A DZSENTRITEMPÓ FÖLFORGATTA A KÖNYVPIACOT - TÚLÉLÉSI GYAKORLATOK A MATYI-BIRODALOM ROMJAIN

168 ÓRA ONLINE
Szerző: BUJÁK ATTILA
2017.10.09.

Hosszú futása januárban véget ért. Akkor jött a fekete péntek, először maradtak zárva az Alexandra üzletek, a Nyugati téri üvegcsodából kísértetpalota lett. Még mindig van, aki bízik Matyi Dezsőben („mintha száz élete lenne”), s talán az Alexandra-tulaj is meg van győződve arról, hogy hatvanboltos hálózata újraéled. Ám a boltokban ma már mások ülnek. Gyorsan lezajlott a váltás. A nagy nyertes a két ellenlábas, a Kolosi Tamás-féle Líra és a Balogh Ákos vezette Libri. Ez az év ráment az átrendeződésre. Ahogy egy öreg könyves mondta: „A Dezsőt is túl fogjuk élni. Helyét lassan benövi a fű.” A fő kérdés a félelmes jövő: hova vezet a nagy kereskedelmi láncok erőfölénye, elmerül-e a magyar könyvkultúra a gagyi tengerében? És hiába futnak-e a kis kiadók a pénzük után?

– Nem halálos csapás, de fájó és kellemetlen – mondja Miklós Tamás, a kicsi, de nívós kiadónak számító Atlantisz tulajdonosa. – Matyi Dezső színes alakja volt a történetnek, de pusztán mellékszereplője.

Értetlenkedésünket látva az igazgató mosolyogva jegyzi meg:

– Én ismertem Matyit még akkor, mikor egy egyetemi aulában könyveket pakolt. Akkor sem számolt el rendesen, most sem.

A Matyi-szerű self made maneket a spontán privatizáció idején a kereskedelmi infrastruktúra megsemmisülése emelte fel. A raktárpincékből folyóméterszám dobálták ki a fölösleges könyveket. Volt olyan bolt, amelyet porcelánkereskedésnek adtak el azzal a megkötéssel, hogy itt kell állnia két polc könyvnek. Közben mértéktelenül felszaporodtak az addig indexen lévő, feketén nyomott sikerkönyvek. Aranyidő volt. Maga Matyi „kempingasztalos kereskedőként” az ABC-k előtt ácsorogva indult. A pörgés annyira megszédítette, hogy felsőbb iskoláit be sem fejezte. Kimaradt a kereskedés miatt.

Kocsis András Sándor, az MKKE (Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülése) elnöke ebben a spontaneitásban, gyorsaságban látja a Matyi-varázs titkát.

– Iskolázatlan, ösztönös tehetség, aki a tudatlanok magabiztosságával tör utat, akinek az a fontos (a pénz mellett természetesen), hogy a bódé előtt állva rámosolyogjon Vámos Miklós.

A korai kilencvenes évek légköre nagy számban termelte ki a Matyi-féle üzleti sztárokat, iparosokat, kazánkirályokat. A sajtó is kényeztette őket. Százból kilencvenöt rövid úton belebukott az elképesztő növekedésbe. Hogy kiből lett kalandor, kiből üzletember, a szerencsén is múlott. A pécsi könyvkereskedő távrepülése huszonöt évig tartott.

Ami a minőséget vagy a szépséget illeti, kiadóként a „korai Matyi” sosem számított egy Kner Imrének vagy Tevan Andornak. Fő erénye a jó szaglás és a gyorsaság volt. Amint felfedezte a divatos agykontrollmániát, azonnal terítette is. A Magyar Narancs Matyi-portréja szerint az első kiadványok ritkán láttak korrektort, lektort. A papír durva, a fedél szinte karton, a képeken számolni lehetett a széteső pixeleket. Volt olyan távol-keleti témájú kiadvány, amelyen a hosszú magánhangzók felett hullámvonalak helyettesítették az ékezeteket. De megvették. Matyi kezdettől kedvelte a színes-szagos gyerekkönyveket. És megállíthatatlanul növekedett...

ITT OLVASHATÓ