Szerző: FARKAS ATTILA MÁRTON
2018.07.31.
„Sokat kell dolgozni a földeken, de a földesúr nem rossz ember. Ünnepnapokon ételt is oszt a gyerekeknek. Korábban szinte teljesen elnéptelenedett a falu, nem volt munka, de újra pezseg az élet, mindenki közmunkásként dolgozik a földesúr birtokán” – mesélte a pár száz lelket számláló kis baranyai falu templomának gondnoka az ismerősömnek, miközben az a festett fakazettákat bámulta a családdal.
Igen, így mondta: földesúr. Minden irónia, szarkazmus nélkül.
Azt is megtudták tőle, hogy egy alkalommal maga Orbán Viktor is ellátogatott a faluba, aki, amikor meglátta a templom nyomorúságos állapotát, annyira megsajnálta az ittenieket, hogy megígérte, mihelyst hazaér, küld pár millió forintot az épület helyrehozatalára. Hogy, hogy nem, a pénz egy részének útközben lába kélt, így a templomot csak félig sikerült renoválni, de ha majd ezt megtudja Orbán Viktor, biztos újra megsegíti a népet.
Ha a turista nem ebben az országban él, könnyen azt hihetné, hogy ez egy szolgáltatás, bónusz a múzeumhoz meg a műemlékekhez, olyan, mint a hastánc meg a vívás a középkori éttermekben. Eleven skanzen, ami ízelítőt ad a régi szép időkből, hogyan is élt itt ez a derék, dolgos nép évszázadokon át.
Megvalósult az időutazás, így ironizált az ismerősöm. Érdekes korban élünk, mondom én, három nagy fejlődési periódust is megélhettünk egyetlen emberöltő alatt.
A szocializmusban születtünk és nevelkedtünk, a kapitalizmusban voltunk fiatal felnőttek, középkorúakként pedig eljutottunk a feudalizmusba.
Remélem, nem a rabszolgatartó társadalomban ér minket az öregség.
Azért kurva nyomasztó volt, mondja ő, noha nem látott se kalodát, se deresre húzást, de még az intéző se húzott végig lovaglóostorral a zsellér hátán. De hát a finnyás bel-pesti nem érti a vidéket.
A sztori nem különleges és nem is Baranya-specifikus, nem csak azért, mert a megye nem a leszakadtabbak közül való. Számos ilyen történetet hallottam az ország különböző térségeiből, magam is tanúja voltam párszor a társadalmi refeudalizáció tüneteinek. Földesúri birtok neojobbágyokkal, zsellérekkel, béresekkel, hajbókolással, megalázkodással, hálálkodással, lapítással, kiszolgáltatottsággal...
Igen, így mondta: földesúr. Minden irónia, szarkazmus nélkül.
Azt is megtudták tőle, hogy egy alkalommal maga Orbán Viktor is ellátogatott a faluba, aki, amikor meglátta a templom nyomorúságos állapotát, annyira megsajnálta az ittenieket, hogy megígérte, mihelyst hazaér, küld pár millió forintot az épület helyrehozatalára. Hogy, hogy nem, a pénz egy részének útközben lába kélt, így a templomot csak félig sikerült renoválni, de ha majd ezt megtudja Orbán Viktor, biztos újra megsegíti a népet.
Ha a turista nem ebben az országban él, könnyen azt hihetné, hogy ez egy szolgáltatás, bónusz a múzeumhoz meg a műemlékekhez, olyan, mint a hastánc meg a vívás a középkori éttermekben. Eleven skanzen, ami ízelítőt ad a régi szép időkből, hogyan is élt itt ez a derék, dolgos nép évszázadokon át.
Megvalósult az időutazás, így ironizált az ismerősöm. Érdekes korban élünk, mondom én, három nagy fejlődési periódust is megélhettünk egyetlen emberöltő alatt.
A szocializmusban születtünk és nevelkedtünk, a kapitalizmusban voltunk fiatal felnőttek, középkorúakként pedig eljutottunk a feudalizmusba.
Remélem, nem a rabszolgatartó társadalomban ér minket az öregség.
Azért kurva nyomasztó volt, mondja ő, noha nem látott se kalodát, se deresre húzást, de még az intéző se húzott végig lovaglóostorral a zsellér hátán. De hát a finnyás bel-pesti nem érti a vidéket.
A sztori nem különleges és nem is Baranya-specifikus, nem csak azért, mert a megye nem a leszakadtabbak közül való. Számos ilyen történetet hallottam az ország különböző térségeiből, magam is tanúja voltam párszor a társadalmi refeudalizáció tüneteinek. Földesúri birtok neojobbágyokkal, zsellérekkel, béresekkel, hajbókolással, megalázkodással, hálálkodással, lapítással, kiszolgáltatottsággal...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.