Szerző: KŐMŰVES ANITA
2017.10.20.
...Mi lenne a helyes irány, mit kellene tenni?
Jó lenne, ha az egész nem lenne ennyire felületes, ha lenne egy jól felépített kampány mögötte. Arra jó lehet, hogy megmozdítson valamit az emberekben, hogy elkezdjenek gondolkodni. Ez olyan lehet végül, mint a Sipos-ügy volt: fel lehetett háborodni, dühöngeni, javítani a lelkiismeretünkön, majd eltemette mindenki az egész kérdést és nem foglalkozott tovább azzal, hogy vajon a szomszédjában mi történik. Én nagyon félek, hogy ez csak egy hullám, ami majd eltűnik, pedig továbbra is beszélni kellene minderről az iskolában a gyerekekkel. És ez nem csak a nemi erőszakról szól. Meg kellene tanítani nekik, hogy ne hagyják magukat megalázni, hogy mondhatnak nemet, még annak is, akinek hatalma van felettük. De a világ nem erre megy, az iskola egyre kevésbé tanítja őket gondolkodni. Azt tanítja, hogy mindent el kell viselni és meg kell csinálni, amit a hatalommal rendelkezők mondanak. Az én gyerekkoromban egy gyerek nem viselte volna el, hogy ha nem hozott tornazoknit, akkor mindenki szeme láttára húsz fekvőtámaszt kell csinálnia, én meg közben azon gondolkodom, vajon hány kollégám érti meg, amikor arról beszélek, hogy ilyet nem csinálhatnak a gyerekkel?
Mi kellene a valódi változáshoz?
A férfi-női szerepeket kellene megváltoztatni, de egy országban, ahol egy nő sincs a kormányban, miről beszélünk? Ez az egész a férfidominanciáról szól. Persze, jönnek a férfiak azzal, hogy őket is éri erőszak, de a számok azt mutatják, hogy többségében nőket ér bántalmazás, az elkövető pedig férfi. Ehhez nem kell férfigyűlölőnek lenni, csak ismerni a számokat. A másik tényező az erőszak, ami mindenütt ott van. Egy olyan országban élünk, ahol Orbán Viktor megdícséri azokat, akik felléptek a menekültek ellen. Ezek összefüggnek és látleletet adnak a társadalomról...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.