondta, hogy hónapok hallgatása ezen való töprengéssel telt, ami egyébként a magyar ellenállás Achilles-sarka. A hallgatóságát azonban nem avatta be abba, hogy a dilemma legsúlyosabb kérdése a pénz.
Ott van nem tudom én hány ember, akiknek családjuk van, ez a munkájuk, meg kell élniük. A pártnak is működnie kell. Mi, akik nem politikából élünk, részvétlenül vetjük az ellenzéki pártok szemére, hogy pénzért legitimálják a rendszert, emiatt ülnek bent a parlamentben, amivel meggyőződésük ellenére demokráciának láttatják a diktatúrát. Az alábbiakban erről szeretnék beszélni, hogyan lehet és kell feloldani ezt a dilemmát, ami mindennek a kulcsa.
A párt nem tudja az embereit fizetni, ha kivonul a parlementből, elveszíti a finanszírozást, mert ilyen nagyságrendű egyéb forrásai nincsenek. Ezért kell bent maradni pávatollnak és a demokrácia díszletének a parlamentben. Ez valódi dilemma. Csakhogy Gyurcsány Ferenc nem csupán azt hallgatta el, hogy vívódása egyik oldalán a megoldatlan pénzkérdés és sok ember egzisztenciája áll, hanem a tekintetben sem bontotta ki az igazság minden részletét, hogy ők a parlamentben nemcsak pávatollak Orbán kalapján. Ennél súlyosabb a szerepük.
Ha csak arról lenne szó, hogy nem tudnak tenni semmit, de így megszerzik a működéshez szükséges pénzt, akkor túljártak Orbán eszén. Mert annyira vegyük komolyan egymást, és tiszteljük egymást, hogy nem beszélünk olyanokat, hogy ez az adófizetők pénze, és nem Orbán pénze, ez pedig nekik jár. Magyarországon az adófizetők minden pénze, és az ország teljes vagyona Orbán tulajdona, annak adja, akinek akarja. Senkinek nem jár semmi.
Az állami pártfinanszírozásra kifizetett pénzt sem adná ellenzéki pártoknak, ha nem lenne szüksége rájuk a parlamentben. Az ellenzéki pártok ugyanis nem csak a pávatoll szerepét játsszák el Orbán seggében, hanem legitimálják a diktatúrát, a demokrácia hamis látszatát kölcsönzik neki. Ez pedig Orbán elemi érdeke, ez az Orbán-rendszer létezésének az alapja.
A Sargentini-jelentés lényege éppen az, hogy ezt a hazugságot kezdi ki. Ezért fájdalmas, mert a rendszer alapját döntögeti, miközben az ellenzéki pártok parlamenti jelenléte ezt az alapot erősíti és hitelesíti. Az ellenzék parlamenti jelenléte ellene megy és tagadja ennek a jelentésnek a lényegi tartalmát és üzenetét, amit Gyurcsány Ferenc kimondott: az Orbán-rendszer diktatúra. Ezért a parlamenti jelenlét nem csupán etikai kérdés, hanem a rendszer alapját érinti.
Gyurcsány Ferenc gyónt, de elhallgatta a dilemma két lényegi elemét, amely szemben áll egymással: az egyik a pénz, a másik a rendszer legitimációja. Ez a kettő áll egymással szemben. Gyurcsány Ferenc tudja, hogy ez mit jelent, mert a rendszer a demokratikus legitimáció és látszat nélkül elfogadhatatlan lenne az Európai Unióban, de még a magyar közéletben is, és összeomlana. Csak nyílt erőszakkal lehetne fenntartani, de az megbukik.
A dilemma úgy merül fel, hogy pénz és ezzel legitimáció, vagy a legitimáció megvonása, de a pénz elvesztése. Ezt a kérdést kell feltenni, s ezt a két dolgot kell a mérleg serpenyőjébe tenni. Felelős államférfi, tisztességes ember számára nem lehet kérdés a válasz. Ebben az esetben, minden együttérzés mellett, nem lehet elég indok a politikustársak egzisztenciája és a családjuk megélhetése, de a párt anyagi bázisa sem. Nincs a kettő arányban.
Azonban van még egy szempont, ami viszont az alfája és omegája Gyurcsány Ferenc most meghirdetett programjának. E program helyes, a népnek azt mondja, menjen az utcára. Csakhogy, kedves Feri, a nép nem fog az utcára menni, és azért nem, amiért ti nem jöttök ki a parlamentből. A népnek is van egzisztenciális érdeke. Egyrészt nem veszélyezteti az állását, a megélhetését, s nem veszélyezteti a potenciális lehetőségeit, amit maga előtt lát. Talán nem véletlen, hogy nyugdíjasok felülreprezentáltak az ellenzékben, mert nekik nincs már komoly veszteni valójuk. Ők nem sok mindent kockáztatnak. Mások viszont igen.
Te azt várod el tőlük, hogy ők áldozzanak fel, adjanak fel mindent, de Te nem mutatsz a pártoddal ebben példát, Te nem adsz fel semmit. Ragaszkodsz a pénzhez, ragaszkodik a nép is. Ezért volt zengő érc és pengő cimbalom minden szavad, mert nem volt fedezete, s nem volt hitele. Halálra van ítélve az újabb próbálkozás, hogy majd addig lesztek az utcán, amíg a rendszer meg nem dől, mert nem lesz hozzá kritikus tömeg. A végén már csak azok és olyanok lesznek az utcán veled, akikel nem akarsz szégyenkezni, és Te is hazamész...
ITT OLVASHATÓ
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.