2020. április 24., péntek

ORBÁN VIKTOR 10 ÉVE: A NYERTESEK

MÉRCE
Szerző: SCHEIRING GÁBOR
2020.04.24.



Orbán Viktor tíz éve a rendszerváltó liberális rendből kiábrándult munkások és nemzeti tőke támogatásával került hatalomra. Mihez kezdett ezzel a felhatalmazással? A háromrészes sorozat első része azt elemzi, hogy milyen politikák támogatják Orbán felhalmozó államának nyerteseit, a második rész a társadalmi dezintegráció, a harmadik pedig a gazdasági dezintegráció alakulását elemzi.



A háromrészes sorozat 2. és 3. darabját a következő napokban közöljük a Mércén.

A NER felemelkedése

A létezett szocializmus összeomlását követő nemzetközi gazdasági integráció belső társadalmi és gazdasági dezintegrációval járt. A 2000-es évek végére felrobbanó társadalmi és gazdasági feszültségek aláásták az 1990-2010 közötti liberális rend legitimációját, aminek hatására összeomlott a liberális versenyállamot intézményesítő hatalmi koalíció, a technokrata-modernizátor politikusok és a transznacionális tőke szövetsége.

Az egyik tényező, ami kulcsszerepet játszott a liberális kompromisszum összeomlásában, a kapitalista osztály fokozódó polarizációja volt. A rendkívül termelékeny és jövedelmező (technológiaintenzív) transznacionális szektor egyre erőteljesebben különvált a kevésbé termelékeny és kevésbé jövedelmező (munkaintenzív) hazai szektortól. Ezt a szétválást a versenyállam – amelynek politikái egyértelműen a multinacionális tőkének kedveztek – nem tudta sem orvosolni, sem érdemben kompenzálni.

A másik kulcsfontosságú tényező az, hogy a munkások többsége a piaci átmenetet egy mélyen igazságtalan, a rendszerváltó politikusok ígéreteinek szögesen ellentmondó folyamatként élte meg. Ennek a diffúz elégedetlenségnek a politizálódását az egymást követő kormányok szociálpolitikai kedvezmények biztosításával (korai nyugdíjazás), majd a fogyasztás mesterséges felpörgetésével (devizahitelezés) igyekezték meggátolni. Ám ez a modell fenntarthatatlan volt, ami már a 2008-as gazdaság válság előtt is világossá vált.

A munkásosztály ugyanakkor a Fidesznek csak addig kellett, míg hatalomra került. A történelmi győzelmét követően Orbán egy új osztálykompromisszumot hozott tető alá a nemzeti burzsoázia és a transznacionális vállalatok közt, a munkások ismét kívül rekedtek a hatalmi koalícióból.

A transznacionális tőke megtarthatta meghatározó szerepét a technológia-intenzív ágazatokban, de más ágazatokban a Fidesz az erőviszonyok átrendezésére törekedett a nemzeti tőke helyzetbe hozásával. A rendszer vesztesei a kevésbé képzett, alacsonyabb jövedelmű munkások és az alkalmi munkából vagy munka nélkül tengődő szubproletariátus.

Könyvemben ezt a rendszert neveztem felhalmozó államnak, mely a nemzetközileg ismert autoriter kapitalizmusok menedzselésének egyik lehetséges formája.

Mihez kezdett a rendkívüli felhatalmazással a Fidesz? Hova jutott a felhalmozó állam politikai gazdaságtani modellje 10 év alatt? Kik a rendszer nyertesei? Mit tudott elérni a gazdaság és társadalompolitika terén nemzetközi összehasonlításban? A háromrészes sorozat a rendszer működése szempontjából kulcsfontosságú területeket tekinti át. Nem törekszik tehát teljes kép kialakítására, hanem a hatalmi viszonyok és társadalmi konfliktusok alakulása szempontjából meghatározó folyamatok összegzésére. A sorozat első része azt elemzi, hogy milyen politikák támogatják Orbán felhalmozó államának nyerteseit...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése